Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1871 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1871-12-03 / 49. szám
sáról; gondoskodik bibliafordításokról és előkészíti, végrehajtja az uniót. A lelki élet fejlesztésére az egyházi fegyelem főbb elveit állapítja meg s jótékony intézetek felállítására irányozza gondjait. Az egyházi alkotmány szervezése nemcsak az egyház külső s belső kormányzatát állapítja meg, hanem az egyháznak s szolgáinak kölcsönös jogait is. Ide tartozik tehát az egyházi hatóság jogkörének s gyakorlásának meghatározása, az egyházi vagyon kezelése, a biztosítási ügy, egyházi törvénykezés, az egyházi szolgák kötelességei, s végül a tanítói rend felállítása, a hivatalbetöltés, felfüggesztés s elmozdítás. Függelékül ide sorozom az iskola ügyét is. Ez volna szerintem a zsinat feladata. Ugyanezen tárgyról szól a szóban levő munkálatoknak 81. §. E cikkely szóról-szóra így hangzik: :A zsinat feladata tehát: 1. az egyházi alkotmány szervezése; 2. az egyházi tudomány, az isteni tisztelet és az ünnepek iránt támadt kérdések eldöntése ; 3. a bibliai fordítások koronkinti javítása ; 4. a kerületek vagy püspökségek változtatása, szaporítása vagy kevesbítése és az esperességeknek ezekbe beosztása." Eltekintve attól, hogy e négy rész egymást ki nem zárja, a zsinat feladatának ezen meghatározása oly tág, hogy alatta ugyan mindazt érteni lehet, amit fentebb a zsinat feladatául mondottam, de másrészt e meghatározás oly kevéssé szabatos, hogy az ember nem tudja, vajjon a munkálat szerzői is csakugyan mind azt értették-e alatta. Magában a munkálatban egyébiránt azon tárgyak programmja van összeállítva, melyeket a kiküldött bizottság a legközelebbi zsinat tanácskozása alá bocsátani jónak talált, és e programm elkészítésénél maga e bizottság sem volt tekintettel 870D felosztásra, melyben a zsinat feladatát elősorolja. A munkálatnak átnézete ugyanis íme ez: I. magyar evang. egyházi alkotmány; II. az evang. egyház a belélejére és a lelkészi hivatalra vonatkozó kánoni javaslatok ; III. iskolai ügy ; IV. kánonok a házassági ügyben ; V. az evangélikusok pénzügyéről ; VI. egyházi perrendtartás. — A zsinat feladatának általam adott meghatáro ását vévén alapul, ez átnézetből kitetszik, hogy a munkálatba oly ügyek is felvétettek, melyek nem a zsinat elé valók; másrészt meg olyanok nem hozattak szőnyegre, melyeknek a legközelebbi zsinaton is elő kellene fordulni. Nem lehetnek a zsinatnak tárgyai a kánonok a házassági ügyben. A házasság nálunk protestánsoknál nem sakramentum s magában véve nem egyházi cselekvény, hanem két különnemű személynek, együtt élhetésre, polgári szerződésen alapuló kötése. Ha mindeddig az egyház a hitvesítésnél közbenjárásra van hivatva, amennyiben csak az egyházi szentesítés által válik a házasság jogérvényessé; ha a házassági kötésből származott kérdések eldöntésére az egyháznak befolyása, itt ott kizárólagos befolyása van , ezt csak annyiban gyakorolhatja, amennyiben az állam saját jogát az egyházra ruházza. Az egyházi szolgák ez ügyben az állam megbízottjai, és csak azon törvények szerint járhatnak el, amelyeknek végrehajtása reájuk hagyatott. Az egyházi felsőség alatta álló közegeinek tudomására hozhatja e törvényeket, utasításul adhatja, hogy ezek szerint járjanak el; de kánonokat, törvényeket hozni a házassági ügyben az egyháznak sem jogában, sem érdekében nem áll. Iger de az 1848. XX. törvénycikk kimondja a törvényesen bevett felekezetek közt a viszonyosságot s jogegyenlőséget, e törvénycikk elvét az 1868. LIII. törvény magáévá teszi, a közvetlen utána hozott törvény 22- és 36-dik §§ ai szerint mégis a római latin és görög szertartású katholikusok válópereit, a mennyiben a házassági kötelék érvényességét és akár az ideiglenes elválást, akár a végképi felbontást tárgyazzák, továbbra is az egyházi törvényszékek illetősége alá helyezi, míg ellenben a mindkét felekezetű evangélikusok ily nemű pereit a polgári törvényszékhez utasítja. Mindamellett nem osztom azoknak panaszát, kik ez okon a jogegyenlőség megsértése felett feljajdulnak és a protestáns egyháznak is szentszékeket követelnek; sőt inkább azt találom természetesnek és azt tartom kívánatosnak, hogy a kötelező polgári házasság behozatala által, a kegyeltebb felekezetek előjogai megszüntetvén, megadassék az államnak, a mi az államé, és meghagyassák az egyháznak, a mi az egyházé. Meghagyassék t. i. az egyháznak a felekre azon erkölcsi befolyás, melyre ezen vallás-erkölcsi intézet hivatva van és a mely, hanem kénytelen kelletlen hajtatnak a felek az alá, ha nem szívük sugallatából keresik azt, sokkal termékenyebb magut fog, sokkal termékenyebb földbe elhintetni, mint ahogy ez eddig történhetett; ellenben megóvná ez intézkedés az egyházat azon ellenszenvtől s sok kellemetlenségtől, mely gyakran épen abból keletkezik, hogy az ezen kényes kérdés bonyodalmaiba beleavatkozni kénytelen és ítéleteivel a felháborodott kedélyeket lecsendesíteni, kielégíteni nem képes.