Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-03-04 / 9. szám
OJ OJ ! J OJ o is, de oly könyvekben, melyekhez nálunk most már csak kevesen férhetnek. Nagy köszönettel tartozunk tehát ezek közléséért is, s még nagyobbal azon két levélért, melyeket eddig tudtommal legalább, nem ösmert a magyarországi irodalom. Melius a magyarországi antitrinitárius mozgalmakról panaszolkodik s ez ügyben írott cáfoló művét küldi Zürichbe Bullingerhez kinyomatás végett, mert Magyarhonban nincsenek még — úgymond — tudós és hű nyomdászok. Melius levele kelte idején már több helyen s épen Debrecenben is volt nyomda hazánkban, de ezek, jóformán csak a magyar nyelvű irodalomnak szolgáltak s akként felszerelve épen nem valának, hogy pl. a Melius által minden lépten nyomon idéztetni szokott héber és görög szavakat megfelelő betűkkel nyomhatták volna. Macarius személyesen látogatta meg Zürichet, hogy az urvacsorai tan és szertartás ottani mibenlétéről biztos tudomást szerezzen, s Bullingert, ki őt igen szívesen látta, arra kéri fel, hogy írjon az ő számára Krisztusnak az úrvacsorájábani jelenlétéről confessio gyanánt szolgáló tételeket és tegye ezt nemcsak az ő, hanem több, magyarországi gyülekezetek érdekében, mert az Úr vacsorája felett van most nagy zavargás Magyarországban. tis recognita. E nagy érdekű toldalék hat le- Szántszándékkal nem közlöm terjedelmesen velet tartalmaz. A két elsőt irja Fejér tói r á- a levelek tartalmát. Legjobb lesz az, ha a tisztelt nős, a magyar királyi udvari kancellária titok- olvasó közvetlenül önmaga sorról-sorra megesnolta Bécsből, 1551-ben; a harmadikat Huszár merni igyekszik ama leveleket. Pál derék reformátorunk 1557-ben szinte Bécs- Hogy Fejértói János, Huszár Pál, Turi Mától ; a negyediket irja és pedig görög nyeltyás és Melius Péter kik és mik valának: azt edven alsó Pannoniából való Macarius József dig is jól tudhatták a magyar protestáns egyház Zürichben, az év és nap kitétele nélkül, de bizony történeteinek közelebbi ösmerői. De, hát azon Manyal 1563-ban vagy 1564-ben, amint ezt mind a carius József, a ki egykor görög nyelven inlevél tartalmából mind azon körülményből bizvást tézett Bullingerhez levelet, — vájjon ki és mi lelehet következtetni, miszerint ezen levél több, hetett? kétségenkivül 1563-dik évi levelekkel van egy E név, csaknem egy évtized óta, mint valami kötetbe foglalva; — az ötödik levelet irja Thuri rejtélyes, felösmerhetetlen sötét síri árny lebegett Mátyás Wittenbergből 1568-ban; a hatodikat előttem. Egykor Praynál: Epistolae procerum Melius Péter Debrecenből 1569-ben. Mind regni Hungáriáé. Posonii 1806. II. 171 — 2, olvasezen levelek, mint a könyv cime is mutatja, Bulván, hogy Mayláth István erdélyi vajda, azőkonlingerhez intéztettek s közülök csak a Macariusé stantinápolyi fogságából 1548-ban, ezt irja a töb és Meliusé eddig kiadatlan; a többiek közöltebek közt fiának Gábornak; „Dominum Jovannak a Miscellanea Tigurina cimü sephum Macarium praeceptorem tuum nagybecsű gyűjteményben s egykettő még másutt nominem eo saluta" etc.; továbbá tudván, hogy Majláth Gábor, e levél kelte idején, az ő édesanyja testvérének, Nádasdy Tamásnak gondviselése alatt neveltetett, igen erősen érdekemben állott, még valami többet is tudni Macariusról, tudni, ösmerni különösen az ő hitfelekezeti álláspontját. E tekintetben minden igyekezetem sikertelen volt. Most már ama levél nagy világot vet az eddig rejtélyes egyén hitfelekezeti álláspontjára s egyszersmind kitűnik, hogy Macarius is azon reformátori körhöz tartozott, mely egykor a nagy Nádasdy Tamás védszárnyai alatt működött s melynek Dévay és Sylvester kitűnő diszei valának. A Miscellanea tigurina című , már idézett gyűjteményben vannak még Simlerhez, Bullinger tiszttársához s más zürichi tekintélyekhez intézett levelek, pl. Sztárai Mihálytól és Paksi Mihálytól, s ez utóbbiak különösen érdekesek és tartalomdúsak. Paksi Mihályról emlékezve irja azt Kornis György 1591-ben, az ő édesatyjához Paduából: J?Michael Paxi, kinél az mi saeculumunk magyart tudósabbat nem látott 12 esztendeig maradott. . . Paduában." Tudva van, hogy a magyaroknak zürichi tekintélyek körüli csoportosulása kevés ideig tartott. Már maga Paksi Genfben talált megállapodást s általában a tiszta magyar ajkú protestánsoknál csaknem kizárólag azon dicső nagy szel-