Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-06-01 / 22. szám

Ötödik évfolyam. Pest, jun. 1. 1862.­­ 22. gs. PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LA SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidékei­: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész év­re 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Teljes szám­i példányok m­ég mindig kaphatók. AZ IDVEZITŐ FÖLTÁMADÁSA AZ Ő ER­KÖLCSI TÖKÉLETESSÉGE SZEMPONT­JÁBÓL. #) Jel­ige : ,,Annak okáért szeret engemet az atya, mert én az én életemet leteszem, hogy ismét felvegyem azt; senki sem veszi el én tőlem azt, hanem én magam te­szem le azt szabad akaratom szerint ; vagyon hatalmam letenni azt, és va­gyon hatalmam viszontag fölvenni azt. E parancsolatot vettem az én atyám­tól." János 10. 17—18. Azok, kik azt állítják, h­ogy a keresztyén vallás — mint az emberi ismeretek minden ága — fejlődésnek s igy változásnak van alávetve, azonosítják az eszméket a formákkal. Az Idvezite absolut tökélyü s így vátozásnak alá nem vetett vallást hirdetett, a mennyiben azon hit és erkölcsi eszmék, melyeket ő élete, tanításai, ha­lála s feltámadása által kijelentett, örökigazak, változhatlanok, mint maga az Isten. A theologia végcélja az, hogy ez örök eszméket oly formákba öltöztesse, melyek azoknak minden tekintetben megfeleljenek. E végcélhoz mindig közelíthet, de soha el nem érheti, mert emberi erő­ tökéletes formát alkotni képtelen. A cél elérhetlensége azonban csak az erőtleneket szokta visszariasz­tani, míg az erő­sek az által még inkább indítva érzik magokat, mindent elkövetni, hogy azt meg­közelítsék s megnyugvást tudnak találni abban a gondolatban, hogy — ha tovább nem is lehe­tett — legalább egy lépéssel közelebb jutottak hozzá. — E gondolat adott megnyugvást egy Pál-, egy Ágoston-, egy Luther-, egy Kálvin-, egy Zwinglinek s ád ma is mind azoknak, kik azt a rövid időt, melyet a földön töltenek, arra szen­telik, hogy a primitív keresztyén­ vallás egysze­rűen tiszta s örökig az eszméinek mélyére hatva, a formákat, melyekben azok századok hosszú so­rán át nyilatkoztak, bírálat alá vegyék s a mik ezekben amazoknak nem hű kifejezései, te­hetségük szerint átidomítsák. — A magyar ref. theologusok e tekintetben még ugy szólván sem­mit sem tettek; legalább a nyilvánosság terén alig maradt valami nyoma. Miért? tán mert nem akarták a heterodoxiának a legújabb időkig na­gyon is súlyos vádját magukra vonni; tán mert kegyelettel akartak viseltetni a hiteszméknek a 16-ik században nyert formái iránt; tán mert restelték azokat a sz­ irás világánál tüzetes bírá­lat alá venni, tán Isten tudja miért? annyi áll, hogy nálunk a hiteszmék még most is épen azon formákban hirdettetnek, melyeket azoknak a reformátorok adtak. Ebben látom fő okát annak, hogy a legmélyebb s legdönthetetlenebb igazsá­gokat magukba rejtő hiteszmék a sok tekintet­ben elavult formák miatt hitelekből sokat ve­szítettek s az ellentét között.Ők s a világnézet között — melynek ítéletére különben tán még Filónál is kevesebbet adok — nagyobb nálunk most, mint volt valaha. Mindazoknak hát, kik *) Lásd: Chrislologie, par Athanas Coquerel; Das Leben Jesu von August Neander; Christianisrae experimen­tál par Athanas Coquerel; Das Wesen des christli­chen Glaubeng von de YVette. 43

Next