Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-08 / 45. szám

jon. Ha tehát a törvényjavaslat 9. §-a méltán rosszaltatik azért, hogy az önkormányzatot veszé­lyezteti, mit mondjunk e módosításról, mely azt mindenestül és egyenesen feladja? harmadszor : államgazdászati szempontból célszerű-e úgy intézkedni ? A mi országunk val­lásra és nemzetiségre nézve vegyes ország és fe­les számmal vannak oly községek, melyekben 2, 3, 4, ső­t 5 felekezet is együtt lakik. Gazdasá­gos és célszerü eljárás volna-e tehát oly vegyes lakosságú helységben 2, 3 felekezeti iskolát segé­lyezni, mikor a község által felállitandott egyet­len jó közös iskola a lakosság létszáma és az ok­tatás igényeinek minden tekintetben jobban meg­felelne ? Avagy kell-e még több érvet felhoznom, hogy a javaslott módosítás helytelen voltát ki­mutassam ? Hogy felekezeti iskolának kellett és kell lé­tezni, a sötét századok üldöző szelleme szülte oly valamitás, melytől szabadulni annál nehezebb, minél bizonyosabb egyfelől az, hogy a mostoha időkben ez intézmény a szabadsági ügynek nagy szolgálatokat tett, másfelől, hogy a viszonyok, melyek közt az létrejött, részben még ma is fen­állnak és igy rögtöni eltöröltetése méltán idő előt­tinek tűnhetik fel. Ámde ebből nem az követke­zik, hogy az állam évenkint két milliót annak megszilárdítására költsön, aminek eltörlésén dol­gozni feladata, hanem az, hogy fordítsa egész erejét azon viszonyok megszüntetésére, melyek a szerencsétlen intézmény fenmaradását még mai nap is szükségesnek mutatják. S ezzel berekeszthetném amiket a törvényja­vaslatról még elmondandó valék, ha a T. K. javallta módosítások közt még egy pont nem volna, mely szerintem a­z illetők figyelmét nagy mértékben megérdemli. Többször mondatott, hogy számok kormá­nyozzák a világot, és a tapasztalat e mondat min­den tekintetbeni igazságát,minden nap bizonyítja; ámde akkor mi, a­mint ma állunk, a kormány­zásban ugyan nem fogunk egyelőre sokra me­hetni, mert nálunk ma még statistikai adatok nyomán megállapított számokra vajmi kevés eset­ben építhetni. Minthogy tehát T. K. számvetése szerint az 5 illetőleg 8%-os adó, a szükségelt költségeket egyáltalában nem fedezhetné, és számvetése meg­lehet, hogy talál, ennélfogva mindenesetre helyes lesz egyelőre a tandíj kérdését nem bolygatni és az illető felekezetek és községekre bízni, hogy akarják-e a tandíjfizetést megtartani vagy nem, föltéve, hogy a szegény szülők gyermekei minden esetre ingyen iskoláztatásban részesülendnek. Ballagi Afíór: Levél a szerkesztőhöz. i. Pest, oct. 24. 1868. Sajnosan kell tapasztalnunk azt, hogy poli­tikai gondjaink közt, vajmi keveset, mondhat­nám semmit nem fordítunk a társadalmi térre. Legjobbjainkat nemes nevük , a politikai küzdelmek árja ragadja, s ritkán jut eszükbe egy­egy nyugodt pillantást vetni a társadalomra, s e társadalomban a népre, melynek neve annyiszor hangoztatik, annak bajaira annak szükségeire, melyeken segíteni lehet, és segíteni kell. Én e tekintetben különc vagyok, s ha­bár készségesen ismerem is el hogy a politikai jogok nagy fontossággal bírnak a népéletre, különc­ségem egész az eretnekségig ragad, s azt merem ál­litani, hogy nincs példa reá a történelemben, hogy egy-egy népet tisztán a politikai institutiok tet­tek nagygyá, gazdaggá, művelté, s állítani bá­torkodom hogy igen is ott, hol a népben az élet­elemek, mind a kitartó munkaképesség, az érte­lem, a takarékossági hajlam s az ezzel járó er­kölcsi emelkedettség, s mindez erények függelé­kei nem hiányzottak, sőt ezek képezték a nép­jellem alapjait, ott igen­is, de csak is ott a sza­bad institutiok csudákat műveltek, ott a szabad alkotmány a valódi nagyság tényezője volt. De a­hol ellenkezőleg az előszámláltam tu­lajdonok, hiányzottak, hiába szedték elő a status bölcsek ragyogó theoriáikat, nem volt áldás munkájukon, maradt minden a régiben, a tudat­lanság és szegénység, restség és hanyatlás és er­kölcsi sülyedtség versenyeztek első helyért a nemzet életében. Könnyű volna példákat hoznom elő a legú­jabb időkig felmenőket, a szebbnél szebb, con­stitutiok ephemér életéről, s az e constitutiokkal boldogított nép erkölcsi s anyagi pangásáról. 89*

Next