Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-08-07 / 32. szám

„(Jullibet ü. Seniorum — in suis dioecesibus existentium Eclesiarum­ curam habentes maximam, eas diutius vacare, cum pietatis, cultus Divini detrimento minimo patiantur : — verum de idoneis ministris solliciti, s­u­a p­r­op­r­i­e auctoritate et potestate oppidatim eos constitu­ere, et collocare debent, qui tamen prioribus legitime suc­cedant." A 7-ik kánon ,,Evenit interdum, ut Ecclesia suo pa­ssore orbata graviter periclitetur, nisi mature et succurra­tur. Cum in tali necessitate raora longa sit periculosissima, de minoribus in majores Ecclesias minstros transplantare stiuteant Domin­i seniores, sine turba nibilominus tiec invito sed piacide gratificante populo, — et Episcopo — si fieri potest conscio.u A 3-ik oszt. 1-sö kánon ,,Nerno praesumat temere in­volare ad suscipiendum sacrosanctum ministerii munus, sed espectet vocationem internam a Deo — — externam vero — ab Ecclesi­a." A Gelei 13-ik kánon „Curiumque ergo i­n­v­i­tis Ecclesiarum antistitibus et auditor­i­bus sese obtruserint, tamquam fures, et latrones, qui non ingressi sunt per ostium in causam­o­r­i­u­m , sed aliunde ascenderunt ignomeniose extrudantur." 14-ik kánon „Vocationem autem debent habere dup­ticam , internam a Deo, externam autem ab ipsis presbite­ris, seu praestantibus tum pietate, tum dignitate Ecclesia­rum Civibus c­o­n­s­e­n­s­u­tamen p­r­e­b­i­s­q­u­o­q­u­e Christianae 22-ik kánon minimo e­x­c­l­u­s­o." ,,U­n nullum P­a­s­t­o­r­u­m­ invito ac repugnante populo senior Diaeceseos t­r­u­dt­e­r­e : sic­e­t­i­a in p­o­p­u­l­u­s neminem eorura invito p­o­t­e­s­t." s­e­n­i­o­r­e , conducere a­c i­n­t­r­a­d­u­c­e­r­e Ezen egyházi törvények, — ámbár az egyik 1626. a másik 1649-ben keletkezett, helyesen alkalmazva, — még most is (két század után) megfelelnek a reform­cia magas céljainak; — a­mennyiben a lelkészválasztásnál a papi ural­mat (mitől első reformátoraink Tóth Ferenc fent idézett sza­vai szerint annyira irtóztak, és mi utódaik is iszonyodunk) épen ugy, — mind a nép szabad választási jogát, — a múlhatatlanul szükséges — de nem túl szigorú korlátokkal mérséklik. Ugyan­is Az esperesnek Komjáthi 2 oszt. 5. 6. kánonok, a meg­ürült lelkészi hivatal minél előbbi betöltését, nem a­n­­­nyira jogai, mint kötelességei közé sorol­ják. És hogy ez akadály, rá ne találjon, azért mondatik, hogy ezt ön hatalmuknál fogva tehessék. — De ez a kifejezés nem a nép mellőzhetésére, hanem arra vonatko­zik, hogy a püspök beleegyezésit ne le­gyenek kénytelenek kikérni, hanem ön­jo­goknál fogva intézkedhessenek, és a püs­pököt a megtörtént intézkedésről utólago­san értesítsék. A­mint a pesti egyh.kerület 1835. 22. sz. a. hozott határozatában — világosan is kimondotta, hogy a beterem­tés, — nem megerősítés hanem csupán tu­domás végett történjék. Igaz ugyan az is , hogy a most emlitett, és a gelei 22 kánonok — a gradualis promotio, vagy érdem sze­rinti előléptetést megemlítik, és ezen szavakkal ,,stude­ant Domini Seniorest" az esperesek figyelmükbe ajánlják. De miután az is ki van mondva egyúttal, hogy ez, — non invito — sed piacide gratificante populo — történjék; — ha valaha találkozott esperes — ki a vá­lasztás megerősítését, ezen okból, illető­leg ürügy miatt tagadta meg, — az nem ezen törvények szelleme, s szavai szerint cselekedett, hanem önkényt gyakorolt. — Mi annál veszedelmesebb volt, mert épen a lelkész az, ki a népnek benne vetett bizalma, ragaszkodása, és tiszte­lete által, mi csak a szabad választás útján érezhetik el, — felelhet meg — a vallás magasabb céljainak, a­mennyi­ben hajlandóbb az ember, szabadon választott hivatalnoká­nak gyengéit — inkább elnézni, mint a reá erőszakoltunk jó tulajdonait is — méltányolni. (Folyt. köv.) TÖRTÉNELMI TÁJÉKOZÁS KÁLVIN ÉS A KÁLVINIZMUS ÜGYÉBEN. (Folytatás.) 2. Sz. F. úr azt m­ondja, hogy midőn Kálvin Servet letartóztatását kívánta, ez által ,,a keresztyénség sőt az emberiség felsőbb törvényét megsértette, a vendégszere­tetet lábbal tapodta, az idegent elárulta, s azt tette, mintha ma valaki, a nála oltalmat kereső politikai mene­kültet a haditörvényszék kezébe adná" stb. Nem fektetve semmi különös súlyt arra, hogy Ser­vet K.-nak vendége nem volt, s hogy nem Kálvinnál, ha­nem inkább annak halálos elleneinél a libertineknél ke­resett oltalmat, csak azt jegyzem meg, hogy Kálvin ezen tettének valódi értékét s embertelen vagy ártatlan voltát lehet ítélet alá venni a mai, de lehet a XVI-ik szá­zadi s épen genfi positív viszonyok szempontjából is. Én azt tartom, hogy törté­netíróra nézve ezen utóbbi szempont helyes. S­ime már Stahelin azt mondja, hogy Servet letartóztatása olyan értékű volt annak idejében, mint a­milyen lenne most egy oly fő-fő forradalmi ügynök letartóztatása, a­ki át­járja Európa országait, hogy azokat fellázítsa, és miként a fönálló rendnek minden barátja, az állami hivatalok pedig bizonyosan, minden tétovázás nélkül kötelességük­nek tartanák azt, hogy ha az ily vándor tartózkodási he­lyéről értesülnek, azt az illető helyre feljelentsék : épen így, és épen ezen jogon cselekedtek Ivalvin és a genfi con­sistorium, a maguk körében és saját meggyőződésük szerint a Servet ügyében. Pressel, Kalvinnak másik ujabb életírója azt mondja, hogy Servetet ugy tekintet­ték akkor, mint ma tekintenék némely országokban Maz­zinit. — Bármit mondjon is azonban Stahelin és Prestel,

Next