Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-01-26 / 4. szám
ismeretlen. Legtöbb s legnevezetesebb magyar reformátoraink a krakkói s a vittenbergi főiskolában tanultak; s a reformatio korából mindkét főiskola tanulóinak névsora, az utóbbié az eredeti anyakönyvekből épen általam is, közre van bocsátva;— de Huszár Grál neve sem ezekben, sem más efféle eddig ismert sorozatokban nem találtatik. Nem lehetetlen, hogy ő csupán intézetekben s öntanulás útján nyerte képeztetését. Miként ma, ugy a XVI-ik században is igen kevés volt azon tudomány és szellemi ügyesség, mit egyedül közintézetekben lehetett volna elsajátítani. Egy jól termett s munkára kész ép elme, a hazai közintézetekben nyert csekély alapról, és saját erejére s magán eszközökre támaszkodva is eljuthatott azon cél közelébe, amelyet mások külföldi híres intézetek által értek el. Egyébiránt Huszár Gált nem is látjuk a tudósság és műszerzés azon fokán tündökleni, melyen több pálya- és kortársai, mint pl. Szegedi Kis István, Erdősi s Dévai állottak, s talán az 'Avagcog , — Anaxius,— melléknév, mely méltatlant s tekintélylyel s külfénynyel nem birót jelent, s melyet Huszár Pál a maga neve mellé irni szokott, egyfelől a keresztyéni szerénységet és alázatosságot, másfelől pedig azt jelenthette, hogy ő, nem igényelte a tudósság azon külfényét s tekintélyét, melylyel több társai dicsekedtek; — ő inkább gyakorlati s kisebb körre ható reformátor volt, vagy ilyennek akart tartatni. Huszár Gál életfolyamára vonatkozólag legrégibb és igen érdekes adatunk az volna, mit Páriz-Pápai, a magyar Rudus Rediivivum-ban, „Romlott fal felépítése közöl, a midőn az 1525—csiki magyar országgyűlési,, reformatiót irtó ismeretes végzésről szólván, ezt mondja: ..Ezt az articulust pedig irák akkori időben Kopácsi István és Siklósi Mihály sárospataki és újhelyi tanítók és azoknak patronusok Perényi Péter ellen. — Huszár Gál és Radányi Balázs Debrecenben és azoknak tutorok, az ott való úr Török István ellen." Ezen adat, melyet Tóth Ferenc és mások egész hűséggel elfogadnak, s ítéletek s következtetések alapjává tesznek. Páriz Pápai latin eredeti művében nem találtatik, s már Sinai Miklós, a magyarországi reformatióról írott alapos kézirati művében határozottan kétségbe kezdette vonni ennek hitelét. Amit Sinai e tekintetben sejtett és kezdett, azt mi már jóformán bevégzett ténynek tekinthetjük, s bátran kimondhatjuk, hogy az idézett állítmány hitelességgel épen nem bír. Bizonyos ugyanis, hogy Török István, Nádasdi Tamás nádornak anyai nagybátyja s gondnoka, Debrecennek földesura sohasem volt. Debrecen 1535. vagy a következő évben jutott Zápolya János adományzása folytán a Török családnak s illetőleg Török Bálintnak birtokába, a midőn t.. i. Török Bálint Zápolyához átallott. Ezen idő előtti évekről is pontosan kimutatható, hogy Debrecennek földesúri viszonyai olyak valának, melyek Török Istvánt határozottan kizárják. Bizonyos továbbá, hogy Debrecen 1525-ben, vagy azelőtt, sőt még 1528-ban is reformálva egyáltalában nem volt, s így képtelenség, hogy annak ez időben protestáns papjai lettek volna. Szerémy György Zápolya János udvari káplánja, egy igen együgyű római katholikus pap, még 1528-ról azt írja, hogy ő Debrecenben a barátokhoz — ad monachos — ment, s hogy ő áldozott, azaz misézett, — sacrificavit — szent András templomában, — in ecclesia sancti Andreae Apostoli, — mely a mostani nagy templom helyén állott. Sőt ugyancsak Szerémy György naplójából azt is bizton ki lehet hozni, hogy a nevezet időben még Sárospatak és Ujhely sem reformáltatott nyilván, s a latin Rudus Redivivumban maga Páriz-Pápai 1531-re teszi Ujhely reformatioját. De ellenkezik végre a magyar Rudas Redivivum amaz állitmánya a debreceni lelkipásztorok eddig ismert időrendi sorozatával is. Mind Ember Pál ugyanis Lampenál, pag. 628., mind Hunyadi Ferenc a debreceni gyülekezet anyakönyveinek egyikébe irt kézirati művében, a debreceni lelkipásztorok sorát 1531-ben Bálint pappal nyitják meg; 1557 tájára Kálmáncsehi Sánta Mártont és Szegedi Lajost teszik, ezek után Radán Balázst említik, és csak ezután teszik Huszár Gált, és mindezt, egyezőleg a latin Rudus Redivivummal is. Ember Pál s Hunyadi pedig egyebek mellett már annyiban is hitelt érdemlenek, mert mindkettő debreceni pap volt. Ezek szerint ama szerencsétlen állítmánynak, hogy az 1525-diki országgyűlés végzéseinek 4. §-a debreceni földesúr és papok, s épen Huszár