Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-09-16 / 37. szám
nem volt indek szerinti. Ezek tehát a pátenst örömmel fölkarolták, s a hol szabad kezök volt e szerint rendezték községeiket; de mégis vagy becsületességből vagy okosságból visszavonultak, midőn látták, hogy a pátens általában visszavettetett. Csak egyetlen egy párt ragaszkodott ahoz makacsul, t. i. az evangelikus papság között a panslavok pártja Kuzmányival, állítólag azért „mert az autonom egyház istentelen, zilált, rendezetlen, superintendensei kálvinista érzelműek, szentháromságtagadók stb.," tulajdonképen pedig azért, hogy egyházszakadást idézzenek elő, miáltal, az autonóm egyház körén kívül, saját politikai-nemzetiségi praktikáikat annál akadálytalanabbul űzhessék. A kormány minden lehető módon kedvezett ezen szakadásnak; nem csak hogy fentartotta a pátenst ott, hol már be volt hozva, nemcsak hogy megengedte a mintegy tucatnyi egyházközségből álló u. n. pozsonyi superintendentiának, hogy Szurmányit válassza meg püspökül, hanem ezen úgynevezett superintendentiát még azon különös kedvezményben is részesítette, hogy az ország minden részén csatolhatott magához egyházközségeket. Ezen utóbbi kedvezmény az autonóm egyházakra nézve nagyon kártékony következményű volt. Ezzel ugyanis a patentalisták széles tért nyertek izgatásaikra. Az autonom egyház megyei és kerületi gyűlésének jegyzőkönyvei számtalan bizonyságot szolgáltatnak arról, hogy ezen töredéknél a cél mindig szentesítette az eszközöket. Rövidség okáért csak két esetet akarunk felemlíteni: N. vármegyében egyik lelkészi állomás megürülése alkalmával az autonóm esperes és később az esperességi gyűlés egy férfit kitörölt a candidatioból, mivel ez egy másik esperességben canonicus vétség miatt nemcsak feddést kapott, hanem botrányos pöre is volt, melynek következtében elitéltetett. A község azonban egyenesen ezt az embert akarta lelkésznek, mert ez örököse volt az előbbeni papnak, kinek nemcsak a helység, hanem egyesek is tartoztak. Mivel azonban ezt az autonom egyház nem engedte meg, a község Kuzmányihoz fordult, aki e férfit azon föltétel alatt, hogy a pátenst a községgel együtt elfogadja, minden hosszas gondolkodás nélkül megválaszttatta s ünnepélyesen beigtatta. — B. vármegyében P. község lakosait Kuzmányi azáltal nyerte meg a pátensnek, hogy megígérte nekik, miszerint a pátens elfogadása után nem kell az esperességi iskolát segélyezniök; — Ugyanazon vármegye Gr. községének lakosait pedig azzal ámították el és nyerték meg, hogy azt állították nekik, miszerint a tagosítás alkalmával a legelőben azért szenvedtek rövidséget, mivel a pátenst nem fogadták el, „a császár azért haragszik rájuk." Hasonló események az utóbbi időben az autonóm egyház igazgatását, név szerint a fegyelem kezelését, nemcsak megnehezítették, hanem teljes feloszlással fenyegették, mert excessivus lelkészek mindjárt Kuzmányihoz igyekeztek átmenni, ha érdemlett büntetéssel akarták őket fenyíteni; az egyházközségek pedig a vocatort jelvényire törekedtek kevesbilni, állítván, hogy Kuzmányi nekik majd olcsóbb papot fog adni. A korábbi kormány, mint fennebb mondók, az izgatásokat nem csak eltűrte, hanem még kedvezményekben is részesítette. — Miért? Mi nem hihetjük, hogy ez egyszerűen a patenshez való vonzódásból, még kevésbé, hogy azon férfiak iránti szeretetből történt, kik e töredéket képezték. Mi úgy véljük, a bukott rendszer vezérférfiai azt remélték, hogy ezen evangelikus papok segélyével a magyarországi slávok között azt fogják elérni, amit Erdélyben más módon a szászok között elértek, t. i. hogy egy töredéket fognak megnyerni, mely a Reichsrathba való választást előmozditandja. Az elejente jó szándékból kiadott pátens tehát egyikévé lőn azon skurilis eszközöknek, melyekkel Kaiserfeld a Schmerling minisztériumot vádolta! Mert csak nem akarják elhitetni velünk, hogy ebben fötényező a protestánsok iránti régi gyűlölet s a pátens nem egyéb volt mint eszköz az evangélikus egyház gyöngítésére, szétszakítására és feldúlására. — De álljon bármiként a dolog, mi abban a reményben vagyunk, hogy ezentúl ebben a tekintetben is jobb, igazságosabb nézetek fognak érvényre emelkedni, hogy Kuzmányival együtt a pátens is sírba szállott. Mi ezt annál inkább reméljük, mert a pátens keresztülvitele teljesen lehetetlennek bizonyodott be, s mert mi nem hihetjük, hogy Austria kormányférfiai a nemzetiségi kérdésekben ezután is Gröthe Zauberlehrlingjének szerepét akarnák játszani, mert ha valamely államra ugy Austriára nézve veszélyes ez, és jöhet oly idő, midőn a varázslók aggódva fognak mes-