Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1860 (3. évfolyam, 2-52. szám)

1860-04-20 / 15. szám

r PROTESTÁNS ! SZERKESZTŐ-ÉS KIADÓ­hivatal: Lövész utca, 10. szám, 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel­­ félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni­k minden cs. k. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA! 4 hasábos petit sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Előfizetési felhívás. A következő évnegyedre* april, május, junius hónapokra előfizetést nyitunk lapunkra I ft. 85 krral u. p. A januári, februári és martiusi folyamból is lehet még teljes példányokat kapni. A „Prot. egyházi és isk. lapu szerkesztősége. Szózat a protestánsokhoz Németországban és Németországon kivül Melanchthon Fülöpnek állítandó emlék iránt. Midőn 1817-dik nov. 1-én Luther Márton emlékének alapját tevék le városunkban, a szivek még mind hálaérzettel voltak eltelve, hogy Isten a drága hazát megszabadította, még pedig kétszeresen megszabadította, mert nemcsak a német apák földje lett függetlenné, de az apák régi hite is visszatért; szerte az egész országban köszönetet és imádságot rebegének a királyok királyához és urak urához, kiről sokan oly sokáig megfeledkeztek volt. Valamennyi protestáns elevenebben és hőbben emlékezék ama hatalmas reformátiói korszak tetteire: még egyszer átélék azon Isten választottjaival az örömriadást, melyben az ezer meg ezer kereső lélek kitört, midőn Luther az oly sokáig elrejtett evangyéliomot ismét napfényre hozá s az egyedül igazoló hitről szónokolván, a kiátkozás alól és bilincsekből való fölszabadulásra mondá ki a jelszót; még egyszer átélék az ellenség dühöngését, de a hosszú küzdés után Istentől ajándékul kapott győzelmi napokat is. Azután megünneplik az öröm és a gyász nagy emléknapjait, az ágostai hitvallás háromszázados évnapját, s a sok győzelem után is még korán elhunyt reformátor halála napját. A lelki szem pedig — csak akarjon látni — könnyen észreveheti, mily áldásteljesek voltak mindez ünnep- és tiszteletnapok egyházunknak beléletére is. Most azonban gyors léptekkel azon halálozási nap emlékünnnepéhez közeledünk, mely ama vallásbeli virágzás egész korát berekesztette, és sokan fakadnak e kérdésre: micsoda ünneplés, minő alapítvány, mily emlék által ülhetjük meg 1860-ban Melanchthon Fülöp halála napját legméltóbban ? A wittenbergi vásártéren Luther ércszobra mutatja a nyitott szentírást mindenkinek, ki mellette elhalad; Wormsban is szobrot állítnak neki; a Luther-alapítvány, Luther-tanoda, Luther-kút, Luther-tölgyfa közöttünk, a Márton intézet Erfurtban, a Luther-ház Eislebenben hirdetik nevét, Mansfeldről, Wartburg váráról és más városokról nem is szólván. — Hát Melanchthon nevét? — Egy vas-emléklap a házon, melyet mint városunk polgára birt, egy régóta nem méltónak itélt porcellán mellszobor szülővárosa templomában, s még egy szobor a nürnbergi tudós-iskola előtt — ezek mindössze (ha számba nem vesszük a festvényeket) a csekély küljelek, melyek eddigelé a vándort Németország legnagyobb oktatójára emlékeztetik. Ö maga igaz hogy saját érdemeiről tudni sem akart. „Egyet mást világosabbá tettem, mint azelőtt volt", — többet sohasem engedett meg a kérdezőknek és magasztalóknak. De halljuk csak, Márton doctor maga hogyan itél szerény bajtársáról. A „magas" férfinak nevezi őt egy bizalmas levelében, a „nélkülözhetlen"nek, a „tiszta, ártatlanénak, kiben szinte semmi sincs, a mi emberinél több nem volna. A legbőszültebb ellenek pedig azt irták, hogy „nem Luther, de a sima s ügyes mester vakította és csábította el a nemzetet." Ugy van, a híres fegyverkovács, Schwarzerd igazi fia, Fülöp segítette a bányász fiát, Luthert a legnemesb­érc kiaknázásában, ő kovácsolt neki belőle mind utalmazásra, mind megtámadásra való derék fegyvereket, ő fejtegette tanát a császár­ és nép előtt világosan és meggyőző erővel, ő védelmezte gyakran mindkettőt — a barátot és tanát — $ dm

Next