Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-11-16 / 46. szám
terjed, s melyet úgy látszik Franciaország felvirágoztatása legbiztosabb emeltyűjének tartanak. A napokban írták egyik lapunknak: „Az utolsó két évben nagyon divatba jött Franciaországban a búcsújárás; mindenik jó katholikustól megvárják, hogy valamelyik ismeretes csudatévő szentnek az oltárát felkeresse, és ott a saját és hazája jóllétéért imádkozzék. Jelenleg a lourdesi kápolna van divatban, temérdeken zarándokolnak a szent szűz oltárához, hogy az ottan levő csudatevő vízből igyanak. Úgy látszik, mintha a középkor vak fanatismusa ismét feléledt volna. A búcsújárás mániája minden osztályt áthatott, gazdag és szegény, főrangú és pár egyaránt növeli a hívők tömegét. E tüntetéseket nemcsak a papok, hanem a polgári hatóságok is melegen pártolják, sőt szítják azt a szellemet, melyből jő. Mindenki tudja, hogy ezek a búcsújárások nem csupán vallásos buzgalomból történnek, hanem a politikai hitvallás egy bizonyos neméül szolgálnak. Ha „radicalis" vagy, akkor neveted a búcsújárókat, és azt kérdezed, hogy miért nem tiltják be; ha „mérsékelt" vagy, kegyesen mosolyogsz reájuk, és „szerencsés utat" kivánsz nekik ; ha egy kis szelid „monarchikus" érzelem lappang benned, a feleségedet küldöd el a Pyreneusokba zarándokolni ; ha pedig véletlenül „erős legitimista" vagy, ekkor magad megy el. Midőn a mult év octóber havában Gambetta egy nagyon értelmes radicális beszédet tartott a conservativ párt mintegy ellenméreg gyanánt azzal tüntetett, hogy 200,000 zarándok ment a lourdesi kápolnához. Ez évben még sokkal népszerűbb és általánosabb lett a búcsújárás; az ilyenféle kirándulásokat az ország minden vidékéből rendezik. Na de vasúton utaznak, a távirda villanyos vonalai mellett, s a gőznyomdák milliókra menő lapjai és könyvei kisérik őket mindenfelé s ez elég biztosíték, hogy a sötétségből, hova az ámítók akarják vinni, visszajussanak a világosságra." Ha még egy ideig meg nem szűnik ezen középkori szellem szülte áramlat Franciaországban, nemcsak Berlin s a nagy Németország, de a háromszáz év óta ultramontán irányáról, bigotságáról ismert Bécs s Ausztria is elibe vág Párisnak s Franciaországnak a józan haladás, a felvilágosultság mezején. Bécsben ugyanis a napokban megnyittatván az országgyűlés, a trónbeszédnek egyik pontja az egyház és állam között fennforgó kérdések elintézésére hívja fel a ház munkásságát, s pedig eléggé világosan alatta értőleg a mai kor felvilágosultságának szellemében leendő elintézésére. S a trónbeszéd ezen pontjára az urakháza felirati javaslata ily viszhangot ad: „Az urakháza azon meggyőződésben van, hogy az ellenmondásokkal teljes, a lelkiismereti szabadságot korlátozó, a polgári életet oly sokszor fenyegető állapotoknak törvényes szabályozása magának a kathol. egyháznak az érdekében is szükséges. Bechbauer pedig, ki az alsóház elnökévé választatott, f. hó 10-én elnöki programmbeszédét tartván , többek közt így szólt: „Az állam teljes souverainitását biztosítani kell, s azt nem lehet tűrni, hogy az állam törvényeinek helyeslése vagy elvetése egy külföldi hazátlan hatalomtól függjön." A zajos taps, mely e szavakra következett, eléggé bizonyítá, hogy azok a ház többségének nézeteit tolmácsolták. Bernből f. hó 11-éről e következő tudósítás érkezett: A sz.-galleni katholikusok azt kívánják a kormánytanácstól, hogy a püspöki fi-növeldéket szüntesse be, minthogy a nevelés ügye az alkotmány értelmében az államra tartozik. KÜLÖNFÉLÉK. * A dunamelléki reform, egyházkerület által a f. év juniusában elrendelt tanácsbirói szavazatok a mult hó végén felbontatván , ezek szerint egyh.ker. tanácsbirákká megválasztattak az egyháziak közül Dömötör Károly pacséri, Koncz Imre seregélyesi, Együd István váczi, Dömény József n.-berényi, Csekey István várkonyi lelkészek; a világiak közül pedig Tóth Ferenc kun sz.* miklósi ügyvéd ur; két egyházi s három világi tanácsbíróságra nézve uj szavazat rendeltetett el. * A tolnai ref. egyházmegye esperesévé — mint értesülénk — Munkácsi Albert paksi lelkész ur választatott. * Az erdélyi ref. egyházmegye közelebb tartott marosvásárhelyi közgyűlésében tanárokul a nagy-enyedi tanszékre: Elekes Károly, Lőthe Lajos s Székely Ferenc, a szászvárosi tanszékre: Sándor János ; a szók.-udvarhelyi tanszékre Bod Károly, a kolozsvárira pedig Hegedűs István urak választattak meg. * Fogarassy Mihály erdélyi kathol. püspök mult hó 28-án áldozársága 50 éves örömünnepét ülvén, azon alkalommal egyházmegyéje híveihez egy főpásztor levelet itézett, mely eléggé nemes, szelid, atyai hangon van ugyan tartva, hanem egy helyütt nagyot botlott ő nagyméltósága tolla, igy szólván a jámbor hívőkhöz intézett körlevél egyik passusában : Óh mily édesen esik az lelkünknek , hogy most öregségünk boldogító ünnepélye alkalmával magunkra alkalmazhatjuk szent Pál apostol igéjét: „Ti tudjátok az első naptól, melyen beléptem Erdélybe, mint voltam veletek minden időben, szolgálván az Urnak minden alázatossággal; hogy semmit nem vontam meg, a mi hasznos, hogy nektek ne hirdettem és ne tanítottalak volna titeket nyilván s községenként, lelketekre kötvén a mi Urunk Jézus Krisztusban való hitet. Senki ezüstét és aranyát nem kívántam, a mint magatok tudjátok, mert a mikre szükségem volt nekem és a velem levőknek, e kezek szerzették meg. Mindenben megmutattam nektek, hogy segíteni kell az erőtleneket és megemlékezni az Ur Jézus igéjéről ; mert ő mondotta: üdvösebb adni, mint elvenni. *) *) Ap. csel. 30, 18-46.