Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-01-01 / 1. szám

Végre azonban, a magyar kir. udvari cancellaria jun. 3-ról kérdést intézett a m. kir. helytartó tanácshoz, hogy mivel a két hitvallású evangélikusok zsinattarthatásért fo­lyamodtak , s ezen zsinatok tartási módja a későbben tar­tandókra nézve is zsinórmértékül lesz szolgálandó, minő vélemén­nyel van a helytartó tanács a következő, előzete­sen eldöntendő pontokra nézve: 1. Ki nevezze vagy válassza a zsinati tagokat? 2. Kapjanak e azok és minő napi díjat és honnan? 3. Minő legyen a zsinatok tagjainak száma általában, továbbá pedig külön a lelkész és világi tagok *) részéről, s ezek közöl mennyi nemes vagy polgári osztályú legyen, és ki elnököljön? 4. Meghatároztassék-e, hogy a zsinatok meddig ülhet­nek együtt? 5. Budán és Pesten tartassanak-e a zsinatok, avagy talán inkább valamely superintendentialis (?) városokban, s különösen azon oknál fogva is, mivel azon időben orszá­gos küldöttségek is fognak ülésezni a nevezett városokban ? 6. Nincs-e valami kifogás az evangélikusok által ki­tűzött határnap, ang. li­ka ellen? 7. Kik volnának ezen zsinatokra kir. biztosokul kine­vezendők ? Ezen udvari leirat folytán , Podmaniczky József báró és Vay József helytartósági tanácsosok, terjedelmesen ok­adatolt észrevételeket nyújtottak be (jan. 21.) a helytartó tanácshoz, legfelsőbb helyre leendő felterjesztés végett. Alapelvül ezt állítják fel a véleményezők : Azok , a­melyek állandó zsinórmérték gyanánt fognak, szolgálni, és a melyek iránt (a törvény szavai szerint) 0 Felsége fen­tartja magának oly rendet állapítani meg, mely azon val­lás mind világi tagjainak, mind vallási szolgáinak közhe­lyeslésével leginkább egyezőnek fog tartatni, — a zsinati tárgyalásra utalandók ; azok pedig, melyeknek eldöntése közvetlenül a kir. legfelsőbb felü­gyelési joghoz tartozik, teljesen Ő Felsége elhatározására hagyandók. Az emlitett közhelyeslés ugyanis, — így folytatják vé­leményezők , — egyetemes zsinatokon kivül ki nem tudható. Az egyházkerületi gyűlések csak akkor eszközölhetik azt, midőn mindnyájan teljesen ugyanazon egy véleményt nyil­vánítják. De ha valamiben közöttök eltérés van, zsinat nél­kül az egyetértés létre nem jöhet. (Mikép mindenki átláthatja, elvileg ragyogó igazsá­guk volt véleményezőknek, de mégis némi hézag tárul fel az előadott elvben, és ez abból áll, hogy nem említik meg az egyházkerületek közös conventjeinek szükségét és ille­tőleg elégségét némely ügy elintézésére.) Az udvari leirat pontjaira térve át ezután véleménye­zők, azokra ezeket mondják : Az elsőre. Valami állandó szabályt állapítani meg a zsinati tagok választása iránt: szorosan zsinati tárgy. Ha pedig csupán a most kérelmezett zsinatok tagjainak vá­lasztásáról van szó, az minden további kérdés nélkül, azokra bízandó, kiknek nevében a választandók működni fognak. A m­á­s­o­d­i­k­r­a. A kincstártól napi dijakat kérni nem lehet. A folyamodókra hagyandó tehát, hogy a költségek fedezéséről gondoskodjanak. Ha Ő Felsége valamely ál­landó szabályt akarna a napi dijak ügyében meghatároz­tatni, az zsinati tárgy. — (Az ág. hitvallásuak aláírások, a helv. hitvallásuak az egyházkerületek által fedezték az 1791 ki zsinatok költségeit.) A harmadikra. A mindkét hitvallású evangéliku­sok általánosan azon véleményben látszanak lenni, hogy a zsinatok egyenkint mintegy száz tagból álljanak. Ezen szám sem az evangélikusok, sem az egyházkerületek számához képest nem látszik nagynak. Egyébiránt a kir. legfelsőbb felü­gyelési joghoz tartozik elhatározni, hogy 100-nál több tagból egyik zsinat se álljon; de ha a felekezetek kevesebb számmal is megelégesznek, c részben teljes szabadsággal bírnak. Nemesi, polgári és földmívelő osztály között különb­séget tenni a választásoknál