Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-21 / 8. szám

Tizenkettedik évfolyam. PROTESTÁNS Pest, febr. 21. 1869. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ HIVATAL: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldés­sel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. 1Ü­RDETESEK DIJA : 4 hasábos petti sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr. , egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Széttekint­és az ultramontán napi sajtó kopár mezején. III. A kath. autonomia kérdése. (Vége.) Deák Ferenc beszéde méltán magára von­hatja egész figyelmünket! Kevés szóban mily sok eretnekség, és pedig alap-eretnekség, mert az egyház hivatalos fogalmának tagadása, s pro­testáns, vagy — ha a nagy statusférfinak inkább tetszenék e kifejezés, — humanisticus fogalmá­nak keresztülvitele ha nem is épen minden, de kétségkívül leglényegesebb következményével együtt!! Az egyház tehát „a kath. vallást követő egyháziak és világiak összesége" s nemcsak a clerus, következőleg az egyház teljes képvise­lete sem a clerus, hanem egy oly gyülekezet, melynek választásában a kezdetben elkerülhetet­len od­rog többszöri átszürés által a lehetőségig le van rázva, melyben a püspökök alkalmasint csak mint egyes szavazók fognak szerepelni a túlnyomó számú világiak és közönséges papok mellett, az Erdélyben sürgetett vető jog nélkül! Hogy a magas clerus soha nem gondolt ily au­tonómiára, hanem azon alapelvből indult ki, hogy az egyházban sajátkép minden jog a püs­­pöké, s csak azon határig részesiti belőle a vilá­giakat és kisebb papságot, ameddig bölcs belá­tása szerint jónak itéli; de a mikor tetszik ismét vissza veszi: ez kitűnik mind a dolog természe­téből, mely szerint a kath. egyházban valósággal ez a hivatalos jogi nézet, mind a püspökök maga­tartásából. — De hogy ne láttassunk a szivek és vesék vizsgálatába bocsátkozni, idézzük a Rel. 1868. sept. 12-iki számából B­acsák Imre es­peres-plébános következő szavait: „Minden kath. ember tudja ama isteni elvet: „non vos me ele­gistis, sed ego elegi­vos,a miszerint a tanitó egy­háznak kormányzó hatalma akár a lényeges dog­mákra, akár az úgynevezett adiaphorumokra, külegyháziakra, vagy egyházvilágiakra nézve is, nem a néptől, nem alulról fölfelé, hanem az Isten­től, fölülről jön lefelé." Ebből már következteti, hogy az egyházban minden jog a papságé­­ s még az egyházi vagyon is, habár az összes egyház javára van szentelve, de azt az összes egyház nevében nem a népnek, hanem az Istennek inté­zete szerint csak a tanitó egyház birja és tartja kezében." A papság megoszthatja ugyan némely jogát a néppel, „de akkor is tulajdon és rendes jogában marad és azzal , jure ordinario" él, mig a világi hívek mindig csak az egyháztól nyert és kölcsönzött joggal, — ,,jure delegato­' bk­nak, és működnek." „E szerint a püspöki kar nemcsak a megbízottnak választása és kegyelme által vehet részt az önkormányzatban mert az okot az okozattól, az elvet az eredménytől, vagyis a princípiumot a principiatumtól függővé tenni még logikailag is a legvis­szásabb képte­lenség volna." A kath. egyházat tisztán demo­kratikus alapon szervezni nem lehet, mert „a gyö­kérjog nem a nép, hanem a tanitó egyház mel­lett van, a nép csak az egyháznak delegatusa, megbizottja; a protestantismusban ellenkezőkép az alap, a gyökérjog a népben van, a tanitó egy­ház csak a népnek delegatusa és megbizottja. És valamint a protestantismusban a nép, ha az egy­ház érdeke kívánja, a papság befolyását az egy­ház kormányzatába mérsékelheti, megszoríthatja és vissza is veheti, és épen azért van a protestáns egyházkormányzat mindig tiszta demokratikus alapra állítva: ugy a katholicismusban a tanitó 15

Next