Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-02-14 / 7. szám

lenne: ,,mi módon érthetném, hanem ha valaki út­mutatással szolgál?" (Apost. csel. 8,31)*) A bib­liatársaságoknak pogány országokban is illetőleg a csak névleg keresztyének közti munkásságnak kiegészitésére föltétlenül szükséges a pogányok közt a keresztyén téritők működése és a lelkészek vagy az igaz keresztyén bibliaterjesztők munkás­sága a keresztyén országokban. Mily hatása lehet a szentírásnak keresztyén hittérítők működése mellett, illetőleg a nélkül is, erre legfigyelemre méltóbb bizonyságul szolgál­hat a törökországi örmények közt megkezdődött reformatioi mű, melynek felemlítésével jelen é­r­tekezésünket bezárjuk. — A török birodalom fő­városában amerikai hittéritők évek óta terjesztik szóval és írással az evangyéliom ismeretét, szint így kisázsiai több városaiban részint prédikálás­sal kapcsolatban, részint a nélkül terjesztik a bib­liát. Az eredmény a lett, hogy az örmények közt egy protestáns község keletkezett, mely Konstan­tinápolyban 500 tagból álló, s ezenkivül Erzeb­rum, Aintab, Adabasar és sok más kisázsiai hely­ségekben kis leánygyülekezeteket képez, s mely most az angol követ fáradozása által az örmény patriarchától függetlennek és önállónak ismerte­tett el. Az igen súlyos üldöztetések és nyomor­gattatások, melyeket az, ezen elismerést megelő­zőleg eltűrt, kezeskednek róla, hogy itt életerős protestáns egyház van alakulóban. „Ég és föld elmúlnak, de az én beszédim el nem múlnak" (Máté 24, 35) — se beszéd sem fog elmúlni soha! A Krisztus igéjére alapított tanrendszerek az idők folyamában változtak és fognak változni. Mert valamint egy város külön­böző szempontokból tekintve, mindig más más alakban tűnik fel, ugy az örök igazságot is min­den idő a maga korlátolt álláspontjából más más világításban és más összefüggésben látja ; de az igazság mindig csak egy és ugyanaz marad és csak kimerithetlen gazdagságát bizonyítja az ál­tal, hogy a változó emberiséggel magát ul meg uj szempontok alatt ismerteti. Nem tudákos, ha­nem igazán tudós embereknek — Groethével szólva — tehát a biblia csakugyan mindig a ne­velésnek egyfelől alapja, másfelől eszköze lesz. Mily könyv az, mely az emberiség gyermeksé­gén kezdve, azt végcéljáig, az uj ég és uj földig vezeti el (Jel. 21, 1.), mely gyermekké lesz a gyermekkel, emberré az emberrel, melynek egy­szerre mély és sekélyes folyamában — egy régi egyházi atya szerint — az elefánt úszik és a bá­rány gázol! Mily könyv az, melynek gyermekies történeteiből a gyermek mennyei atyját szeretni és istenfélő lenni tanul és melynek Isten és em­berről szóló tanaiban a philosophia legújabb rendszerei is a ph­ilosophiai igazság legmélyebb sejtelmeit ismerték fel; mely itt magas metaphi­sicai kérdésekre utalással jeleskedtek­, ott a leg­gyöngédebb érzelmi mysticával ékeskedik, amott ismét gyakorlati életbölcseség igazságaiban kime­rithetlen; mely ember, világ és Isten megértésé­hez kulcsot nyújt és ép oly biztosan elvezet a földi igaz boldogsághoz mint az örök üdvösség­hez! Bár támadnának minél többen Istentől ok­tatott emberek, kik az onnan felülről való erővel a béke és önelégedés után törő kortársaikat ama kincsre utalnák, melyet félre nem ismerve a bib­liában birnak! TUDOMÁNYOS KUTATÁS A VALLÁSBAN. III. A reformatio után. (Folytatás.)­­ Átmenve a tizennyolcadik századra, ebben az evangyéliom fáklyája a vallásos faoatismus sötétségét las­sankint felderítvén, eloszlatván, a keresztyén s főkép a protestáns egyháznak örvendetesebb, ha szinte még nem minden szennytől tiszta képét mutatja. E század folytában, midőn a gondolkodó ész a vallásos kérdések mezején már szabadabban kutatott s kereste az igazságot, a terjedő szel­lemi műveltség és felvilágosodás a dogmatismus és symbo­lumok kényszerítéséből a lelket felrázta, annak bilincseit tá­gitni kezdette, s a protestáns egyházban egészben véve, a hitre erőltetés s ebből eredő türelmetlenség megszűnvén, egy szelídebb és boldogabb kor állott be. Ezzel azonban a vallásos vita, a szent dolgokban az igazságkeresés nagy munkája félbe nem szakadt, de azt a megváltozott időviszo­nyok más irányba vezették. Az emberi kebelben felserkent józan okosság maga jogát a vallásos kérdések fejtegetésé­ben követelte, a dogmák kényszerítő tekintélye előtt többé meg nem hajolt, de maga vizsgálódásait az egyház tanaira kiterjesztve, azokat magyarázta, elfogadta, vagy módosí­totta; a versengés tehát most már a tudomány fegyvereivel és tudományos alakban lön folytatva. Így született a 18-dik * Mire vezet az értelmes útmutatás nélküli bibliaolvasás, lásd szomorú példáját a „Belföld" rovata alatt Hód­mezővásárhelyről.

Next