Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-08-07 / 32. szám
„(Jullibet ü. Seniorum — in suis dioecesibus existentium Eclesiarum curam habentes maximam, eas diutius vacare, cum pietatis, cultus Divini detrimento minimo patiantur : — verum de idoneis ministris solliciti, sua proprie auctoritate et potestate oppidatim eos constituere, et collocare debent, qui tamen prioribus legitime succedant." A 7-ik kánon ,,Evenit interdum, ut Ecclesia suo passore orbata graviter periclitetur, nisi mature et succurratur. Cum in tali necessitate raora longa sit periculosissima, de minoribus in majores Ecclesias minstros transplantare stiuteant Domini seniores, sine turba nibilominus tiec invito sed piacide gratificante populo, — et Episcopo — si fieri potest conscio.u A 3-ik oszt. 1-sö kánon ,,Nerno praesumat temere involare ad suscipiendum sacrosanctum ministerii munus, sed espectet vocationem internam a Deo — — externam vero — ab Ecclesia." A Gelei 13-ik kánon „Curiumque ergo invitis Ecclesiarum antistitibus et auditoribus sese obtruserint, tamquam fures, et latrones, qui non ingressi sunt per ostium in causamorium , sed aliunde ascenderunt ignomeniose extrudantur." 14-ik kánon „Vocationem autem debent habere dupticam , internam a Deo, externam autem ab ipsis presbiteris, seu praestantibus tum pietate, tum dignitate Ecclesiarum Civibus consensutamen prebisquoque Christianae 22-ik kánon minimo excluso." ,,Un nullum Pastorum invito ac repugnante populo senior Diaeceseos trudtere : sicetia in populus neminem eorura invito potest." seniore , conducere ac intraducere Ezen egyházi törvények, — ámbár az egyik 1626. a másik 1649-ben keletkezett, helyesen alkalmazva, — még most is (két század után) megfelelnek a reformcia magas céljainak; — amennyiben a lelkészválasztásnál a papi uralmat (mitől első reformátoraink Tóth Ferenc fent idézett szavai szerint annyira irtóztak, és mi utódaik is iszonyodunk) épen ugy, — mind a nép szabad választási jogát, — a múlhatatlanul szükséges — de nem túl szigorú korlátokkal mérséklik. Ugyanis Az esperesnek Komjáthi 2 oszt. 5. 6. kánonok, a megürült lelkészi hivatal minél előbbi betöltését, nem annyira jogai, mint kötelességei közé sorolják. És hogy ez akadály, rá ne találjon, azért mondatik, hogy ezt ön hatalmuknál fogva tehessék. — De ez a kifejezés nem a nép mellőzhetésére, hanem arra vonatkozik, hogy a püspök beleegyezésit ne legyenek kénytelenek kikérni, hanem önjogoknál fogva intézkedhessenek, és a püspököt a megtörtént intézkedésről utólagosan értesítsék. Amint a pesti egyh.kerület 1835. 22. sz. a. hozott határozatában — világosan is kimondotta, hogy a beteremtés, — nem megerősítés hanem csupán tudomás végett történjék. Igaz ugyan az is , hogy a most emlitett, és a gelei 22 kánonok — a gradualis promotio, vagy érdem szerinti előléptetést megemlítik, és ezen szavakkal ,,studeant Domini Seniorest" az esperesek figyelmükbe ajánlják. De miután az is ki van mondva egyúttal, hogy ez, — non invito — sed piacide gratificante populo — történjék; — ha valaha találkozott esperes — ki a választás megerősítését, ezen okból, illetőleg ürügy miatt tagadta meg, — az nem ezen törvények szelleme, s szavai szerint cselekedett, hanem önkényt gyakorolt. — Mi annál veszedelmesebb volt, mert épen a lelkész az, ki a népnek benne vetett bizalma, ragaszkodása, és tisztelete által, mi csak a szabad választás útján érezhetik el, — felelhet meg — a vallás magasabb céljainak, amennyiben hajlandóbb az ember, szabadon választott hivatalnokának gyengéit — inkább elnézni, mint a reá erőszakoltunk jó tulajdonait is — méltányolni. (Folyt. köv.) TÖRTÉNELMI TÁJÉKOZÁS KÁLVIN ÉS A KÁLVINIZMUS ÜGYÉBEN. (Folytatás.) 2. Sz. F. úr azt mondja, hogy midőn Kálvin Servet letartóztatását kívánta, ez által ,,a keresztyénség sőt az emberiség felsőbb törvényét megsértette, a vendégszeretetet lábbal tapodta, az idegent elárulta, s azt tette, mintha ma valaki, a nála oltalmat kereső politikai menekültet a haditörvényszék kezébe adná" stb. Nem fektetve semmi különös súlyt arra, hogy Servet K.-nak vendége nem volt, s hogy nem Kálvinnál, hanem inkább annak halálos elleneinél a libertineknél keresett oltalmat, csak azt jegyzem meg, hogy Kálvin ezen tettének valódi értékét s embertelen vagy ártatlan voltát lehet ítélet alá venni a mai, de lehet a XVI-ik századi s épen genfi positív viszonyok szempontjából is. Én azt tartom, hogy történetíróra nézve ezen utóbbi szempont helyes. Sime már Stahelin azt mondja, hogy Servet letartóztatása olyan értékű volt annak idejében, mint amilyen lenne most egy oly fő-fő forradalmi ügynök letartóztatása, aki átjárja Európa országait, hogy azokat fellázítsa, és miként a fönálló rendnek minden barátja, az állami hivatalok pedig bizonyosan, minden tétovázás nélkül kötelességüknek tartanák azt, hogy ha az ily vándor tartózkodási helyéről értesülnek, azt az illető helyre feljelentsék : épen így, és épen ezen jogon cselekedtek Ivalvin és a genfi consistorium, a maguk körében és saját meggyőződésük szerint a Servet ügyében. Pressel, Kalvinnak másik ujabb életírója azt mondja, hogy Servetet ugy tekintették akkor, mint ma tekintenék némely országokban Mazzinit. — Bármit mondjon is azonban Stahelin és Prestel,