Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-05-26 / 21. szám
s a Krisztus evangyéliomát ihlett kebellel hirdető helyett, fizetésért beszélőt látni kénytelen, mert hiszen tegnap exequáltatta be rajta a köböl gabonát, s ma gyermekeivel együtt éhezni kényszerül a szegény hallgató. Így a lelki táplálékot testi éhségének okozójától bizony nem a legjobb szivvel veendi. Második szomorú következése az, hogy az adó-exequálóvá aljasulni kényszerült szegény pap, még lealacsonyított lelkészi méltósága árán sem képes elegendő évi kenyérhez jutni. Gyakran nélkülözni, rongyoskodni nemcsak maga, de vele szeretett nője s kedves gyermekei is kénytelenek. Maga talán megbirkóznék a nyomorral, s erős lélekkel tűrné sorsát, ha ugyan lelkében érzett hivatásból, nem pusztán kenyérkeresetből lépett a lelkészi pályára. — Mert nem kevés lelki erő kellett ahhoz, hogy valaki nálunk az eszményileg szép ugyan, de a gyakorlatban ínséges lelkészi pályára lépjen. — De ha nyomorral küzdő kedveseire gondol, megtörik lelki ereje s megátkozza a napot, melyen családjának jobb anyagi állást biztosító munkára, keresetre képes ifjú éveit vallásos lelkesedésének hozta áldozatul. Ki már javulni nem is reménylett sorsa kényszerítő hatalma alatt ennyire jutott, lélekben ennyire megtört, — hiszen ő is ember, embertől ne kívánjunk emberfelettit, jézusi elvek vallói lehetünk ugyan, de maga a mester egyikünk sem, ehhez isteni erő kell — lelkesedhetik-e az tovább szent hivatala buzgó folytatására, lelkesedhetik-e az magasztos eszmékért, minő az emberiség tiszta erkölcsisége, a népnevelés boldogító gondolata, s az emberiséget egy testvéresült családdá összefűző szeretet? Sőt, ha emberfölötti erővel bírva lelkesedni képes lenne is, hatalmában állana-e a kor igényeite nélkülözhetlen eszközöket saját továbbképzésére s ezáltal hatása növelésére megszerezni . Legelsőbben is szabad időre lenne szüksége, hogy csendességben elmélkedve tanulmányozhasson, de idejét kenyérkeresetre, gazdálkodásra kell fordítania, ha ezt elhanyagolja, a betevő falattól fosztja meg gyermekeit. S ha önmagát feledő lelkesedésben erre is el tudná magát határozni, fűtött szoba, gyertya, jó könyvek, napilapokra lenne szüksége; ezekre pénz kell, neki pénze sóra is alig van. Ezt sem tehetvén, segédeszközök nélküli egyoldalú önészlelésre szorítkozhatnék csupán, s ha így kifőzne is valami jót, megtestesítni szándékolt eszméit emberek közé, társaságokba kellene vinnie, de a rongyos öltönyéről lesíró nyomor sehol sem kedves vendég, tisztesebb ruhát szerezni módjában nincs, s hacsak a szemérmet le nem vetkezte, elbuvik rejtekébe, még vasárnap is szégyenkedő képpel lép a szószékbe, s egy kérő fohászt bocsát Istenéhez, hogy vétkül ne vegye, hogy szentházában hozzá méltó öltönyben nem jelenhetik meg. Harmadik szomorú következése apró, lelkészeit tisztességesen díjazni nem tudó, és mégis saját lelkészekkel ellátott, s ilyen minőségben fentartani akart gyülekezeteinknek az, mit az egyszeri pataki tanár collegájának mondott, midőn ez valamely kapakerülő theologust vissza akart hagyni: „ne bántsa collega uram! Lukára is pap kell, én pedig, sem collegám el nem megyünk/" Igen, lelkésszel ellátott egyházaink száma nagy, de lelkészét tisztességesen díjazható kevés; innen theologiai intézeteink felügyelői azon szomorú helyzetbe érzik kényszerítve magukat, hogy vagy minden kapakerülőt, kik más pályán kenyérhez jutni nem reménylenek, fel kell venniük theologusaik sorába, vagy ha meg akarnák választani papnövendékeiket, egyházaikat hagynák leendő papok nélkül. Mert szegény egyházaink nagy számának megfelelő arányban tehetségesebb fiatal emberek nem fognának vállalkozni. Hogy jelen körülmények közt is több, valóban jeles lelkészeink vannak, tagadhatatlan. De magunkat ámitanánk, ha azt hinnénk, hogy derék lelkészeink ép oly emelkedett lélekkel lennének, p. o. senki mint debreceni papok. S ha, midőn theologusok lettek, nem lett volna reményük debreceni pappá lehetni, Benkért is örömest lettek volna 5 — 6 évig theologus, 3—4 évig rector, 5—10 évig káplán. Ha jobb jövő a papi pályán nem kecsegteti őket, bizonyosan inkább lettek volna ügyvéd, mérnök, vagy bármi más, mint a 100 ftot sem jövedelmező Győröcskén pap. Más részről az is igaz, s ezt épen e körülménynek tulajdonítom, hogy együgyü tehetetlen, hogy ne mondjam, a lelkészi hivatal betöltésére képtelenek száma is nagyobb, mint többnyire tisztességesen díjazott alföldi papjaink gondolják, ha Gömör, Felső-Borsod, Abauj, Felső-Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa, Szathmár, Felső-Szabolcs