Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-01 / 1. szám

lemiekre is gondoljon, hogy munkálkodjék mig nappal vagyon. Az óriási haladás, melyet ipar, kereskedés, földművelés, irodalom csak e néhány aggasztó évek alatt tett, bámulatra ragad; s még inkább hiszem, hogy azon nyomokból, melyeket­­ nálunk az Ur látogató keze hagyott, mint meg­annyi­­ szent forrás fakad, melyeknek vize a val­lásos műveltség, egyházi tudományosság kertjeit öntözi s eleveniti. T. olvasó! ha gondolatod vissza visszarep­pen azon ösvényre, melyen a közelebbi év fo­lyama alatt vándoroltál, ne csak az utadban volt göröngyöt, a kopár szirtet, sivár tájt keresd fel, de vedd figyelembe azon szerény ugyan, de nemes virágokat is, melyek ösvényed mellett nyiltak. Ha a multak kertében jársz ne csak szét kóstold a gyümölcsnek, de gondolj hatására is, így ked­vesebb, boldogítóbb lesz a visszaemlékezés, bol­dogítóbb a remény; igy az életnek és évnek egy-egy forduló­pontja újra és újra meggyő­zend a felől, hogy feletted nem egy vak, vagy sze­szélyes sors uralkodik, de egy gondviselő, hol szeliden hivogató, hol keményen fenyitő, de min­denkor javadat célzó Atya őrködik. —s. ISKOLAÜGY. LEHETNEK-E TANÁROK VAG­Y TANÍTÓK ISKO­LAFELÜGYELŐK ? A „Házi Kincstár"* 25-ik száma közli a békési á. h. esperesség egy határozatát, mely kétségbe látszik vonni azt, hogy a közlelkészi hivatal teendőit, t. i. az elemi is­kolák fölötti felügyeletet lehetne-e tanárra, tanítóra­, vagy más a nevelés terén jártas férfiúra bízni, még azon esetben is, ha a lelkészek között nem találkoznék, ki ezen hivatalt akarná? — A tót­komlósi lelkész úr. Hor­váth Sámuel úr ezen határozat közlője a maga részéről egyenesen oda nyilatkozik, hogy ez merőben lehetetlen, mert ez egyenesen ellenkeznék a sz. Írással, symbolikus könyveinkkel, az 179 °/j-iki 26. t. cikkel, egyházi káno­nainkkal és a törvényes gyakorlattal, melyek egyete­mesen csak a lelkészt ismerik el az iskola felügyelője gyanánt, s oda utasítja azon tanárt, tanítót vagy neve­lőt ,,a ki e megtiszteltetésre s e befolyásra a nevelési téren vágyik,­ hogy magát az illető superintendens ál­tal elébb ordináltassa. — Nem az ellenmondási viszke­teg, hanem mert egy oly kérdést látok itt megpendítve, mely korszerűségénél fogva megérdemli, hogy az „Egy­házi Lap" hasábjain megvitattassék, bírt arra, hogy tollat ragadjak a nézeteimet, ha­bár azok merőben ellen­­keznének is tisztelt barátom Horváth Sámuel úr néze­teivel, közöljem. Mindenek előtt bátor vagyok nagyon tisztelt Hor­váth Sámuel barátomat felkérni, legyen szíves nekem a sz­­írásból, vagy symbolikus könyveinkből azon helyeket, — az 179%-iki törvényből az egyházi kánonainkból azon §§­-at kimutatni, melyek egyenesen a lelkészt tűzik ki az iskolák felügyelőjéül, és a tanítót, vagy akármely más egyháztagot ezen jog gyakorlatából kizárnak, — mert én megvallom, hogy ámbár, — már hivatalomnál fogva is, — ama könyveket sokszor át meg át forgat­tam, de sehol egy árva betűre nem találhattam bennök, a m­i ide vonatkoznék. — A sz. írást a mi illeti — nem szólok az ó-testam­entomról — azon korban, midőn az uj-szövetség könyvei keletkeztek, nem emlékszem, hogy lettek volna a gyülekezeteknek elemi vagy népiskolái, azért az apostolok ezekről nem is szólhattak , de sőt lel­készeik sem voltak oly értelemben, mint Horváth úr ve­szi, s azért ezeknek sem adhattak utasításokat, mikép ügyeljenek fel a még nem is létező iskolákra. — Augus­tana confessio szól ugyan a ministerium ecclesiasticum­ról, de egyebet nem mond róla, mint azt, hogy „est mi­nisterium docendi evangelii et porrigendi sacramenta" és sehol csak egy szóval sem érinti, hogy a lelkész akár az egyháznak, akár az iskolának hivatalánál fogva felügye­lője volna. — Az 1L790/j-iki 26. t. c. 5. §. megengedi az evangeliiaknak, hogy iskoláiknak felügyelőket vagy gond­nokokat nevezhessenek ki helybelieket, felsőbbeket és leg­felsőbbeket ; de hogy ezek szükségképen csak lelkészek le­hessenek arról szó sincs. Végre a mi egyházi canona­inkat illeti, — csak az 1791-iki pesti zsinatot hozom fel: itt a 6. canon azt mondja: Conventus localis officia sant: 2. Cura et inspectio scholarum, — tehát nem a lelkész, hanem a convent van megbízva az iskolák felügyeletével: továbbá a 10. canon. Senioralis Consis­torii officia. §. 2. Inspectio in ecclesias sch tractus, lo­cales eorum conventus, ministros, ludimagistros etc. Ezen seniorale consistorium pedig a 9. canon szerint nem áll kizárólag lelkészekből, hanem ex utroque ordine aequali numero eligendis assessoribus. A mi végre a gyakorlatot illeti, igaza lehet H. S. barátomnak, hogy Tót-Komlóson még nincs rá példa, hogy más, mint a lelkész lett volna az iskolák felügyelője, igaza lehet abban is, hogy a békési esperesség még mást mint lelkészt a közlel­készi hivatallal­­ nem tisztelt meg, — hogyan is lehetne más, mint lelkész, közlelkész­­? — de ha ez így volna is, — határozhat-e ily fontos életkérdésben a tót-komlósi egyház, vagy a békési esperesség gyakorlata ? Nem szó­lott-e a némethoni prot. egyházakról, a­hol merőben ellenkező a gyakorlat, de hazánkban sőt magában a bé­kési esperességben is, hogy nem mindenütt a tót­komlósi törvény van gyakorlatban, azzal vagyok bátor bebizo­nyítani, hogy nem rég­i. Urszini András úrtól, mint a csabai egyház és iskolák felügyelőjétől kaptam felhí­vást, hogy küldenék hozzájuk tanító segédeket, pedig tudtommal Urszini úr még nem szenteltette fel magát;

Next