Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-08-02 / 31. szám

formátorok vagy más tudósok jussanak birtokába az igazságnak, hanem egyszersmind és pedig lé­nyegesen, az is, hogy az egész egyh­ázi társada­lom legyen élő örökösévé a nagy lelkek küzdel­mei gyümölcseinek. Nem tudós felekezeti vagy iskolai, hanem merőben társadalmi ügy volt a reformatio. Nem csak a tudósokhoz, hanem a néphez kellett tehát fordulni irodalmi művekkel, és élő­ szóval, nyilvánosan. Im itt áll elő­ az alsóbb és felsőbb iskolák, a nemzeti nyelv és irodalom, a szabatos és világos előadás, a meggyőző logika, és más, a nyilvános társadalmi működéseknél nélkü­lözhetlen tudományok, ösmeretek és lelki ügyességek szüksége. Különféle iskolák, nemzeti nyelvészet és nemzeti irodalom, népszerű egy­házi szónoklat állottak elő és fejlődtek a reforma­tio nyomain és lettek a protestantismusnak erős bástyáivá. Ép­en nem dicsekszünk, hanem kétség­telen történelmi igazságot nyilvánítunk, midőn azt állítjuk, hogy a művelt magyar nemzeti nyelv, nyelvészet, nemzeti irodalom és művelődés, leg­alább e jelen század kezdetéig legnagyobb mér­tékben a protestantismusnak köszönhetik a ma­guk létre­jövetelét, fenmaradását és fejlődését. Oly jeles történetíró is mint Szalai, kit ez ügy­ben is bízvást idézhetünk tekintélyül, nem kétel­kedik a magyar protestantismusról így nyilat­kozni: „Ha látjuk, hogy ezen hitvallás épen ak­kor keletkezett, mikor a magyar nemzetre a leg­nagyobb csapás már ki volt mondva; ha tudjuk azon roppant szolgálatokat, melyeket e vallás hivei a magyar nemzetiség­nek tettek, hajlandók leszünk mi is, kik ne­m tartozunk e h­i­v­e­k közzé, ama két ese­mény t­alálkozásában a gondviselés művét látni."" Tett a protestantimus a magyar haza államéleté­nek nem csak irodalmi és művelődési, hanem magasabb gyakorlati értékű szolgálatokat is, a­mit egy Pázmán Péter és Eszterházi Miklós is kénytelenek voltak legalább négyszem­közt elis­merni, noha a nyilvános élet mezején vérig ül­dözték és halálra keresték is a protestantismust. Mind­ez azonban nem csak önérzetet ad, hanem felelősséget és nagy kötelességeket is mér reánk, mint alább megérintendj­ük. Mindezek mellett még­ a reformatio és a protestantismus lényegesen harc is. Harca, nem csak az igazságot és Istenben való nyugalmat kereső léleknek önmagával, hanem harca az egyéni szabadságát, függetlenségét és épen ennélfogva felelősségét is érző léleknek minden emberi tekintély ellen a vallás dolgában. A ke­resztyénségnek ama roppant horderejű s egyene­sen krisztusi elvét, az egyéni szabadságot és egyéni felelősséget a vallás dolgában; a refor­matio és protestantismus emelte ki sírjából, hova azt a közbenjáró papi rend temette. Ezen egyéni szabadság és felelősség jogai sőt élete ellen tel­jes erővel fellépett a tekintély, nem a szentírás­nak netalán gyökeresebb és tisztább magyarázá­sával, nem is alapos felfogás és élesebb combina­tioval, hanem pápai bullákkal, brévékkel, páte­rekkel, zsinati végzésekkel, századok hagyomá­nyaival stb. A protestantismusnak önfentartási érdekből is el kellett fogadni a kihívást, a­mi ál­tal szükséges képen utalva lőn a keresztyénség első századainak s illetőleg az egész egyháztör­ténelemnek gyökeres tanulmányára és birálatos felhasználására. Igy kellett létrejönie és élnie a keresztyén régiségtan, egyetemes egyháztörté­nelem s más ezekkel rokon tudományok irodal­mának a protestáns egyház kebelében is. Im ezekben látom azon főbb okokat, a­me­lyek a reformatiot és protestantismust a tudomá­nyokkal oly lényeges és életerős egybeköttetésbe hozták, hogy e nélkül annak sem világra jöve­telét, sem fenmaradását és társadalmi befolyását még csak képzelni sem lehetne. Ám tekintsétek meg akár a külföldi, akár a hazai reformátorok­nak, pl. egy Dévay Biró Mátyásnak, Sylvester Jánosnak és Szegedi Kis Istvánnak reformátori műveit, s látni fogjátok, hogy Ők nem puszta szónoklattal s tekintél­lyel, hanem komoly tudo­mányos készültség súlyos fegyvereivel vivták a reformatio harcát. — Kivívta tehát a tudomány fegyvereivel s megállapította a protestantismust a XVI dik szá­zadi reformatio. Most már az volna a kérdés, hogy a következő protestáns nemzedék és épen mi is, mi visszonyban vagyunk s tartozunk lenni a protestantismus mivoltával és életfeladatával ? Úgy látszik, hogy ezen kérdésre tetteikkel és egész életökkel sokan így felelnek: „Csakugyan emberül elvégezték a reformátorok a magok dol­gát ; — van ágostai és helvét hitvallásunk; van Luthernek kis és nagy kátéja, van heidelbergi

Next