Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-22 / 47. szám

keznek. Egyik ezek közül a házasság egyházi oldalának gyakori hangsúlyozása, melyet jobb érvek hiányában a régi törvényekből mutogat,— és az ebből vont következtetések. Első kérdés,mely itt közvetlenül felmerül,hogy vajjon csakugyan van-e a házasságnak egyházi oldala is, vagy pedig egészen oly természetű cse­lekvény, mint bármely más magán­szerződés, s mint ilyen az állam védelme alatt áll, és az állami törvénykezés körébe tartozik? Azt hiszem a há­zasságnak is, mint minden más viszonynak ter­mészetéről történelmi kutatás által szerezhetünk legtisztább fogalmat, ha t. i. megvizsgáljuk, mikor és minő okok hozták létre, és mi­kép alakultak időnként felőle a nézetek Kétségen kivül házasság létezett az emberek között, mióta emberek lakják a földet mindig, s nem oly intézmény az, mely a keresztyénséghez tartoznék, mivel ez hozta létre. Ezt talán azon tisztelt férfiak sem vonják kétségbe, kik annyira szeretik a házasság egyházi oldalát emlegetni. Nem kétlem ugyan, kivált octóber 20-ika után, hogy mindnyájan igen hűséges pápisták, de már azt csak nem teszem fel róluk, hogy azt higyjék, hogy a házasságot Krisztus szerezte, ha mindjárt a tridenti zsinat állítja is eme szavakban : „si quis dixerit, Matrimonium non esse Christo institutum, sed ab hominibus in ecclesia, a inventum, anathema sit.u*) — Már, ha a há­zasság régibb mint a keresztyénség, akkor nem is tartozhatik az egyházhoz, hanem tisztán emberi intézmény, s mint ilyenhez az egyháznak semmi köze, hanem mind megkötése, mind a belőle kifejlődhető perek ellátása az államot illeti. Ilyen nézet uralkodott a házasság felől a keresztyének között is kezdetben, míg az egyház és a hivők tár­sasága synonym fogalmak voltak. De mihelyt az egyház a hivők egyesületétől elkülönzött papi kasztot kezdett képezni, azonnal mint versenytárs állott szemben az államhatalommal, küzdés fejlő­dött ki az egyházi és világi hatóságok közt a pápán és császáron kezdve le a plebánusig és falusi biróig minden rétegben. A harc közben az egyházi rend mindig nagyobb hatalomra emelke­dett, mindig több intézményt tett egyházivá, köztök a házasságot, árvák ügyét, esküvel meg­ecsetelt szerződéseket stb. A világi hatalom öntudatra ébredésével egymásután vesztette el a biráskodása körébe vont polgári ügyeket, de a házassági pereket még sokáig meg tudta tartani, még Tridentben átok alá vetette ki állítná, hogy a házassági ügyek nem tartoznak az egyházi tör­vényszékek elé,é­­s némely országokban bírói jogát mai napig élvezi, mig a fejlettebb népek már kivették kezéből. Hogy ki a házassági ügyekben az illetékes biró ? e kérdés — azt hiszem — soha fel nem me­rült volna, ha az egyház megmarad eredeti hiva­tása mellett, s nem törekszik világuralomra, melyre nézve jó eszköznek találta a népek családi életét hatalmába keriteni. És miután megnyerte és századokon át birta a clerűs a házassági perek­ben való bíráskodást, meg vagyok győződve hogy sohasem vonták volna kétségbe illetékességét, ha a házasság fogalmát félre nem ismeri, s ki nem zsákmányolja a házastársak gyöngeségeit és sze­rencsétlenségeit önző céljaira. De igy a nagyko­rúvá lett népek igyekeznek a többi után e jogta­lanul birt térről is leszorítni a hierarchiát, mert a házasság tisztán emberi intézmény, mely létezett az egyház előtt is, és létezik ma is azon kivül is. A pap áldozkodó szavai nem teszik boldogabbá a házassági viszonyt, ha istentől nem száll reá az áldás. Igaz, hogy Magyarországban a törvényhozás eddigelé nem tekintette a házasságot kizárólag polgári szerződésnek, hanem ellenkezőleg, épen kizárólag egyházinak, annyira, hogy nemcsak megkötését, és a belőle kifejlődő tisztán személyes pereket, hanem még a gyakran felmerülő birtok­kérdések eldöntését is az egyházhoz utasította. És honi törvényeink értelmében még a protestán­sok házassági perei is saját egyházi törvényszékeik elé tartoznának, s a mostani viszony régi törvé­nyeinkbe ütközik. De e tekintetben Magyaror­szág nem képez kivételt a többi államok közül, mert a régi törvények mindenütt kizárólag egy­házi intézménynek tekintették a házasságot, csak az újabb időben látták be, hogy nem az,­­ és a­mi­ben mi kivételek vagyunk, az nem több, minthogy most is fenn akarjuk tartani e visszás állapotot, mivel figyelembe kell vennünk, hogy törvényeink Jonc. Tridentini sessio XXIV. de sacram. Matrimonii can. 1. *) C a n. et decr. Concil. Tridentini Sess. XXIV. Can. 12 j Si quis dixerit, causas matrimoniales non spectare ad judices ecclesiasticos : anathema sit.

Next