Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1859 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1859-11-08 / 45. szám

SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ­HIVATAL: Lövész utca, 10. szám, 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben, házhozhordással félévre 3 fr. 42, egész évre 6 fr. 83 ujkr. Vidéken, postán szétküldéssel félévre 3 fr. 68 kr., egész évre 7 fr. 35 ujkr. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri be­iktatásánál 5 ujkr., 7 ujkr. sorja. egyszeriért Bélyegdíj külön 30 ujkr. Gladstone és Macaulay az állam és egyház közti viszonyról (Folytatás.) Igazat szólva azt kell mondanunk : Gladstone ur beleesett azon hibába, mely az Ő nála kisebb tehetségű emberek között nagyon közönséges. Nem szokatlan dolog, mikép az olyan ember, a­ki nagyon szeretné valami rész­letes állítását bebizonyítani, felveszen egy roppant terje­delmű „majort," mely az ő részletes állítását magában fog­lalja, arra azonban nem gondol, hogy ugyanazon „majom­­ban , még jó darabbal több is foglaltatik. Azon veszélyes könnyűség, mel­lyel Gladstone úr öszvehalmozza a pompás és felhangzó, de határozatlan értelmű kifejezéseket, na­gyon alkalmassá teszi őt, hogy ezen szemfényvesztést ön­magán és olvasóin gyakorolja. Ő széles általános tanokat állít fel a hatalomról, midőn az egyedüli hatalom, mely eszében forog, a kormány hatalma, nemkülönben az egye­sületi cselekedetekről, midőn az egyedüli közös cselekedet, mely eszében forog, az állampolgárok egyesületi cseleke­dete. Először a maga következését fejti ki; azután csinál egy sokkal nagyobb mértékű s tartalmú „majort" — s megelégedvén azzal, hogy ebben az ő következtetése is benne van, a többivel a mi még azonfelül­ben foglaltatik nem törődik; — pedig, mihelyt vizsgálat alá ves­szük, úgy találjuk, mikép abban számtalan oly következtetés van, melyek közül mindenik szörnyű képtelenség. Tökéletesen igaz, mikép nagyon jó volna, ha a világon minden társulat minden tagjai egészséges vallásos nézettel bírnának. Nem kétkedünk, mikép egy jó keresztyén, a ke­resztyén vallás elveit követné magaviseletében akár mint csatorna-társasági igazgató, akár mint jótékonysági ebéd kezelője. Ha ő — hogy visszamenjünk az előbb felemlített esetre — gyorskocsizási társulat tagja lenne , ily minősé­gében is megemlékeznék arról, hogy a jó embernek figye­lemmel kell lennie barmai iránt. De ebből ám­ nem követ­kezik az, hogy minden társulatnak, mint ilyennek, egy hittant kelljen vallania. Tisztán áll, mikép e világon nagy és hasznos célokat el lehet érni, csupán a közös munkás­ság által. Szintoly világos az is, mikép ezen közös mun­kásság nem lehet sikeres, ha az emberek azon elvből in­dulnak ki, miszerint, egy kitűzött cél felé ne munkálkod­janak közre dolgozó erővel, hacsak minden más tárgyakra nézve is egyértelemben nincsenek. Nincs előttünk jelen társadalmi rendszerünkben sem szebb sem csudálandóbb, mint azon könnyüség, melylyel ezer meg ezer ember, kik csupán egyetlen egy pontban értenek egyet, öszvesíthetik erejöket s erélyöket azon egyetlen tárgynak célhoz jutta­tásában. Naponként látunk erre példákat. Két ember, kik­nek egyike makacs előítéletet táplál a missiókról, mási­sika a missió-társulat elnöke, együtt ül a kóroda tanácsasz­talánál, és szívesen egyetért a szenvedők egészségét és ké­nyelmét illető intézkedésekben. Két ember, kiknek egyike tüzesen pártolja, másika tüzesen ellenzi a Lancaster isko­larendszerét , találkozik a koldulást megszüntető társulat­ban, s a legbensőbb szívességgel működnek együtt. Az ál­talános szabály, melyet kétségtelennek tartunk, ez, misze­rint törvényes és hasznos az embereknek, hogy valami jó cél előmozdítása végett társaságba egyesüljenek, ha szinte más — még nagyobb fontosságú — tárgyakra nézve kü­lönböznek is. Aligha tagadná valaki, mikép az embereknek személy­­ s vagyon bátorsága jó cél, s mikép ezen cél előmozdítása vé­gett legjobb sőt egyedüli ut-mód, az embereket bizonyos nagy testületekben egyesítni, melyek állam nevet viselnek. Ezen testületek igen különbözőleg s nagyobb részint igen tökéletlenül vannak szervezve. Sokban közü­lök szörnyű visszaélések hemzsegnek. Azonban okszerűnek látszik azt hinnünk, hogy a létezett államok legroszabbika is, általá­ban véve, eb­be teendő a teljes fejetlenségnek. Immár hasonlatosság szerint okoskodva, azt kell mondanunk , mikép ezen nagy testületek , épen úgy mint más társulatok , valószínűleg legtökélyesben elérik célju­kat, ha egyedül ezen célt tartják szem előtt, s mikép lehet az ezen cél előmozdítására bámulatosan képes egyéneknek szolgálatát megvetni, azért, mert valami más , bármily dicső cél előmozdítására nem alkalmatos, első tekintetre is oly észellenesnek látszik , mint észellenes volna úgy in­tézkedni, hogy a szem­betegek kórodájának igazgatójává senki se lehessen, a ki az ódonsági (Antiquar) társulatnak is nem tagja; vagy, hogy senki se lehessen a tudományos tőke­pénztár biztosa, a­ki a zsidók közt keresztyénséget ter­jesztő társulatnak nem tagja. közül. Nem lehetne említeni egyet is az emberi társulatok melyre Gladstone ur okoskodását erősben alkal­mazhatnék, mint a hadseregre. Hol találunk teljesb egysé­get a működésben mint a seregnél? Hol engedelmeskedik oly vakon s annyi ember egy kormányzó észnek ? Melyik tömeg mozdul ily egy ember módjára? Hol van bízva a parancsnokokra oly rettenetes hatalom? Hol van borzasz­tóbb felelősség, mint épen ezekre téve? — Ha Gladstone ur parancsoló szükségnek okoskodta ki — a mint ő kép­zeli — az állam­vallást, sokkal inkább kiokoskodhatta azt, mikép parancsoló szükségesség, hogy minden hadsereg öszves képességében egy hittant váljon, s kész-e Gladstone ur elfogadni ezen következtetést? Ezerhétszáznegyedik évi aug. 30-nak reggelén, két nagy vezér egyenlő hatalmú közönséges és magános kötelé­kekkel szorosan egyesült, de különböző hitvallású ütközet­re készült, ütközetre melynek kimenetelével Európa

Next