szükségtelen. Mi az elnök­séget illeti, mind a két felekezetű evangélikusoknak meg vannak elöljáróik, kik a zsinatokon is elnökölhetnek. (Ez azonban nem így történt; az elnökség nem hivatalbóli, ha­nem választási volt a zsinatokon. Lásd e tárgyról alább a IX. fejezetet.) Ha valahol egyetértés nem jöhetne létre az iránt, hogy hány világi és hány lelkész tag választassék, ezen ügy végeldöntése a zsinatra utalandó. Véleményezők szerint, ideiglenesen legjobb volna egyenlő számmal vá­lasztani a világi és lelkész tagokat. A negyedikre. Semmi politikai ok sem látszik javasolni, hogy meghatároztassék, meddig ülhetnek együtt a zsinatok, s nem is látszanék ezen meghatározás meg­egyezni az ügy fontosságával és a törvény céljával. Az időt kell alárendelni az ügynek és nem az ügyet az időnek. Az egyház által fizetendő napi díjak elegendőleg fogják a taka­rékosságot ajánlani, hogy a zsinatok szükségtelenül sokáig ne tartsanak. Az ötödikre, Budán és Pesten elfértek az ország­gyűlések is, melyeknek tagjai az országos küldöttségek és zsinatok tagjainak számát kétszeresen is meghaladták. A superintendentialis városok egymástól nagyon távol esnek. A nevezett városok pedig az ország középpontján vannak. A törvény a hely kitűzését, Ő Felsége előzetes beleegye­zésével, az evangélikusokra bízza; minthogy tehát a bele­egyezés megtagadására semmi politikai ok sincs, nem lát­szik szükségesnek, miért ajánltassék a folyamodóknak, a törvény rendelkezésén túl, valamely más hely. A hatodikra. Hosszasan indokolva sürgetik vé­leményezők, hogy a zsinatok minél gyorsabb összeülhetése ne akadályoztassák, miután az aug. 16 -i határnap ellen semmi politikai ok sincs. A hetedikre. A helytartó tanács már terjesztett fel Ő Felsége kinevezése alá minden kifogás nélküli egyé­neket..— Eddig a Podmanickzy Vay vélemény. És a zsinatok tartása valóban az itt előadott elvek szerint engedélyeztetett, minek egy részről teljes szívből ör­vendeni lehet, mert a cancellariai leiratból az tűnik ki, hogy némi hajlamok voltak a „ciica sacra" felü­gyelési jogot való­ságos „in sacra" kormányzási hatalommá fejleszteni ki; de ezen hajlam­ aztán ezen vélemény folytán abbanhagyatott; más részről azonban a Podmaniczky-Vay véleményben is alapjára találunk a bekövetkezett bajnak. Értem ez alatt, hogy ezen vélemény is belezendült, a leirat hatodik pontjára tett észrevételeiben , azon kivonat­ba, mely oly hévvel sürgette a zsinatok minél gyorsabban leendő összeülését. Az aug. 16-ki határnap ugyan sept. 12-ig elhalaszta­tott, de még így is felettébb gyorsan következett az be, hogy a zsinatok kellően alakulhattak volna meg, és az elő­készületekre elegendő idő lett volna. *) A Sinai-féle ügy is, vagyis a világiak és a lelkészek közötti villongás, épen legnagyobb mértékben forrott. A vi­lágiak felingerü­lvén azon rövidlátó törekvés folytán, mely­nek célja volt: őket teljesen kizárni az egyházkormányzat­ból , és a legszigorúbb episkopális rendszert hozni be: ré­szükről másik túlságba estek. Ily körülmények közt tartattak meg az 1791-ki zsi­natok , roppant elhirtelenkedéssel, s a felingerelt világiak oly egyoldalúsága mellett, hogy azt iktatták kánonba: „Az egyház kormányzásában a lelkészek „is" részt vehet­nek." **) *) A „egyházi és világi tagok" nem egyéb mint a „Geistliche és Weltliche" kifejezés szerencsétlen fordítása, mert egyházi (azaz: Kirchen-) tag a világi is, de nem lelkész (Geistlich­er) is. Ez oknál fogva én ezen kifejezést látom szabatosnak: „világi és lelkész tagok." *) Csak arra is alig maradt ideje a tiszántúli Buperintendentiá­nak, hogy követeket válasszon a zsinatra: nem hogy még számukra utasítást készíthetett volna. — Egyházi Alma­nak. Polgár Mihály, 1842. **) Lásd mind a budai, mind a pesti zsinatok kánonait: Urkun

Next