Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1872 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1872-10-19 / 42. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. — Szerkesztő- és Kiadó­­hivatal: Mária-utca 10-dik sz., első emelet, m .­­ Előfizetési dij s Helyben h­ázhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 fr­t. Előfizethetni min­den kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorra. — Bélyegdij külön 30 kr­. Kik negyedévre fizettek elő, előfizetésük megnyitására kéretnek fel. A felsőház és a protestáns super­intendensek. A felsőház felirati vitájához szólván Haynald, egy oly eszmét penditett meg, mely első tekintetre Haynald ur szabadelvüségéről tanúskodik, s mely esz­mét sokan, mint a protestantizmus jobblétének haj­nalát köszöntik, — nem kevesebbről lévén szó, mint arról, hogy a protestáns superintendensek, immár mint egyházfőnökök, foglalnának ülést a törvényho­zás felső házában, azon jogon, melyen a katholikus főpapok. Lehetetlen eltagadni, hogy ez eszme megpen­dítése egy katholikus pap ajkairól, jól esik nekünk protestánsoknak, vagyis jólesett volna ezelőtt évek­kel, midőn még a dolgok rendje meg nem változott ennyire; mondom jól esett volna, bár — az én el­veim szerint — akkor sem vezetett volna a kívánt eredményre, mert a kivitel akkor is megtört volna — nem a felsőházi ultramontán elveken — hanem magán a superintendenseken, vagyis a protestáns egyház elvein, célján és rendszerén. Igaz, hogy e sorok írója, sok dologban oly pu­ritán elvektől vezéreltetik, melyek — ha magukba véve jók is — nem igen illenek a mostani modern élet keretébe; de azért ez elveknek hangot adni kö­telességemnek tartom, kivált egy ily nagy horderejű eszmével szemben. Ezen elvek mondják nekem , hogy a protestáns superintendensek a törvényhozás, illetőleg a felsőház termében, mint egyházfőnökök helyet nem foglalhatnak soha! Ezt kivánja a haza, ezt kivánja a protestáns egyház szelleme A reformátió bajnokai kivévén az egyházat a római hegemónia házat. Az általuk alól, megalkották a nemzeti egy­alkotott szervezetnek eredménye már az, hogy mi nem római, genovai, vagy debre­ceni, hanem német, magyar vagy francia reformált egyház vagyunk. A magyar protestáns egyház, élet­közösségben van ugyan a többi protestáns egyházak­kal is, de azért egyes, önálló individiumot képez a többivel szemben. A magyar protestáns egyház egy a magyar hazával; egyiknek bukása, a másik buká­sát és viszont emelkedése, a másik emelkedését vonja mag­a után. — Innen látnivaló, hogy egy magyar protestáns lelkész vagy püspök nem Tnantúhnt hide­gen, ha a hazai nagy kérdések vetődnek felszínre, érdeklődnie kell azok iránt, mint hazafinak, polgár­nak, mint lelkésznek is. Már most, felszínre vetődvén Haynald eszméje által a felsőház némi módosulása, természetes, hogy egy protestáns lelkésznek vagy püspöknek mint hazafinak sem lehet e kérdést ignorálni — hiszen e felsőhá­z egyik tényezője a törvényhozásnak, mely a nem­ze nagyságának előmozdítója, vagy megsem­misítője lehet, polgári és egyházi tekintetben egy­aránt. Köz­hazai óhaj, hogy e felsőház reformáltat­ván, az egyházi méltóságoknak abban hely többé ne adassék. Lelkésznek nincs ott — a közvélemény sze­rint — helye. A lelkész véletlen befolyású tényező ugyan a közboldogság és hazai dicsőség emelésében a nevelés,a tanítás s szabad eszmék terjesztése által, de magába a törvényhozás sajátlagos ad­usába — mint egyházat képviselőnek — beleszólni nem feladata. És a tapasztalás mutatja, hogy ez kárára is volt, kárára is van a nemzeti előrehaladásnak. ft

Next