Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-02-23 / 8. szám
Tizenhatodik évfolyam,. sz. Budapest, Február 23. 1873 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és Kiadó-hivatal: Mária-utca 10-dik sz., első emelet. Előfizetési cij : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. =Htmm Egyházi adóreform. *) Miután épen napjainkban a törvényhozás termében is az adóreform kérdése forog fenn, úgy hiszem nem lesz időszerűtlen e kérdést az egyházi téren is szellőztetni. Köztudomású dolog, hogy ref. egyházaink legtöbbjeiben az adóhátralékok annyira fel vannak szaporodva, hogy e miatt az egyházak sem országos és egyéb adótartozásaikat nem fizethetik, sem az egyház szellemi, anyagi jóllétére célzó üdvös intézkedéseiket nem foganatosíthatják. Hogy tehát egyházainkat adófizetési és egyéb teendőik teljesítésére képesekké tegyük : jövedelmeiket kell biztosítani, bizonyosokká tenni. Ezt pedig sem superintendentiális végzések, sem ministeri rendeletek nem eszközlik, hanem az egyházi adóreform. Tudjuk, hogy akármiféle intézmény a világon, ha az idő és kor viszonyaihoz, igényeihez nem alkalmazkodik , elavul, célszerűtlenné válik. Ilyennek tekintem én a mi egyházi adórendszerünket, értem az ágybér- vagy párbér-adórendszert. Abban az időben, midőn a párszám vétetett egyházi adó-alapul, jó volt ez, mert még akkor a föld népének semmije sem volt; a nép a földé volt, de a föld nem volt a népé. Az egyház hivei egyenlők voltak világi javakban s buzgóságban. * A feljebbvalók patronusok voltak, nemcsak névvel, hanem cselekedettel és valósággal. Vadházasságok sem voltak. Most már ez mind másképen van. Az 1848-ki törvényhozás megszüntetvén az urbért, a földnépe tulajdon ura lett birtokának. A kit a véletlen földbirtokban talált, földbirtokos lett. A földetlenek pedig zsellérek, napszámosok maradtak. Jóllehet ugyan, az újabb időkben végbement tagosítások és legelő-felosztások alkalmával a zsellérek is részeltettek a közlegelőből a törvényszabta illetményben, de az úgynevezett telkesek mégis jobb módúak ; tehát nincs meg közöttök az egyenlőség, amelyet a párbér-adórendszer feltételez. Másfelől, bár a közteherviselés behozatott, a volt földesurak régi kiváltság vagy patronusi jogcímen az egyházi adót nem fizetik, sem kegyúri kötelességeiket — tisztelet a kivételeknek — nem teljesítik. Idejárul a vadházasok mindinkább szaporodó száma, kikre a párbéradót törvényesen kivetni nem lehet. Igy az egyházi adó alól az egyháztagoknak nem csekély része kivonja magát. A kikre pedig törvényesen és jogosan ki lehet vetni az adót — a párbérrendszer nem tévén különbséget gazdag és szegény között — (nálunk egy pár egyházi adója: 40 kr., egy véka búza, egy véka árpa) a tehetősebbek megfizetik, a szegényebb rész pedig hátralékban marad. A hátralékokat elősegíti az adóbeszedés módja. Az egyházi adónak tudniillik nagyobb része földtermésből állván, ennek beszedésére legalkalmasabb idő augustus és september hónapok volnának. Azt is tudjuk, hogy az egyházi gondnokok, akik mondhatni csak tiszteletből szolgálnak, a jobb módú földes gazdák közül szoktak évenként választatni. Úgyde ezeknek épen az említett hónapokban van legtöbb dolguk: nyomtatás, cséplés, szénatakarítás, szüret, kukoricatörés, s mikor ezeknek vége van, s a párbéjszedésre ráérnének, akkor bekövetkezik az 15 *) A keserves panaszok, melyek az egyház anyagi bajait illetőleg hozzánk tömegesen érkeztek, váltig bebizonyították előttünk azt, hogy e tekintetben is válság előestéjén állunk és hogy valahára akarva nem akarva, a meddő passivitás terét elhagyva, a cselekvés mezejére kell lépnünk , de eddigelé senki nem állott elő positív tervvel, hogy és mikép lehetne a mindinkább fogyatkozó egyházi financiánkat polgári új viszonyainkhoz alkalmazottan újjáteremteni és biztosabb alapra fektetni. E cikk írója megkísértette a nagy kérdés megfejtését. Ezzel meg van indítva az eszmecsere. Szóljanak mentől többen hozzá. Szerk.