Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-10-18 / 42. szám
letés, a mágusok csillaga, a státer a hal szájában (Máté 17). E különösen megtámadt helyek megvizsgálása útmutatásul szolgáland más hasonlók feletti Ítélettételre (1. korábbi időkben megjelent munkákat, melyek maguknak feladatul tűzték épen olyan megtámadott helyeket megvilágosítani és igazolni, melyek közül legterjedelmesebb: Lilienthal, „Die gute Sache der Offenbarung" (16. köt. Königsberg 1752-82). A teremtés hat napi műve, mely a pentateuchus elején olvasható semmi esetre—úgy szólnak — arra igényt nem tarthat, hogy valóságos történetnek tekintessék. Egy világteremtés, melynél az Istenség, mint valami kézmives szakmányát különböző napszámokra osztja fel és a hetedikén pihen, megfelelhet igenis a míveletlen ember képzeletének, de nem az Istenség eszméjének. Aztán meg ellenmondás is van az elbeszélésben, mely csak a legnyersebb természetfogalmakból magyarázható. A szerző ugyanis nem tudta még, hogy a világosság csak a nap kifolyása s azért beszél napi felosztásokról még mielőtt nap és hold teremtve lettek volna. A földtan ujjabb tudományos eredményeivel sem egyeztethető a dolognak előttünk fekvő előadása. A kevésbbé mívelt ember előtt is már most tudva van, hogy a föld gyomra egy elveszett óriási, részben iszonyatos világot zár magában, mely rengeteg nagyságú, szörnyeteg alakú, nemei és fajai szerint a mostanitól különböző állat- és növényvilágot táplált. Ott van az Ichthyosaurus a tengeri disznó ormányával, a krokodil fogaival, a gyík fejével, a hal gerincével, a taskos mellcsontjával, a cethal uszonyaival, a Plesiosaurus a gyík fejével, a krokodil fogaival, a chamaleon bordáival, a cet uszonyaival, a kutya farkával stb. stb. Nem azt kell-e vallanunk, hogy a természet is, mint az emberi művész előbb nagyából dolgozott, mielőtt a későbbi teremtés tökélyesebb alakulásait előhozhatta ? De mikép akarja amaz ősvilág maradványait az orthodox theologia megmagyarázni ? Tán az özönvíz által? De az elveszett nemek nemcsak nagyságra, de alkatukra is a jelentől különbözők, nem külön fajok, hanem egészen más nemek; továbbá — miért hibázik amaz ősvilág terméki közül épen az ember? Annak, kinek a szentírás csak azon a téren igazság okmánya, melyen kijelentés, t. i. a vallás terén, ama nehézségek semmi lényeges jelentőséggel nem bírnak. — Előtte csak az a kérdés, váljon a vallásbeli eszmék, melyek az ősrégiség ezen elbeszélésinek alapul szolgálnak, tarthatnak-e igényt valóságra vagy nem. •— és még e mellett az is tekintetbe jő, hogy ezen előkészítő vallástól a teljes igazság nem is várható. Vizsgáljuk már most okmányunkat e tekintetben és hasonlítsuk össze, ami a dolgok eredetéről más régi népeknél, a Sinaiak, Indusok, Persák, Phoniciaiaknál találhatók, legmagasabb fokig emelkedik bámulatunk, hogy az emberiség e legrégibb históriai emlékében már oly vallásbeli igazságokat találunk kifejezve, melyek, bármily magasra emelkedjék is a miveltség, minden jövőre az emberiség szent igazságai maradnak. Semmi dualismus az elején, itt nincs Isten és caos együtt, mint még Platónál is, semmi szolgálattevő szellemi segédek, hanem csak az ige, azaz a mindenhatóság valósuló akarata. Az ember — létrejöttének módja által eleve minden más lényektől megkülömböztetve! A teremtő „legyen" szavára planétánk előhozza a növényeket, a szárazföldi és vízi állatokat; de az ember csak anyagi alkatrésze szerint földből való, szelleme Isten lehellete, az az Isten szellemi erejének kifolyása! S ezen ember a föld királya! Minden egyéb lények fokozatai elébb lettek és csak a zölddel bevont, népesített földön jelenik meg az ember és — mint annak ura. Isten képére van teremtve, hogy uralkodjék mindenen a mi alatta van. És mi által uralkodik ő, ki minden állatnemek közt a legvédtelenebb teremtés ? Nem testi erő, hanem találékony szelleme által (Jak. 3, 7, 9; Sophokles „Antigoné 332 v. %.). Oldalbordájából s igy mint valójától függő rész, teremtetik a nő, hozzá hasonló s mégis alája rendelve. S a házassági frigy ezen soknejüségben élő nép kebelében kelt okmányban feloldhatlan szövetségképei áldatik meg azon szavakkal, melyek ebbeli szövetség felett mai nap is hangzanak: „és legyenek ketten egy testté, azaz szellemileg és testileg egy elválhatlan személyiséggé. Tartózkodunk amaz eszmék meglepő mélységére való rámutatástól, melyek a Genesis harmadik fejezetében az eset elbeszélésében lerakvák. Ha csak mint valami mélyelméjű hébernek a dolgok eredetéről való nézet állott is az elő, ak-