Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1859-01-01 / 1. szám
Második évfolyam. SZENKESZTŐ ÉS KIADÓ HIVATAL: Lovészutca, 10. szám, 1. szám. PROTESTÁNS Pest, január 1-jén 1859. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petti sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., 6 ujkr. sorja. egyszeriért Bélyegdíj külön 25 ujkr. 1. emelet. ELOFIZETÉSI DIJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 6 fr. 83 ujkr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. Előfizetési felhívás a Protestáns Egyházi s Iskolai lap második évi folyamára. Az előfizetési feltételek maradnak a régiek: Helyben: házhordással egész évre 6 frt. 30 kr., félévre 3 frt. 15 kr., (Uj pénzben egész évre 6 frt. 83 kr. félévre 3 frt. 42 kr.) Vidéken: postán szétküldéssel egész évre 7 frt. félévre 3 frt. 30 kr. (Uj pénzben egész évre 7 frt. 35 kr. félévre 3 frt. 68 kr.) ímijtöknek minden 6 előfizető után egy tiszteletpéldánnyal szolgálunk, légre miután a bélyegedé miatt a feles-számú példányok nyomatása tetemes károsodással jár*, tisztelettel fölkérjük előfizetőinket, hogy megrendeléseiket mentül elébb megtenni szíveskedjenek. Az előfizetési őszletek a lap szerkesztőségéhez (Lövész utca 10 sz.) bérmentve intézendők. Előre- és hátrapillantás. A lényeget külsőért, a buzgóságot rendszerért feláldozni nem szabad. B. M. (B. M.) Egy esztendő csepp a történelem tengerében , de tenger örömöt és fájdalmat zárhat méhében azok számára, kik benne élnek és mozognak. — Nekünk, mint egyháztagoknak, a lefolyt év kívülről nem hozott semmit, de nem is fosztott meg semmitől; amit vártunk, be nem következett, de a nem teljesült remény ahelyett, hogy elcsüggesztett volna, oly célok felé irányozta a jobbak tekintetét, melyek külviszonyoktól függetlenek és minden körülmények közt létesíthetők. Van eset, hol az egy helyzetben maradás roszabb a pozitív veszteségnél, de olyankor mindég nem a helyzetben van a hiba, hanem az emberekben. Erre nézve azonban épen nincs okunk a múlt évre visszatekintve kétségbeesnünk. Nem mintha egyházi és iskolai életünkben valami szembeszökő javítások történtek volna, mert ilyenek rendezetlen állapotunkban nem is igen lehetségesek, hanem mivel azok szükségének tudatát tapasztaltuk mind közönségesebbé válni s mivel e tudat maga már jé gyógyulás. Ki az emberiség fejlődését tanulmányozta, tudja, mily észrevétlenek a nagy változásokat megelőző s azokat előkészítő phasisok a tömegeknél; csak a végeredmény szokott feltűnni s láthatóvá lenni. Azért jelentéktelenek az átmeneti korszakok eseményei, hogy a jobbrafordulásnak oly csendes előjeleivel találkoztunk : ez az, amire örömmel tekintünk vissza. Egyfelől a domestica kérdése által egyház és iskola anyagi emelése indíttatott meg, másfelől a belmissio azoknak benső életét hozta szőnyegre, a tudományosság emelésének ügye azoknak biztosításával kecsegtet. Hogy a domestica eszméje általános viszhangra talált, annál örvendetesebb, minél világosabb az, hogy a változott viszonyokhoz képest, az eddigi segélyforrások mellett az egyház tovább soká becsülettel fen nem állhat, s minél bizonyosabb, hogy kik kivülről jövő segélyre támaszkodnak, s azt kívánják, hogy az egyház olyanokba vesse meg lábát, amik tőle nem függnek. eo ipso azt akarják, hogy az egyház önállóságáról végkép lemondjon. Mert hiába szólunk mi önrendelkezésről, ha egyszer existentiánkról más rendelkezik. Az önállóságnak fője