Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-02-21 / 8. szám
Tizenkettedik évfolyam. PROTESTÁNS Pest, febr. 21. 1869. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ HIVATAL: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. 1ÜRDETESEK DIJA : 4 hasábos petti sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr. , egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Széttekintés az ultramontán napi sajtó kopár mezején. III. A kath. autonomia kérdése. (Vége.) Deák Ferenc beszéde méltán magára vonhatja egész figyelmünket! Kevés szóban mily sok eretnekség, és pedig alap-eretnekség, mert az egyház hivatalos fogalmának tagadása, s protestáns, vagy — ha a nagy statusférfinak inkább tetszenék e kifejezés, — humanisticus fogalmának keresztülvitele ha nem is épen minden, de kétségkívül leglényegesebb következményével együtt!! Az egyház tehát „a kath. vallást követő egyháziak és világiak összesége" s nemcsak a clerus, következőleg az egyház teljes képviselete sem a clerus, hanem egy oly gyülekezet, melynek választásában a kezdetben elkerülhetetlen odrog többszöri átszürés által a lehetőségig le van rázva, melyben a püspökök alkalmasint csak mint egyes szavazók fognak szerepelni a túlnyomó számú világiak és közönséges papok mellett, az Erdélyben sürgetett vető jog nélkül! Hogy a magas clerus soha nem gondolt ily autonómiára, hanem azon alapelvből indult ki, hogy az egyházban sajátkép minden jog a püspöké, s csak azon határig részesiti belőle a világiakat és kisebb papságot, ameddig bölcs belátása szerint jónak itéli; de a mikor tetszik ismét vissza veszi: ez kitűnik mind a dolog természetéből, mely szerint a kath. egyházban valósággal ez a hivatalos jogi nézet, mind a püspökök magatartásából. — De hogy ne láttassunk a szivek és vesék vizsgálatába bocsátkozni, idézzük a Rel. 1868. sept. 12-iki számából Bacsák Imre esperes-plébános következő szavait: „Minden kath. ember tudja ama isteni elvet: „non vos me elegistis, sed ego elegivos,a miszerint a tanitó egyháznak kormányzó hatalma akár a lényeges dogmákra, akár az úgynevezett adiaphorumokra, külegyháziakra, vagy egyházvilágiakra nézve is, nem a néptől, nem alulról fölfelé, hanem az Istentől, fölülről jön lefelé." Ebből már következteti, hogy az egyházban minden jog a papságé s még az egyházi vagyon is, habár az összes egyház javára van szentelve, de azt az összes egyház nevében nem a népnek, hanem az Istennek intézete szerint csak a tanitó egyház birja és tartja kezében." A papság megoszthatja ugyan némely jogát a néppel, „de akkor is tulajdon és rendes jogában marad és azzal , jure ordinario" él, mig a világi hívek mindig csak az egyháztól nyert és kölcsönzött joggal, — ,,jure delegato' bknak, és működnek." „E szerint a püspöki kar nemcsak a megbízottnak választása és kegyelme által vehet részt az önkormányzatban mert az okot az okozattól, az elvet az eredménytől, vagyis a princípiumot a principiatumtól függővé tenni még logikailag is a legvisszásabb képtelenség volna." A kath. egyházat tisztán demokratikus alapon szervezni nem lehet, mert „a gyökérjog nem a nép, hanem a tanitó egyház mellett van, a nép csak az egyháznak delegatusa, megbizottja; a protestantismusban ellenkezőkép az alap, a gyökérjog a népben van, a tanitó egyház csak a népnek delegatusa és megbizottja. És valamint a protestantismusban a nép, ha az egyház érdeke kívánja, a papság befolyását az egyház kormányzatába mérsékelheti, megszoríthatja és vissza is veheti, és épen azért van a protestáns egyházkormányzat mindig tiszta demokratikus alapra állítva: ugy a katholicismusban a tanitó 15