Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-08-04 / 31. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ­­hivatal: A lipdt és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. BUNSEN ÉS BAUR. III. (B. M.) A ritka munkásságu élet vége felé közeledünk. A kórnak, mely élete fonasát elmet­szendő vala, előjelei mutatkozván, az orvosok tanácsára a hidegebb évszakban déli, melegebb éghajlatot kellett fölkeresnie. Igy történt, hogy az utolsó két telet (1858 — 59 és 1859 — 60­) a Provenceban, a kies tengermelléki Cannes váro­sában töltötte. Ott érte Bunsen az olasz háború kezdetét, melyet ő annyival nagyobb lelkesedéssel üdvö­zölt, minél drágább volt előtte a nemzet, melynek kebelében legszebb éveit élte le. O, ki Olaszország bomlott államviszonyait ,s a társadalmi életnek abból folyó rohadt álla­potát, s a nemzet minden gyöngéi mellett annál magasztosb tulajdonait közelről ismerte , — ö leginkább tudta, hogy ott mindennek okvetlen ujjá kell alakulnia. Bunsen erre már 1832-ben figyelmeztetett, azt folytonosan várta, s a lelke­sedés, mely a nemzeti függetlenségre ébredt olaszok mozgalmát jellemzi, elfelejteté vele az ellenszenvet, mel­lyel ő Napoleon beavatkozásai iránt viseltetett, a szabadság iránti előszeretet elhallgattató kebelében a diplomata számízga­tásait. Egyébiránt jegyezzük meg itt egyszer min­denkorra, hogy a­hol, mint nálunk, a nemzeti akarat egyenes ellentétben áll a hatalommal, ott bírunk államférfit képzelni, ki egyszersmind a szabadsági ügynek is legyen őszinte barátja. De ez nem így van mindenütt. A diplomata Bunsen lelkesült vonzalmat érzett Garibaldi iránt, kinek antik erélye és erényétől várta az előtte oly kedves classicus félsziget felszabadítását. Annyira igaz az, hogy a nagy lelkek, bármennyire külön­bözzenek is életcselekvőségeik irányban, és az eszközök megválasztásában: a célra nézve, mely az emberiség tökélyesitése, mindig találkoznak, a mint hogy legszólóbb példáját láttuk ennek hazánkban Kossuth és Széchenyi személyeikben. Életének utolsó napjaiban Bonnban telepe­dett le s ott érte utol a halál is, mely, bár testi életszerveire nézve végperciglen egészséges volt, még­sem lepte meg. Szeretett volna ugyan még tovább élni, hogy elkezdett munkáit, leginkább pedig bibliai nagy művét bevégezhesse, de itt is az Isten akaratjában való megnyugvása nagyobb volt saját akaratánál. Egy éjszaka hirtelen roszul lett s érezvén közel halálát, fölkelt nyugszékéről s igy sóhaj­tott: „Istenem! a te kezeidbe ajánlom lelkemet.” Rögtön hivatta családjának Bonnban levő tagjait, s igy szólott hozzájuk: „Gondolatim hirtelen megváltoztak, nem ugyan halhatatlan lelkemet, sem Jézusom egyetlen idvezitőmet, hanem teste­met illetőleg. Érzem, hogy meghalok." Megható szavakkal erre megáldá gyermekeit, köszönetet mondott hű élte párjának s így szólott: „Benned, a­mi örökkévaló, azt szerettem. Isten áldja meg barátimat! Isten áldja meg Német- s Angolorszá­got, áldja meg az egész világot; Istentől minden áldást a porosz herceg­ és hercegnének! Köszönet Niebuhrnak !u Miután szolgájának fáradozását valódi meg­illetődés hangján megköszönte volna , arcán mennyei kifejezéssel , beszédét igy folytatá: HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr.

Next