Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-11-22 / 47. szám
keznek. Egyik ezek közül a házasság egyházi oldalának gyakori hangsúlyozása, melyet jobb érvek hiányában a régi törvényekből mutogat,— és az ebből vont következtetések. Első kérdés,mely itt közvetlenül felmerül,hogy vajjon csakugyan van-e a házasságnak egyházi oldala is, vagy pedig egészen oly természetű cselekvény, mint bármely más magánszerződés, s mint ilyen az állam védelme alatt áll, és az állami törvénykezés körébe tartozik? Azt hiszem a házasságnak is, mint minden más viszonynak természetéről történelmi kutatás által szerezhetünk legtisztább fogalmat, ha t. i. megvizsgáljuk, mikor és minő okok hozták létre, és mikép alakultak időnként felőle a nézetek Kétségen kivül házasság létezett az emberek között, mióta emberek lakják a földet mindig, s nem oly intézmény az, mely a keresztyénséghez tartoznék, mivel ez hozta létre. Ezt talán azon tisztelt férfiak sem vonják kétségbe, kik annyira szeretik a házasság egyházi oldalát emlegetni. Nem kétlem ugyan, kivált octóber 20-ika után, hogy mindnyájan igen hűséges pápisták, de már azt csak nem teszem fel róluk, hogy azt higyjék, hogy a házasságot Krisztus szerezte, ha mindjárt a tridenti zsinat állítja is eme szavakban : „si quis dixerit, Matrimonium non esse Christo institutum, sed ab hominibus in ecclesia, a inventum, anathema sit.u*) — Már, ha a házasság régibb mint a keresztyénség, akkor nem is tartozhatik az egyházhoz, hanem tisztán emberi intézmény, s mint ilyenhez az egyháznak semmi köze, hanem mind megkötése, mind a belőle kifejlődhető perek ellátása az államot illeti. Ilyen nézet uralkodott a házasság felől a keresztyének között is kezdetben, míg az egyház és a hivők társasága synonym fogalmak voltak. De mihelyt az egyház a hivők egyesületétől elkülönzött papi kasztot kezdett képezni, azonnal mint versenytárs állott szemben az államhatalommal, küzdés fejlődött ki az egyházi és világi hatóságok közt a pápán és császáron kezdve le a plebánusig és falusi biróig minden rétegben. A harc közben az egyházi rend mindig nagyobb hatalomra emelkedett, mindig több intézményt tett egyházivá, köztök a házasságot, árvák ügyét, esküvel megecsetelt szerződéseket stb. A világi hatalom öntudatra ébredésével egymásután vesztette el a biráskodása körébe vont polgári ügyeket, de a házassági pereket még sokáig meg tudta tartani, még Tridentben átok alá vetette ki állítná, hogy a házassági ügyek nem tartoznak az egyházi törvényszékek elé,és némely országokban bírói jogát mai napig élvezi, mig a fejlettebb népek már kivették kezéből. Hogy ki a házassági ügyekben az illetékes biró ? e kérdés — azt hiszem — soha fel nem merült volna, ha az egyház megmarad eredeti hivatása mellett, s nem törekszik világuralomra, melyre nézve jó eszköznek találta a népek családi életét hatalmába keriteni. És miután megnyerte és századokon át birta a clerűs a házassági perekben való bíráskodást, meg vagyok győződve hogy sohasem vonták volna kétségbe illetékességét, ha a házasság fogalmát félre nem ismeri, s ki nem zsákmányolja a házastársak gyöngeségeit és szerencsétlenségeit önző céljaira. De igy a nagykorúvá lett népek igyekeznek a többi után e jogtalanul birt térről is leszorítni a hierarchiát, mert a házasság tisztán emberi intézmény, mely létezett az egyház előtt is, és létezik ma is azon kivül is. A pap áldozkodó szavai nem teszik boldogabbá a házassági viszonyt, ha istentől nem száll reá az áldás. Igaz, hogy Magyarországban a törvényhozás eddigelé nem tekintette a házasságot kizárólag polgári szerződésnek, hanem ellenkezőleg, épen kizárólag egyházinak, annyira, hogy nemcsak megkötését, és a belőle kifejlődő tisztán személyes pereket, hanem még a gyakran felmerülő birtokkérdések eldöntését is az egyházhoz utasította. És honi törvényeink értelmében még a protestánsok házassági perei is saját egyházi törvényszékeik elé tartoznának, s a mostani viszony régi törvényeinkbe ütközik. De e tekintetben Magyarország nem képez kivételt a többi államok közül, mert a régi törvények mindenütt kizárólag egyházi intézménynek tekintették a házasságot, csak az újabb időben látták be, hogy nem az, és amiben mi kivételek vagyunk, az nem több, minthogy most is fenn akarjuk tartani e visszás állapotot, mivel figyelembe kell vennünk, hogy törvényeink Jonc. Tridentini sessio XXIV. de sacram. Matrimonii can. 1. *) C a n. et decr. Concil. Tridentini Sess. XXIV. Can. 12 j Si quis dixerit, causas matrimoniales non spectare ad judices ecclesiasticos : anathema sit.