Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-02-23 / 8. szám
< 232 250 táj elfogyhatatlan erejével hatja őket által; hűtlenül elhagyta azon hazai földet, melynek édes anyai kebeléről habár lesujtatnék is, mindannyiszor uj erőt véve kelne föl, mint az Antaeussal birkózó Herkules; romba dőlni hagyták az egyháznak öntörténeteiből alakult dicső pantheonát s a mult idők temérdek szenvedései között nagygyá lett lelkek emlékezetét, — melyre lángolunk és sírva fakadunk, — a hálátlan feledékenység sirjába temette ! Mily nagyszerű, mily elragadó pedig a magyar protestáns egyház történetének folyama, még a mohácsi vész előtt meggyújtott máglyáktól kezdve, a nápolyi gályákon keresztül, egészen a múlt század végéig. Nem én mondom, hanem a külföld egyháztörténeti irodalmának egyik első tekintélyű nagy bajnoka mondja, hogy egyházunk története megrázó vonásokban, egyenlő a hugenottákéval, sőt felülmúlja azt! S íme ezen nagyszerű történetnek nincs irodalma, s alig akad néhány titkos nyomozója és ápolója ! Vannak lelkészeink között jeles magyar költők, sőt még tanuló ifjaink is az irodalom mezején is ugyan pengetik a lantot. Megéneklik a leány szöghaját, az esti fugalmat stb.; de a ki tárgyait egyháza múltjának megható jeleneteiből venné s éneklene szent lelkesedéssel az egyháznak elhunyt bajnokairól, olyat nem ismerek. Méltán kérdhetjük azért tőlök nagy mesterek szavaival : „hol vagyon, a ki merész ajkát szent dalnak eresztvén, a riadó vak mélységet fölverje szavával ?"4 Azonban igazságtalanok lennénk, ha el nem ösmernék, hogy az ujabb időkben a magyar protestáns egyházi történetírás érdekében mégis történik valami. Az ágostai hitvallású egyetemes magyar egyház már darab idő óta hatóságilag foglalkozik a történelmi források gyűjtésével; ezt cselekszi az újabb időkben a tiszamelléki reformált egyházkerület is saját kebelében. Merült fel egy pár figyelemreméltó indítvány napjainkban egyházi lapunk mezején is ez ügyben. Mindezek az egyes gyülekezeti, egyházmegyei és kerületi hatóságokra támaszkodnak, úgy látszik, nem csak az adatok gyűjtésére nézve, de magának a megkezdendő történetírás nagyszerű feladatának elérésére nézve is. S im ez ellen van nekem némi aggodalmam. Jól tudom, hogy a magyar protestáns lelkészek levélcímében ott állott hajdan s ott áll néha még most is a ,,tiszteletes tudós," ,,nagytiszteletű s tudományu" nevezet, mint a magyar királyok címében a jeruzsálemi királyság. Jól tudom, hogy az egyházmegyei s kerületi gyűléseknek és hivataloknak, eredeti s természetes rendeltetések szerint, mind megannyi tudományos testületeknek és hatóságoknak is kellene lenniök. Ámde, a ki ezen testületeknek s hatóságoknak, temérdek kicsinyes gépies dolgokkal való elhalmoztatását s gyötrődését ösmeri, ha az irodalmi s tudományos magasabb érdekek iránti buzgalom egyetemes elhanyatlását figyelembe nem veszi is , meg fog győződni arról, hogy a magyar protestáns egyházi történetírás nagyszerű és nehéz céljának biztos eléréséhez, másnemű eszközök kívántatnak. Én erre nézve, egy magyar protestáns theologiai társulatnak minél előbbi felállítását tartom a leghelyesebb eszköznek. Ezen társulat egyetemes feladata lenne nem csak az, hogy a protestáns theologiai tudományokat magyar nemzeti nyelvünkön művelje és komoly irodalmi művekben terjessze, hanem az is, hogy a protestáns egyházi élettel lényeges egybeköttetésben álló bölcseletet s hazai és egyetemes történelmet a protestantismus alapelvei és érdekei szerint művelje, mert erre is vajmi nagy szükség lesz, ha iskolai s irodalmi tudományosságunk meg fog maradni azon irányban, melyre a közelebbi időkben lépett. Ezen társulatnak egy önálló tekintélyes osztálya lenne hivatva arra, hogy a történelmi adatok gyűjtésére stb. nézve, részletes és szakértő utasításokat adjon, a különféle levél- és könyvtárakban s külföldön is azokat felkeresse, lehető esetben közrebocsássa, előkészítse és kimutassa azon időt, melyben a történet megírhatásának pontja első, s magának a nagy munkának foganatba vételét eszközölje. Nincs szükség részletesebb körvonalazásra; a tisztelt olvasó az eddigiekből is bizonynyal megértette hogy mit akarok. Én egy ily társulat felállítását levelekben és élőszóval, már évek óta sürgetem oly tekintélyes férfiaknál kik mind fent, mind alant befolyással bírván, leginkább hivatvák arra, hogy