Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-26 / 21. szám

Q1 fr. Tizedik évfolyam. Pest, máj. 26. 1867. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldés­sel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden cs. kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petii sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 80 ujkr. Teljes számú példányok még* mindég kaphatók. A PÁTENS MEGSZÜNTETÉSE. Vallás- és közoktatási magyar miniszterem előterjesztése foly­tán, ha protestáns alattvalóim vallásos nyugalmának megőrzésére irányzott atyai szándékomtól vezéreltetve, szükségesnek találtam el­rendelni, hogy a mindkét hitfelekezetű protestáns alattvalóim egy­házszervezete iránt 1859-iki sept. 1-jén kiadott nyiltparancsom, s an­nak életbeléptetését szabályozó, 1859-iki september 2-án kelt minisz­teri rendelet, — valamint az 1860-iki május 15-én kelt nyiltparan­csom és az 1862-iki nov. 9-én kelt rendeletem — hatályon kivül té­tessenek, s ezen rendeletek folytán előállott összes viszonyok az ágos­tai hitvallású evangelicusok egyetemes conventje által, az érdekek köl­csönös kímélete mellett, higgadt megfontolás után, alkotmányos uton rendeztessenek. Kelt Budán május hó 15-én 1867. Ferenc József, B. Eötvös József, s. k. s. k. vallás- és közoktatási miniszter. A vallás- és közoktatási minisztérium, midőn a fentebbi királyi rendeletet közre bocsátotta, nagy és elhatározó lépést tett azon az ösvényen, melyen a kormánynak, hogy magának üdvös és éltető hatást biztosítson, haladnia kell. E lépés a közvé­lemény oly osztatlan helybenhagyásával találko­zott, hogy ennek folytán nemcsak a protestáns közönség, hanem a nemzet hathatós gyámolitá­sára számolhat. Az 1859-iki prot. vallásügyi nyiltparancs érvényre vergődni tulajdonképen soha még csak egy percre sem birt. Midőn mi a pátens megjele­nése után, a Hübner féle minisztérium alatti eny­hébb sajtóviszonyokat felhasználva, ellene rögtön felszólaltunk, s határozottan kimondottuk, hogy a magyar prot. egyház törvénybiztosította önálló­ságát kegyelmi állással felcserélni soha sem fogja, sőt lapunk ugyanazon évi sept. 2­7-iki számában ki­jelentettük, hogy „nem birjuk magunkkal megér­tetni , miben álljon tulajdonképen az 57. §-ban újólag megerősített 1791-ik évi 26. t. c. által biz­tosított önrendelkezési joga az egyháznak, ha leg­fontosabb ügyeiről, testületi szervezete és igazga­tásáról a nyiltparancs már megelőzőleg rendelke­zett," midőn ezen, a közvéleményt csak igen gyön­gén viszhangoztató nyilatkozatok napvilágot lát­tak, már akkor a pátens sorsa el volt döntve. Ő Felségének 1860-ik év május 15-ikei ke­gyes rendelete a nemzet nyilvános akaratát is­merte ugyan el irányadóul, de kormánya fenhagyta a pátenst mint fejedelmi tényt mindazok számára, kik a nemzeti közakaratnak meghódolni, a tör­vénynek engedelmeskedni nem akartak. Kijelentettük akkor, és kijelentjük most újó­lag, hogy mi a nyilt parancsban . Felsége egy­házunk iránti atyáskodó szeretetének legvilágo­sabb jeleit látjuk ; de tagadhatatlan tény, hogy a hét évvel ezelőtt ugyancsak május 15-én kelt ren­delet által az önző szegrőlhuzás, a nemzetiség szent címét bitorló cudar separatismus rést talál­tak, hogy azon keresztül az igazság által kijelölt, a törvény által szentesített, a közerő által védett ha­tárokon áttörvén, az egy­haza földén lakó és egy hitet valló honfiak között visszavonást, gyűlöletet hintsenek. A pánszláv izgatók, a fejedelmi szót ármá­nyaik palástjául használván fel, az egyházat ré­szekre , pártfelekezetekre szakgatni siettek, és hogy céljukat annál biztosabban elérhessék, a törvényhez híven ragaszkodó vezetőket a sj^, . 41 ifí­feái

Next