Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-09-12 / 37. szám
Tizenkettedik évfolyam. 37. m Pest, szept. 12. 1869. PROTESTÁNS SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL : A lipót- és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI III: Helyben házhozhordással és Vidékre postai kül-HIRDETÉSEK DIJA: ,ICIJUCM umuuíiiciummi es viueKre postai KUI . . ... ..... .... ... déssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt Előfizet- 4,hasábos Petri sor többszöri beiktathetni minden kir. postahivatalnál; helyben atasánál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. kiadóhivatalban. Bélyegdij külön 30 kr. Töröljük el az innepi és szünidői követségeket. Oly tárgyat hozok szőnyegre, melyet Fáy András már 30 év körül ezelőtt, Óramutatójában — mely, sajnálom, hogy nincs kezeim között — megpendített, s aminek megpendítése, ha már 30 évvel ezelőtt időszerű volt, kétségtelen, hogy a mai nap már sokkal érettebb dolog. A protestánsok, egyházaik és iskoláik fentartása tekintetében, századok alatt egyedül saját erejökre lévén utalva, a segélygyűjtésnek egy módja volt feltalálva nálunk reformátusoknál az ünnepi és szünidős követségekben. Együttes céljuk volt ez intézkedéseknek, hogy a követségekbe menő ifjak segélyt kapjanak, s egyszersmind a főiskola részére adott segélyt átvegyék s beszolgáltassák. S nem is lehet tagadni, hogy ez intézkedések, egybeköttetve még másnemű iskolai jótéteményekkel, nagy mértékben könnyítették a szegényebb tanuló ifjúságra nézve, az iskolai pálya terheit, s másrészről főiskoláink ez utakon jelentékeny segélyt nyertek. Ámde a tapasztalás bizonyítja, hogy sok intézkedés, mi a maga idejében mint a szükség által parancsolt cél és időszerű volt, az idő folytán ha feleslegessé nem is, legalább időszerűtlenné vált. S főképen mondható ez különösen az innepi követségekre nézve. Foglaljuk öszve röviden ezek inconvenientiáit: 1. Az innepi követségek többé nem áz alában valódi szükségen segitő források, mert — s ezt sajnosan érzik a szülők mai nap — a mai tanuló ifjak, kivéve a kiveendőket, nem a hajdani nélkülözni tanult ifjak többé, hanem úrfiak, kiknek diszes öltönyök és sorsukkal nem jól egyező élvezetek kellenek; s azon néhány forint, mit ők az innepi követségek által szereznek, nem annyira valódi szükséget pótol, mint eszközt nyújt arra, hogy magoknak néhány jó napot csináljanak, vagy erőlködjenek a vagyonosabbak után. 2. Károsoknak mondhatók azok főként vallási és erkölcsi tekintetben. Szükségtelen vitázni afelett, hogy az ünnepi követségek épen nem szolgálnak a vallás méltósága emelésére. Még hagyján volna, ha csupán theologus ifjak bocsáttatnának ki innepi követekül, — bár ekkor is nem ez a módja a prédikálásra készülésnek, hanem a lelkészi képezdékben tartandó gyakorlatok, — de midőn úgyszólván gyermekifjak is bocsáttatnak ki, kik között sok gyakorlatlan van, eltekintve attól, hogy tudomány tekintetében nem állhatnak azon színvonalon, hogy az igét hirdessék , el van ismerve átalánosan, hogy a szószékek becse és méltósága általuk épen nem emeltetik. Megengedem, hogy a legátus hallgatására talán jobban tódul a nép, de ezt épen ne tulajdonítsuk annak, mintha a nép nagyobb épülés vágya által indíttatva menne akkor a templomba, hanem megyen azért, hogy újságvágyát kielégítse. Egyébiránt szolgálhatok példákkal, hogy oly egyházakban, hová innepi követek nem járnak, az innepi templomgyakorlás a népnél nem csökkent semmit. Ami az erkölcsi kárt illeti, ez magukra az ifjakra vonatkozik. Az innepi követségek által megszakittatván a tanfolyam, elvész rájuk nézve minden innepkor legalább másfél hét, s ez időkárt növeli még az elő- és utónapokban az előleges számitgatás, s az utóvisszaemlékezések által okozott megzavarása az eszmék rendjének. Továbbá az ifjú ezáltal korán eltelik hiúsággal. Magas szemölddel bírálja az érdemes öreg papokat, s nem példátlan, hogy már mint követ hinti el a korteskedés magvait. — Nem megfelelő 73