Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-09-21 / 38. szám
m PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Kidó - !livt, a 1 : Kidó - !livt, a 1 : Mária utca 10-dik sz., első emelet. Szerkesztő- és Előfizetési <1 ir Hirdetések dija : os petit sor többszöri beiktatásnál Egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij Mária utca 10-dik sz., első emelet. den kir. postahivatalnál, helyben a kiadói ivatalban. külön 30 kr. •—< * • • r fízetik fe Teljes példányokkal még szolgálhatunk. i. (M.) Hogy mi minden érheti az embert ebben a változandó világban, a miről tán nem is álmodott volna, annak egy ritka bizonyságát találtam az „Ellenőr" f. hó 6-iki számában a cikkem homlokára irott cím alatt. Sok minden megeshetik az emberen — már akár a praedestinátió szerint, akár anélkül, — de hogy valaki Ballagit — a jezsuitismus egyik legveszedelmesebb ellenségét — a világ előtt a jezsuitismus elveivel való kacérkodással vádolni sőt ez irányban •Ha ifjúságnak megrontásával gyanúsítani fogja, mint az a fenemlített cikkben szépen nyomtatva olvasható, azt már csakugyan aligha álmodhatta volna valaki, aki a hazai protestáns egyház jelen állapotával csak annyira mennyire is ismerős. Nem is „késztet engemet a lélek", hogy ama cikk ellen polemizáljak s cáfolatába bocsátkozzam, vagy tán Ballagit a vád és gyanúsítás ellen védelmezzem, hiszen „nem kapkod hátul a cikkíró is elismeri róla, hogy ő az ökör farkához, de szarvához áll bátran s megfogja azt és leüti — ha bír vele". E tekintetben a cikkíróval magam is egy véleményen vagyok, csak azt vagyok bátor hozzátenni, hogy ha az ökör ama híres 7 egyptomi soványnak a maradéka, amelyről a Pharao egykor oly hasznosat álmodott, nem igen hiszem, hogy neki fogna állni, inkább hagyja bőgni „az aratásig" Ezzel tehát készen lennénk. De van a cikkben egy reflexió, mely véletlenül a cikk címének is megfelel, de túlfelől még oly tárgyra is fordítja a figyelmet, melyre reflectálni s melyet megbeszélni egyáltalában nem látszik előttem hiábavaló dolognak. Azt mondja ugyanis a többi közt: „Ajánlgatás nélkül is kezd protestáns papjaink között terjedni egy bizonyos irány, mely a jezsuiták mesterségét nem nézi oly szigorú szemekkel többé, mint a jó régiek" — és ezzel mondott valamit, ami kétségkívül figyelemre méltó, és az igazsághoz igen közel jár. Erre akarok én jelen cikkemben reflectálni, milyen Nem kívánok egyébiránt szólni arról sem, hogy lábon álltak a jó régiek a jezsuitismussal, nem akarom példákkal bizonyítgatni, miként tanulták el tőlök mesterfogásaikat a harcban s mily jó hasznát vették az önvédelemben magának a dolognak, midőn annak nevét perhorrestálták. Kemény harcok voltak azok, melyet küzdeniök kellett, s az önvédelem végszükségében sok dolog megengedhető, ami más rendes körülmények között minden latolgatás nélkül kárhoztatandó. Annyi áll, hogy a „jó régiek" • épen, elevenen és tisztelten hozták ki a harcból a prot. egyházat, mely megfogyva bár, de törve nem vala, egészségesen kivül s különösen belül, gazdagon ellátva a felvirágozhatás életerős kellékeivel; — s ez tőlök kétségkívül elég volt! Ebből látható, hogy a „jó régiek"-et bántani egyáltalában nem szándékom, hogy túlságosan dicsérgessem őket, az szerénységüket sértené, s ha a cikk folyamán imitt-amott, talán előfordulna egy vagy más megrovandó állapot Helyben házhoz hordással s vidékre postai félévre 4 fr. 50 kr, egész évre 9 frt.Előfizet küldéssel 1 hasáb jelni min "> kr., e Reflexiók a protestantismus köréből. 75