Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-03 / 49. szám

d) Mert ezt kívánja az osztó igazság, mely nélkül a dicső 48-iki t. c-ben kimondott „egyenlő­ség és viszonosság" — csak üres eszme, irott ma­laszt, és megölő betű maradna. e) Mert csak igy menekedendhet meg az orsz. gyűlés a folytonos és keserű vallástárgyi vitatkozásoktól, és csak igy érhető el a haza polgárai közt az örök béke, szeretet, s kölcsönös bizodalom, melynél fogva, nem mint mostoha, — minők eddig valánk — hanem mint édes gyer­mekei a drága hazának, mint közanyánk bol­dogságát egy szívvel, egy lélekkel, összes erő és akarattal, vagyonunk, vérünk, és életünkkel előmozdítha­tandjuk. 3. Az ily szabadelvüleg hozott törvények­ ne legyenek csupán általánosak, és így félrema­gyarázhatók, mint ez, a dicső 48-cal is történt, m­int alább látandjuk, hanem legyenek részletesek, kimerítők, és értelmesek, hogy azok senki által félremagyarázhatók ne lehessenek. 4. Ezen törvények terjesztessenek ki minden vallásra és helyre, vagyis egyaránt kötelező erővel bírjanak, ne csak a protestánsok és más vallású­akra, hanem a katholikusokra is, ne csak Magyar­országban, hanem a hozzákapcsolt részekben is. Másodszor, a mi sérveink, óhajaink, és kérel­meink, valamint azon eszközök, melyekkel ama­zok elháríthat­ók, a következők: I. Az áttérésre nézve. A bécsi és linci békekötés, és az ezek után tartott orsz.gyülés, megalapította ugyan a vallás szabad gyakorlatát, és az 1844, 3, 5 és következő §-i megengedték a két tanúval, négyheti időközi bejelentés meletti áttérést : mind e mellett akadályoztatik ez, 1. Az által, hogy az áttérni akaró tanítás ürügye alatt, gyakran felhivatik, ott tartóztatik, pokollal, börtönnel fenyegettetik; a felveendő vallás pedig eretnekséggel és más valótlanságok­kal gyaláztatik, és igy a szabadelvű törvény he­lyett, mely a régi 6 heti censurát eltörölte, nyer­tünk négyhetit. 2. Azáltal, hogy a megjelenő tanuk sérteget­tetnek, a szobából kikergettetnek, vagy be sem bocsáttatnak, azon célból, hogy a megjelenéstől elijesztessenek, az áttérendőnek kijelentését ne hallhassák, és így bizonyítványt se szolgáltathas­sanak ki stb. Ennek elmellőzésére szükség volna következő törvényt hozni: a) „Egyik vallásból a másikra sza­badon átmehet minden serdülő kort, vagy­is 14 évet betöltött egyén, volt papjának­ minden to­vábbi bejelentés nélkül." De ha ez, még most is „temere"-nek látsza­nék, legalább szállittassék le, a 4 heti megjelenési időköz egyre, s ennek lefolyása után, ne a volt, hanem uj vallású papja előtt jelenvén meg, ez hí­vének befogadhassa. Ez esetben imigy toldassék meg a feneJbbi törvény. b) „Az áttérőnek uj vallású papja pedig tartozzék neki, egy heti időt, gon­dolkodásul adni, melynek lefolyta után, ha meg­jelenve kívánna áttérni, azt egyházába szabadon beigtathatja." II. A vegyes házasságokat illető­leg ámbár már az 1647-ki 14 t. c. 600 magyar forinttal büntetni parancsolja , a vallás tárgyában hozott törvények áthágóit; és ámbár a vegyes há­zasságokat akadályozni több törvény eltiltá is; u. m. 1791, 26, 15. „per quos­tamen impedimenta quopiam, quocunque sub protextu in contrarium ponere, cautum esto." Továbbá 1844, 3 t. c. — 2 §-a „a prot. pap által összeadott házasság érvé­nyes."1 — Azután 1845-ki sz. Mihály hó 2-án, gr. Keglevich Gábor és Pap Gábor aláírásával, a n. m. Helytartótanács tanács 32,958. számú követ­kező rendeletében: „a vegyes házasságok hirdeté­sét, s az ezekről szóló bizonyság leveleknek kia­dását, bár mely szin alatt halasztgatni, vagy épen megtagadni tiltatik." — Végre 1852-ki nov. 29-én kiadott nyilt parancs 4 c. „Dass es hinsichtlich der Eingehung der gemischten Ehen, zwischen catholischen und nicht catholischen Personen der christlichen Religion, bei der gesetzlichen B­e­s­t­i­m­m­u­n­g zu bleiben habe, dass die E­i­n­w­i 1f­i­g­u­n­g zur Ehe, auch vor dem ordentlichen Seellsorger, des nicht catholischen Theiles abge­geben, und von diesem auch die Traung vorge­nommen werdenn kann."­­ Ámbár mondom mind ezen törvények pa­rancsa szerint, sem a kézfogás és hirdetésre, sem pedig az esketésre nézve, a vegyes házasságokat gátolni semmi módon nem szabad, még­is akadá­ly­oztatik az, és igy a törvény kijátszatik követ­kezőleg :

Next