Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-01-04 / 1. szám
Mi volt a jelzett átmeneti években a mi törekvésünk, megmondja az 1862 végén irt „int az idő” című vezércikkünk, e következőkben: „Eddig a szervezkedéssel foglalkoztunk; most arról kell gondoskodnunk, hogy a felállitott és jónak talált szervezet biztosítására kellő anyagi alapot teremtsünk.* „Mindenki értheti, hogy itt az egyházi domestikára célozunk.* „Egyházi életünk biztosítására szolgáló emer intézmény létrehozásának még csak első stádiumában vagyunk, és senki nem csodálkozhatik, ha egyelőre minden egyházkerület külön, az eddig használt és szokásban volt eszközök által kíván célt érni.* „Meggyőződésem szerint azonban, egyházunknak mint társadalmi intézménynek jövendője biztos alapra fektetve mindaddig nem lesz, míg ama feltételnek, mely minden társadalom létrejöttének és fennmaradásának alapja, elégtéve nincs; értem a kölcsönös segélyezést, mely által a göngébb biztosíttatik az elnyeletés ellen, az erősebb pedig hitalma gyakorlásában, javai élvezetében, a háborgattatástól avatik meg, s midőn erejéből másoknak ád, öregbiti öntevékenységét, mely minden emberi boldogul hatásnak legkiapadhatlanabb kútfeje." „Mig hazánkban számos egyházak lesznek? melyeknek jelszavuk : mindenki gondoskodjék önmagáról, — addig sem az ügyefogyott egyházakon segítve, sem ők maguk a fejlődés azon fokára emelkedve nem lesznek, melyen a szellemi élet áldásos működése kezdődik.* A t. közönség ismeri a tényezőket, melyek e szépen megindult törekvésünknek útját állták. Nem háborgatjuk tehát a kedélyeket azok újbóli felsorolásával. E hagyatva azoktól is,kiknek érdekében kiindultunk, föl kellett egyelőre hagynunk az eszme létesítésével, s jobb időkre várva, iparkodtunk csekély erőnket más téren érvényesíteni. Leszorítva a gyakorlati cselekvés teréről, más után kisértettük meg a hosszas passivitás alatt mármár tespedő lemondásra hajló lelkeket felvillanyozni és ébren tartani. Megindítottuk az eszmeharcot a tudomány terén , és ha nem hoztunk is létre világraszóló műveket, annyi bizonyos, hogy sok oly elemet ébresztettünk mozgalomra és feltörekvésre, mely az lőtt véka alá rejtve tétlen pangott. Ami e téren azóta történt: minő felszámíthatlan hatással volt a protestáns szellem élesztésére a hitalapok vizsgálat alá vétele, s e kérdéseknek a protestáns közönség elibe vivése, mikép tisztult és erősödött a tudomány légkörében a vallás odli, hogy legyen a társadalmat végcélja felől eszméltető haladási hatalommá; mikép idézte elő eme haladási törekvés a múlthoz tapadók hátráló kisérleteit, és mikép eszközlendik ezek éppn ellenkezőjét annak, amit céloznak — mindazt elfogulatlan lélekkel híven elmondani, a jövőnek lesz feladata. Annyi bizonyos, hogy az 1861 és 1866 közt lefolyt várakozási éveket jobban hasznosítani aligha lehetett, mint hogy Bethesdánk ama gyógyforrásait megindítottuk. Végre 1865 végével megnyílt újból az országgyűlés, — a nemzet akaratának nem igen kedvező au^óriumok közt ugyan eleintén , de csakhamar isten keze nyúlt az események bonyodalmai közé, és véget vete a kamarilla kicsinyes mesterkedéseinek. A miért a nemzet három századon keresztül küzdött, meghozta a hét napig tartott porosz hadjárat. Magunk urai lettünk, képviseleti alapon rendszeresített törvényhozással s nyilvánosság és szabad sajtó által korlátolt felelős kormánnyal. Magyarország, mint önálló, Ausztriával szövetkezett állam, helyet foglalt az államok tanácsában, és befejeztetett a harc, melyet a nemzeti párt három századon keresztül jobbára a protestantismus segélyével vívott a jezsuitákra támaszkodó osztrák absolutismus ellen. Az országos dolgok e fordultával a protestáns egyház államközi viszonya más lett, s oly körülmények közé jutott, melyek változott helyzetéhez képest működésének is okvetlen új iránypontokat jelöltek ki. Azon órától fogva, hogy a felelős magyar minisztérium az alkotmányos élet működését nem egy egyház, nem egy vallásfelekezet, hanem a nemzet közbizalmából indította meg, és a törvényhozás, hogy országunkat az európai polgárosodás közösségébe bevezesse, oly állam anok alapján folytatja újjáalakító munkáját, melyekben mindennek inkább jut hely, mint ez vagy amaz egyház ténykedésének, — azon időtől fogva, mondom, ép oly veszedelmes lett országos közjogi kérdésekben spet íice protestáns nézpontokat érvényesíteni akarni, mint amilyen szükség parancsolta, üdvös volt az olyatén törelés a 48 előtti időkben. Akkor a romanisumstól támogatott osztrák absolu *«? Sk