Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-01-05 / 1. szám
Távol legyen én tőlem az utóbbinak még csak gondolata is. Nem vádaskodás az én célom, sem nem szutyongatás, hanem az, hogy a bajokra s ezek forrására való rámutatás által eszméltessem feleimet elsőben arra, hogy a múltnak viszonyaiból fejlett keserű közhangulat által sugallt szerfeletti féltékenység nem a legjobb tanácsadó, nemcsak azért, mert a vallásfelekezeti viszonyokat egy rész elnyomására kizsákmányolni a kor szelleménél fogva hová tovább mind lehetetlenebbé válik, hanem azért sem, mert ama féltékenység nem kevésbé káros hatású magunkra, mint másokra nézve másodszor arra, hogy miután ma egészen rajtunk áll, mily szerepet akarunk vinni nemzetünk jövő fejlődésében, e függetlenségünket semmi sem fogja inkább biztosítani, mint az, ha egy testté összeforrva, az elágazó erőket terv- és célszerinti cselekvésre egysítjük, hogy a gyöngék erősbödést, az erősek gyarapodást, mindnyájan áldást és fényt nyerjünk; harmadszor arra, hogy a magyar protestáns egyház súlya, tekintélye és szellemi emelkedése történelmi fejlődéséhez képest szoros összefüggésben áll a nemzet politikai állapotával, minélfogva nincs veszteni való időnk, mert egyházunk belszervezése legcélosabban eszközöltethetnék addig, míg az állami átalakulás folyama tart. E hármas aranyszabályt szeretném feleink szívébe és elméjükbe vésni, hogy azt az egyház terén teendő minden lépéseikben irányadóul szem előtt tartsák, és ne húzzák halasszák tovább is a dolgot, várva talán államviszonyaink kifejlését. Mert bármikép ütnek is ki a most folyamatban lévő tárgyalások, az egyház semmiesetre nem várhatja, hogy azokból reá áldás, szellemi és anyagi előnyök áradjanak, ha azokért maga nem fárad, ha elő nem késziti a földet, melyben a szebb jövőnek magvai megfogamhassanak. Fődolog, hogy ébredjünk valahára annak tudatára, hogy két milliónál többen vagyunk, kiket ugyanazon szent hit lel késit, ugyanazon szeretet kapcsol egybe, ugyanazon remény tart; ez aspiratiók oltára sokkal szentebb, hogysem zsámoljánál a testületek különködő önzéseiket, az egyének személyes susceptibilitásaikat Istennek kedves áldozatul le nem rakhatnák. Mig most öt felé szakadozva, gyakran egymást parafyláljuk, addig egyesítve két milliónak közös akarata tény súlyával nyomna és akkor sok olyan, amit ma jámbor óhajtásképen emlegetünk, boldogító valósággá válhatnék. Ha némelyek azt hiszik, hogy ez egyesülés zsinat nélkül meg nem eshetik, ám legyen zsinat, semmi sem áll ma útjában annak, hogy zsinat tartassék. Akár zsinattal pedig, akár zsinat nélkül, mindegy, csak történjék, aminek történnie kell, hogy kibontakozva az elkülönzöttség és szertehazás nyomorú bonyodalmaiból, az egymás iránti közöny helyébe a solidaritás tudata foglalja el lelkeinket. Ha így egybeforrva annak idejében és meggondolva forgolódunk, nincs okunk semmi tekintetben csüggedni, sőt még az anyagiak dolgában is urai lehetünk jövendőnknek, csak tudjunk az egészet felölelő tervezésre, közös cselekvésre emelkedni. Faxit Deus. Ballagi Mór ISK 0_LA Ü I Y. Beköszöntő beszéd, mellyel Mill Stuart múlt évben rektori székét elfoglalta, a st. andrewsi egyetemen. *) A nevelés, széles értelemben, a legkimerithetlenebb tárgyak egyike. S bár alig van tárgy, melyről annyi kiváló elme, oly sokat irt volna, mint irtak a nevelésről, mégis teljesen újnak találja mindenki, kinek feje nincs megtömve idegen nézetekkel, mert mindamellett, hogy tömérdek jeles dolgot mondottak róla, a gondolkodó fő talál abban kisebb- nagyobb hézagot eleget, melyet megvitasson, megfejtsen, vagy kibővitsen. A nevelés már sokoldalúságánál fogva megkívánja, hogy különböző elmék különféle szempontokból vizsgálják. E szó, nevelés, magában foglalja mindazt, amit mások közvetlenül mi éreztünk, s amit mi magunkért tettünk, hogy a tökélyhez bár egy lépéssel közelebb jussunk, sőt szélesebb jelentésében, értjük alatta az emberi jellem és szellem mindazon haladási mozzanatát, melyet a törvény, a kormányforma, az ipar, a társasélet, vagy akaratunkon kívül eső physikai befolyás, éghajlati, föld- és helyi viszonyok, közvetve okoznak. Ami csak befoly arra hogy az egyén azzá legyen, ami, vagy akadályul szolgál hogy azzá lehessen, ami még nem, az mind, mind kiegészitő része az ember nevelésének. '*) E kitűnő mikre, ha teljesen közölve lesz, pár észrevételt teszek * addig is, előleges tájékozásul annyit, hogy az abban, gyakran emlegetett angol és skót egyetemekkel, tanodáink u. n. bölcsészeti (7—9) osztályait tehetném párhahasamba. F. L.