Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-23 / 42. szám

.1329 1308 Ily körülmények között nagyon szomorító volna, ha még hosszasan bizonyítgatnunk kellene, hogy az egyházkerületi gyűlés önalkotta törvénye ellenére nem végezhetett, és hogy annak vezérf­érfiai Tisza Kálmán és Lónyay Menyhért csak abban az értelemben nyilatkozhattak, csak úgy szól­hattak, amint a gún­nyal és piszkos gyanúsításokkal saturált „Magyar Ujsági" cikk szerint nyilatkoztak. Az egyházkerületi gyűlésnek, mikor valamely concret esetben mint törvényszék ítél, nem az a fel­adata, hogy elveket vitasson, hanem hogy a fenálló törvénynek tiszteletet szerezzen. Elég nagy hátrány egyházi szerkezetünkben az, hogy ugyan­azon testü­let, mely a törvény­eket alkotja, azoknak alkalmazásával és végrehajtásával is meg van bízva, de megesnék, ha túlfelől meg a törvényeket mindig akkor akarná vál­toztat­ni, mikor pörös kérdés felmerültével az ügy ter­mészetéből és a törvényből merített érvek helyett az érdekek sugallatára történő felszólalásokat kénytelen végig­hallgatni. Egészen más kérdés az, hogy vájj­on, mikor az ország alkotmányának helyreállításával a nép természeti jo­gaiba vissza­helyeztetvén, a legfontosabb politikai cselekvényekben akaratának közvetlen nyilvánítására hivatott fel, nem lett volna-e helyén az egyházi té­ren is azonnal minden olyan intézkedést megszüntetni, mely a népet jogainak közvetlen gyakorlatából kizár­ja ? Mert hisz semmi sem természetesebb, minthogy a nép, mely politikai téren a legfontosabb állomásokat közvetlen szavazatával tölti be, e jogát az egyházi téren is ugyan azon alakban kivánja gyakorol­hatni. Mikor oly idők jártak, hogy a német fennen hirdethette : Ruhe ist des Bürgers erste Pflicht, ak­kor oly községekben, hol a választóképesek száma ez­erekre menvén, a zajos föllépés, néha egy kis össze­koccanás is csaknem elkerülhetetlen, nehogy a hata­lom közbenszólásának felidézése által a választás sza­badsága kockáztassék, az egyházkerület kétségkívül bölcsen intézkedett, midőn a zajos jeleneteknek elejét veendő a kétfokú választást rendelte el. — Ámde számo ma hiában hivatkozunk arra, hogy a nagy­községekben a közvetlen választás nehéz­ségekkel jár, miután politikai téren ugyan e dolog a választóképeseknek még nagyobb száma mellett is lehetőnek bizonyult be. A­mint megtudja a nép vá­­lasztani országos képviselőjét, ki érdekeinek csak közvetve szolgál, miért ne tudná ugyanazon képen megválasztani lelkipásztorát, kivel közvetlen érint­keznie kell, kire legindividuálisabb érdekeit bízza ? Valóban a legönzőbb kormánynak is óhajtania kellene, hogy a szegény nép, mely a kormányzás ter­heit viseli, azok megválasztásához közvetlen járul­hasson, kikre a kormányzás tiszte bizatik, miután csak akkor remélhető, hogy békével viselendő, a­mit a társadalmi rend kedvéért a kormány reá róni kénytelen. Mennyivel inkább áll pedig ez az egyházi téren, a­hol az egész institutio csakis a kormányzottak lelki nyugalmáért áll fenn, és ha ez nem eszközölhető, az egésznek semmi célja és értelme. Elég ideje és módja volt az egyházkerületnek elvileg megvitatni az előreláthatólag per alakjában elébe kerülendő kérdést. Hogy azt annak idejében nem tette, hiba volt, mert ellentétbe hozta a törvényt a kor uralkodó irányelvével. Így történhetett aztán, hogy azon férfiak, kik nem ügyeltek az elvekre akkor, mi­kor felállítandók voltak, most túlozták, mikor azok megszorítása parancsoló szükség lett. Eszünkbe jut itt Bulwernek eclassikus mondása: „Boldogtalan gyávaság uralkodik a modern törvény­hozásban, mely midőn mindenfelől nehézségeket lát, csak azon egy nehézségre gondol, mely azok elhárítá­sával jár." In thesi tehát, kimondjuk egyenesen. Ha­ M.-Vá­sárhely népének igaza van; de ne feledje H.-Mező-Vásárhely derék népe soha, hogy ki a társada­lom javait élvezi, az annak elkerülhetetlen bajait is köteles viselni, hogy ha a törvénytől jogaink védelmét várjuk, el kell koronként tűrnünk azt is, hogy az idők folytával célszerűtlenné vált, de még tettleg el nem törölt törvény alatt addig szenvedjünk, míg el nem töröltetik. Angolország jobbára annak köszönheti szabad­ságát és annak kíséretében fejlett nagyságát, hogy vallásos tisztelettel viseltetik törvényei iránt, és tör­vényhozásában addig nem nyit, míg hosszas tapaszta­lat be nem bizonyította, hogy a régi nem tartható, addig pedig vajmi sokan kénytelenek a korszerűtlenné vált törvény alatt nyögni, szenvedni! A törvények szorosan végrehaj­tandók minden válogatás nélkül a jó és a rosz törvények között; csak így kényszeríttetünk az utóbbiak javítgatására,­­ a haladásra. Ballagi Mór.

Next