Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-01-03 / 1. szám
igaz, de elhintettek magvak, melyek idővel tán gazdag aratást adandnak. — Közelebb lefolyt évünk már igaz, hogy epochát nem képez e tekintetben, mert hisz a fentebb mondottakat nem ez szüle, de nem is lehet rá panaszunk, csak e lapok hozta tudósítások szerént is hu ápolója volt ez év népiskoláink ez uj korszaka szellemének; sok szerény jelenséget látunk ez év folytán is a két magyar protestáns egyházban feltűnni, melyek népünk vallás-egyházi, erkölcsi s nemzeties neveltetésére termékenyítőleg fognak hatni. Gymnásiumaink s fensőbb tanintézeteink fényes bizonyságot nyújtanak a protestantismus és műveltség közti szoros elválhatlan barátságról, s magyar protestáns egyházunknak az iskolák körül három század óta tapasztalt buzgalmáról, kitartó szívós erejéről.Rosszabb éveink anyagi tekintetben alig voltak, mint a legközelebbiek. — egyesek buzgósága — a különbféle adók mellett — soha nem volt annyira igénybe véve, mint a közel lefolyt évek alatt; — ki tudná előszámlálni azon nemzeti, egyházi, művészi, műveltségi, emberbaráti és sok más célokat, melyekre a nemesebb keblek áldozatkészsége csak egy éven át igénybe vétetik, és mindezek dacára tanintézeteink, iskolaépületeink vagy azok osztályainak, tanárainak száma egyházunk buzgósága által folyvást szaporíttatik; — valamint szaporodnak azon intézmények, melyek a tanintézetek felvirágzásához szükséges kellékek, vagy virágzásoknak bizonyítékai, p. o. könyvtárak, tápintézet, önképző társaságok, olvasó körök, gymnastika stb. és végre dacára tanintézeteink szaporodásának, és a tanítási költségek emelkedésének — gymnasiumainkban tán kivétel nélkül mindenütt emelkedett a tanulók létszáma. — Támadt ugyan egy kis fergeteg is ez év folyamán gymnasiumaink és jogakadémiáink felett — az érettségi és államvizsgákra vonatkozó felsőbb rendeletek alakjában, de ez úgy látszik nem volt ménykövekkel megrakva, sőt inkább jótékonyan tisztítólag, termékenyítőleg hatott. Hálával kell még megemlékeznünk e helyütt a múlt évnek az iskolai törvények s fegyelem körül tett intézkedésekről. Két egyházkerület ez évben készített tanintézetei számára új törvényeket, s a többiek is nagyobbrészt intézkedtek, hogy korábban hozott törvényeik minél hűvebben megtartassanak , foganatosíttassanak. Ki az ujabb kor iskolai életével ismeretes, kinek volt alkalma tapasztalni a közelebbi évtized ifjúságának a féktelenség határáig nyúló nagy szabadságát, — a komoly tudományokkal s komoly kitartó foglalkozástóli idegenségét. — a kiszabott teendők végezésében, rend, f+tér·enntartásban mutatkozó könnyelműségét'. az ^^ife'legnagyobb áldásnak tekinti ez intézk^v^f^Hányszor nem találkozunk az életben szerencsétlenekkel, kik a természettől jeles tehetséggel lőnek útnak eresztve, de egy két elhanyagolt iskolai év, egyik osztályból a másikba könnyedéni átbocsátás, a tudományok alapjaival a felületes megismerkedés útját metszé, s kedvét véve a tán szigorúbb iskolai fegyelem mellett nagyramenendő ifjúnak. Több szülőt volt alkalmunk ismerni, kik ritka áldozatkészséggel nevelteték gyermekeiket az alsóbb és középosztályokon keresztül, — szorgalomban, erkölcsben kitűnő volt a gyermek, majd ifjú, a szülők öröme, kedves reménye, és midőn bevégzé a fiú a gymnasiumi tanpályát, aggódva keresék a szülők a hazában az intézetet, melyre drága kincseket bizhatnak, és vajmi sokszor olyat találtak, mely kiírta mielőbb az ifjú lelkéből a szorgalom s tiszta erkölcs erősbödni kezdő csemetéjét, mely szabadon engedé a tapasztalatlan ifjút a korhelység, pénzfecsérlés, kicsapongások bűnbarlangjaiba rohanni, azt testileg és lelkileg gyilkoltatni. — Ismerem a külföldi egyetemek szabad rendszerét, igen tisztelem, és óhajtom is, hogy vajha összes fensőbb tanintézeteinkben behozhatnánk. Mert mindenesetre szomorú dolog, hogy egy 19, vagy 20 éves fiatal embert, ki már 8 — 9 évig foglalkozott az artes liberalessel fegyeszközök által kell kényszeríteni az előadások látogatására s önkényt választott kenyérstudiumának — melytől jövendő boldogsága feltételeztetik — alapos tanulmányozására, hogy őrködőket, felügyelőket kell kinevezni oly ifjak fölé, ezeknek lépteit, tetteit figyelemmel kisérendőket, kik már éretteknek nyilváníttattak, — szomorú dolog mindenesetre és lealacsonyító, de az ujabb kor tapasztalati folytán nem lehet e rendszer felett pálcát törni. Nem lehet mindenben nyugot Európa népeinek példája után indulnunk; más ott a vérmérséklet, más nálunk; — ott a tanulmányozási kedv általános, átment a népnek csak