Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-01-26 / 4. szám
az az egy körülmény is figyelmeztethette volna őket álláspontjuk hibás volta felől, hogy autonómiai szempontból tett kifogásaik azoknak találkoztak legmelegebb pártolásával, kikkel mint minden polgári szabadság esküdt ellenségeivel a közügyek terén békés érintkezésük soha nem lehet. Denique a törvény oly igazitásokkal születlett meg, hogy mig a modern állam igényeit szem előtt tartó eredeti szövegezésnél fogva a felekezetek féltékenységét teljes mértékben felkeltötte, addig az igazitások mindent megtettek, hogy a nemakarást, melynek az ismert példaszó szerint nyögés a vége, felbátorítsa, a törvény végrehajtásával megbízott kormányközegeket pedig az ellenszegülőkkel szemben egészen tehetetlenekké tegye. Egy-két pont elég lesz a mondottak bebizonyítására. A törvény első fejezete kimondja az általános tankötelezettséget és meg is határozza pontosan, miben áll az, a nyolcadik fejezet pedig, mely a népiskolai hatóságokról szól, többek közt arról is intézkedik, mikép kelljen a tanköteles gyermekek pontos iskoláztatását ellenőrizni. Ámde kérdem, várható-e gyakorlati siker oly intézkedéstől, mely a végrehajtásért felelősséget egy testületre ruházza, anélkül, hogy kijelöltetnék Péter vagy Pál, aki a kötelességmulasztás esetében kérdőre vonathatnék ? S mi lett ennek az eredménye? az, hogy négy év óta ott van a papíron a tankötelezettség törvénye és ki merné állítani, hogy az iskolába járók száma a törvény megalkotása óta szaporodott ? Nemde mai nap is a tankötelezettek nagyobb fele minden tanítás nélkül marad ? Vagy kérdem tovább, hány helyt van meg a tövényben parancsolt ismétlő iskola s ha nincs, mert nincs meg? A törvény 15-ik §-a így szól: „Ha a 11., 12. és 13. szakaszokban foglalt feltételeket a hitfelekezetek főhatóságai a kormány által félévenként történt három ízbeli megintés után sem teljesítenék, a kormány közös községi iskola felállítását rendelheti el stb." Nem lévén beavatva a ministerium dolgaiba, nem mondhatom positive, hány iskola jutott már el azon stádiumra, hol a törvény végrehajtásával megbízott közegnek repressiv eljárását meg kellene kezdenie; de ismerve hazánk tanügyi viszonyait, elképzelhetem, hogy ha a tanfelügyelők hivatásukban eljártak, nem kicsi lehet amaz iskolák száma. De kérdem, ki van már most nagyobb zavarban, a törvénnyel nem gondoló felekezeti hatóság-e, mely tudja, hogy abból a potomságból, melyet mint iskolaadót kivethetnek, iskolát állítani és fentartani lehetetlenség, vagy a ministerium, mely szintén tudja, hogy ha a felekezet el van határozva ujj húzását folytatni, azt hogy a törvény a meglévő felekezeti iskola mellett községi iskola felállítását engedélyezi, úgy kijátszhatja a részakarat, hogy a kormány minden költekezése hiábavaló lesz ? Szóval a népiskolai törvény abban az alakban, amelyben most van, egy szép szerkezetű lőfegyverhez hasonló, melynek az az egy hibája van, hogy nem sül el. Ily körülmények között semmi sem természetesebb, mint hogy egy önérzetes miniszter, mint Trefort, ki a felelősséget nem csak a parlamentáris, hites beszéddel könnyen elüthető értelemben veszi, hanem emberiségi nagy hordereje szerint, annak meg is akarna felelni, mondom, semmi sem természetesebb, mint hogy Trefort miniszter a törvény oly módosítását óhajtja, mely hivatalos közegeinek precarius működési módját megszüntetvén, lehetővé tegye neki a törvény lelkiismeretes keresztülvitele eszközlését. Ez, úgy hiszem, eléggé indokolja a miniszter abbeli szándékát, hogy egy szakértő bizottságot akar egybehívni, mely tanácskozás alá vegye a kérdést : vagyon szükséges-e, hogy a népiskolai törvény revisio alá vétessék, s ha igen, a törvénynek mely szakaszai volnának azok, melyeknek revisioja ez idő szerint már elodázhatlannak mutatkozik. E kérdés tavaly a budgetvita alkalmával már az országgyűlésen is felmerült, s akkor Pauler, mint közoktatási miniszter azzal ütötte el a dolgot, hogy be kell várni mig a törvény végrehajtva lesz, mert csak akkor láthatjuk, kell-e revisio vagy nem. Ez igen praktikusnak látszó felelet, melybe nehéz lett volna a háznak bele nem nyugodnia, miután a miniszter szájából jött, kire a törvény keresztülvitele épen bízatott. Ámde valóság szerint Pauler miniszter válasza tévközben mozgott, miután a népiskolai törvénynek épen az a bibéje, hogy keresztülvitele van lehetetlenitve, s igy kivitelére világ végiglenig várhatnánk. Fontosabb nehézség az, melyet a „Napló" jan. 17-iki számában megjelent ügyes szerkezetű cikk felhoz, hogy „a mostani törvény compromissumok , de ugyanazok a tényezők, melyek négy PÁPA =1 csjTM