Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-22 / 47. szám

EGYHÁZI 47. |j*> ^ Pest, nov. 22. 1863. PROTESTA^­KAI LAP SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: A lipót és szerb­ utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben : h­ázhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre*7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petii sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 Hjkr. A LELKÉSZ VÁLASZTÁS SZABADSAGA KÖRÜLI NÉZETEK, A TAPASZTALAT* MEZEJÉN. Vannak oly szánandók, kiket a végzet arra kárhoztatott, hogy egész értékben a Caldhas há­látlan szerepét játszák, mert vagy félre értetnek szüntelen, vagy ok nélkül gyanusittatnak. Ezeknek aztán méltán illik szájukban amaz evangyélmi fölkiáltás: Uram! kicsoda hi­szen a mi beszédünknek? Ha önéletírást adni szándékoznám, több adatokat és eseményeket idézhetnék éltem folya­mából, annak bizonyságára, hogy a Caldhas szá­nandó utódai közé tartozom én is. Egy kis történet fölemlítése némi fényt vet meggyőződésem alaposságára. A régibb „Egyh. és Isk. Lap" figyelmes olvasói emlékezni fognak tán még azon Nyílt­levélre, melyet azon lap 1845 évi 1-ső számá­ban az akkori fő­ t. szerkesztőkhöz intézni bátor­kodtam, arra kérvén őket, hogy a zsinat összehí­vását mindenek előtt sürgetnék, s annak teen­dőit a sajtó nagy hatalmával előkészítenék. A nyílt levél írására pedig leginkább két ok ösztönözött: " előbb az, mert nem minden szomorúság nélkül kelle látnom, miképen országosan bevett egyházi törvénykönyvünk nincsen, hanem az egyházkerületek közül egyik a szathmárnémetii, másik a budai kanonok szerint igazgattatik, mig a harmadik s negyedik leginkább a komjáti ca­nonokhoz ragaszkodik; már pedig alig képzel­hető, hogy az efféle szétágazás nagy akadályára ne legyen az erőteljes kifejlésnek, és megszilár­dulásnak : tovább az, mert azt hittem, miképen azon számtalan bajoknak s visszaéléseknek, melyek a nevezett lap hasábjain, innen is onnan is elmon­dattak, jogbiztosban végett vetnének, a világos és szabatos zsinati törvények. . És ki hinné? Igénytelen szavaim erős ellenmondásra ta­láltak, nem ugyan­annyira a főt. szerkesztőknél, mint inkább másoknál, minden­esetre nagyon te­kintélyes férfiaknál. Én az ő indokaikat keresni s bírálni nem akarom, csak azt mondom, hogy nagy kárára van mind az egyháznak, mind a hitrokonoknak, hogyha köztekintél­lyel bíró zsinati törvények he­lyett, tetszés szerint rögtönözött, s ismét kön­­nyen megváltoztatható szabályok és határozatok által kormányoztatik. Nagy baj valóban, ha midőn a törvényre hi­vatkozás történik, egész közönyösséggel azt lehet mondani, hogy elavultak s kimentek a gyakor­latból, vagy pedig azt, hogy nincsenek szente­sítve. Én mindig azon meggyőződésben voltam s vagyok most is, hogy egyházi alkotmányos élet­ben jogérvényes törvényeket csak egyedül zsinat hozhat,­­és változtathat meg: az egyházkerüle­teknek s megyéknek pedig meg kell elégedniök azok végrehajtása s az azok szerinti kormányzás dicsőségével. De erről mások, mivel az egyházkerületi s megyei mindenhatóságot féltették, másképen ítél­tek, és azt mondogatták, hogy a zsinati törvé­nyek idővel megölő betűkké lennének. 95 íiff OÁ

Next