Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-10-10 / 41. szám
járhat többé az ABC és jól tanítás, sőt itt az idő, hogy az Úrim és Thumim is lehulljon róla!" Jól tudjuk és jól ismerjük gyászos okait annak is, hogy leginkább miért, hogyan lett és kellett lenni nálunk a nevelésügynek a vallás fogadott gyermekévé. És csudálandó-e, ha hosszú századokon át a felfogadott s mindig veszélyeztetett gyermek utóbb édes gyermekké adoptáltatott ? ! Nem. És így az sem csudálandó tehát, ha hosszú időkön át annyira megszoktuk ez állapotot, hogy most? midőn a kor szelleme a természetes atyával, ápolóval közeleg felénk, szinte vonakodunk annak törvényességét elismerni. Pedig előbb-utóbb csakugyan el kell ismerni! Mert hol vagyon megma, hogy a vallás, a hitfelekezetek, Krisztusnak bármely színezetű egyháza vagy Mózes sátora az ABC tanithatásával áll vagy esik; vagy megfordítva: hol vagyon megírva, hogy az ABC tanításnak állani vagy esni kell a hitfelekezetekkel (pedig ezek eshetnek ám!) vagy általán a vallással ? ! Egy itt is a fődolog. A kornak parancsszavát megfigyelni, megérteni és minden melléktekintetek nélkül komolyan fontolgatni és tisztességesen végrehajtani elsőrendű kötelessége az embernek. Nem kell, sőt általán nem szabad, mert nem üdvös, hogy az ember (ki a „fehérvári polgártárs" szerint is csakugyan két világnak: „a mennyországnak és földi hazának" polgára), ki életfeladatánál fogva talán inkább a vallás szolgálatában áll, mintegy a vallás szentségének hegyezzen ragadozó karmokat s minden u. n. tisztán világi érdekeket is a mennyországnak, vagy inkább a mennyország őreinek részére igyekezzék kizsákmányolni (középkor, inquisitió) ; ugy viszont, ha talán inkább világi politikai pályán működik, itt sem üdvös a tiszta vallásosság rovására félszegen siettetni, erőszakolni a kornak érlelődő legszentebb igényeit is! (francia nemzeti convent, 1792 — 93 Momore, Herbert stb.) Aki a népnevelési szent üggyel szemben ehez méltóan akar állást foglalni, annak legyen elég ereje és méltósága, hogy sem a hazafias politika határain belől támadható csupán pártszinezeti érdekek által, — sem a vallásos élet terén a pusztán hitfelekezeti érdekek által meg ne szédittessék! Népiskolai nevelésünknek a hitfelekezeti megszokott talajból a községi uj talajba leendő átplántálása körül a gondolkozók már több oly nehézséget mutattak fel ez ideig is, melyeknek leküzdése valóban nagy munkába és áldozatba fog kerülni. Mindezen nehézségekre is újonnan figyelmeztetni mostan nem célunk. Hanem van még egy nehézség, melyről emlékezetem szerint ez ideig tüzetesen még aligha volt szó nyilvánosan. És ezen nehézség olyan természetű, melyhez magának a tisztán népiskolai nevelésügynek s az ezt majd kezelőknek csakugyan semmi közük. — Ez lesz már kizárólag a hitfelekezetek ügye! Adzem. Mi történik a tömérdek falusi, mezővárosi, kisebb-nagyobb és szegényebb egyházaknál a kántori teendőkkel, ha majd a községi tanitó csupán tanitó, s nem kántor-tanitó leend? ha pl. a tisztán lutheránus, vagy tisztán kálvinista vagy tisztán pápista községbe az iskolai szék véletlenül épen mózesvallású községi tanítót alkalmazand ?! Hol veszünk az adakozásokban már különben is lassú vagy tehetetlen egyházakban vagyont, amiből tisztességes kántori fizetést biztosítsunk ? (Jól megjegyzendő, hogy nagyon sok szegény egyházainkról van szó, amelyekben a kántor-tanító ez ideig talán 100—200 frtra rugó évi jövedelemből tengődik;) vagy ha lenne is miből fizetnünk, honnan nyerünk hamarjában annyi kántort ? ! Hiszen most az összes magyarhoni helv. és ág. hitv. egyházakban alig van 50—60 rendes, specificus kántori állomás. A mezővárosokban s falukon, hol ha kétszer nem, de egyszer mindennap tartatik templomi istentisztelet, — hol gyakran fordulhat elő temetés, sőt beálland az egyházaknak azon feladata is, hogy — ha a templomi éneklést elfelejtetni nem akarják — gyermekeiknek énektanittatásáról is gondoskodniok kell: minderről hogyan intézkedünk ? Márpedig mindez csakugyan csupán a hitfelekezeteknek a vallásnak dolga leend, mert az államnak és községnek, mint olyannak, arra semmi gondja. Ezen igen fontos kérdések felett, valamint a felett is: vajjon hogyan s kik által kezeltessék majd a községi közös iskolákban a vallásoktatás, talán nem lenne immár nagyon idő előtti megnyitni a discussiót! Én feltettem a kérdéseket, s küzködöm is velük. És ha iz, szerkesztő úr megengedi, talán rövid időn elmondhatom igénytelen véleményemet. Azonban nagyon jól esnék, ha annak rendi szerint egyházi életünk