Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-10-18 / 42. szám
nak tekinthető, s ennyiben igazolható, míg a teljes egyetem felállítását, amilyenről az indítvány szól, sem kivihetőnek, sem saját felekezeti érdekünkben fekvőnek nem találtuk. BALLAGI MÓR: ISKOLAÜGY. A jelen tanév megnyitása a pápai ref. főiskolában. E csábító kifejezés: minden úgy van jól, amint van, annyira megbűvölt egy időben, hogy kész lettem volna lándzsát törni azzal, ki ennek igazságát tagadja. Kértem gonddal nevelt fáinak friss hajtásait, vagy elragadó díszben pompázó virággazdagságát ha a tavaszi bér megdermesztette s a gazdag gyümölcsözés iránti reményemet elvette , azt mondottam magamban: minden ugy van jól a mint van, s ezzel magamat megnyugtattam. Kell hogy valamiben vigaszt találjak, ha sírva néztem is legszebb fáimra. Helyén is van ez ott, ahol valamit megváltoztatni nem áll hatalmunkban. De olyas valamire alkalmazni ez axiómát, melynek tétele károsítása hatalmunkban áll, legalább is dőreség. megváltozta A szellem örök mozgásának törvénye így törvénytelenség, az igazság keresésének törekvése gúny, az emberi viszonyok folytonos javitni akarása egy oly gondolat volna, mely nem érdemes arra, hogy gondolat legyen. A művészetet, nás műveltséget szakadatlanul előbb vinni, a tudomáfennálló társas viszonyokat ugy változtatni, hogy azok holnap jobbak legyenek, mint ma, tehát azt tartani s azon munkálni, hogy naponként jobbá legyen s a tökélyhez folyton közeledjék az emberélet, az emberi társas viszony s mindaz ami létezik , az a szellem hivatása és rendeltetése. Igy gondolkodott bizonyosan a pápai ref. főiskolának ujonnan választott egyházi gondnoka is kocsi lelkész László József ur. Mert e hó 5-én a tanév megnyitása reggelén, anélkül, hogy jöttét csak jelezte volna is, betoppan a főiskolai tanácsteremben éppen akkor, midőn a tanári kar a megjelent tanulókkal indulandó volt isteni tisztelettel nyitni meg ez uj tanévet. Rövid, de szives üdvözlet és viszont üdvözlet után, itt az idő — mondá, — hogy induljunk az isteni tiszteletre, melyen magam is jelen akarok lenni. kola Az isteni tisztelet végeztével, a tanulóknak a főisnagy termében történt összeírása, az iskolai törvények felolvasása és a tanuló ifjúságot az iskolai törvények megtartása s jó magaviseletre intő igazgatói szó után, a főiskolai gondnok úr emelt szót.,, Remélltem — mondá, — hogy ez iskolai év leendő tanulóinak kevés kivétellel egész összegét lehetek szerencsés szemléltetni az Összeíráson. De azt látom, hogy hálásabb munka lett volna azon kevesek neveit jegyezni fel, kik kötelességük érzetében itt megjelentek, mintsem azon sokakéit, kik kötelességükről megfeledkezve, innen elmaradtak. Fájó szívvel bár, de ki kell jelentenem, hogy a tanuló ifjúságnak rendetlenségét és az iskolai törvények iránti tiszteletlenségét lelkemből rosszalom, ez nem jól van igy, amint van, s együtt a tanári karral mindent el fogunk követni, hogy jövőre a főiskolában e rendetlenség és az iskolai törvények iránti tiszteletlenség megszűnjék. A rendet, fegyelmet, törvények iránti tiszteletet meg nem szokott tanuló nem lehet, hogy a törvényt tisztelő s rendszerető polgára legyen e hazának és az emberi társaságnak s az az iskola, melyben a tanulók legnagyobb része az iskolába szükségelt első belépésnél rendetlenséget, törvény iránti tiszteletlenséget tanúsít, lehetetlen, hogy fönnálljon. Kijelentem azért a kevés számú tanuló ifjak előtt, hogy ez nem jól van így, amint van, és hogy mint főiskolai gondnok kezet fogva a tanári karral , e rendetlenségből rendet, az iskolai törvények iránti tiszteletlenségből azok iránt tiszteletet fogunk teremteni. Ám olvadjon le tanulóink száma felényire, vagy harmadára, azzal nem törődöm. A „numerum auge", bármi módon is, nem elvem. Inkább akarok rend, munka, szorgalom, becsületességet tanúsító kis sereget látni a főiskolában, mint nagy számú rendetlen, henye tömeget. Az iskolának az a célja, hogy a haza és egyháznak rend, munka, szorgalomhoz szokott, tudományos és valláserkölcsös polgárokat neveljen.e A főiskolai gondnok urnak emelkedett s a tanügy iránt buzgó lélekből származott eme szavai eléggé jelzik, hogy a főtiszteletü egyházkerület nem hibázta el főiskolai gondnoka választását, s hogy a főiskolai gondnok ur igen méltó a szavazatok azon nagy többségére, melylyel e fontos hivatalra megválasztatott. A körében maradt tanári kart szives szeretettel és azon humánus modorban, mely neki sajátja, kérte derék főiskolai gondnok ur az összeírás után arra, fel a testületileg úgy, mint egyenként is, közöljék vele , hogy főiskola jelen helyzetét és fedezzék fel előtte minden utógondolat nélkül mindazon hiányokat, melyeket a főiskola életében észrevettek. Mert neki szándéka Pápáról addig nem távozni, míg a főiskola benső életéről tiszta, világos ismeretet nem szerez, és mig ehez képest a szükséges javítások meg nem tétetnek. Két nappal a történtek után tanácskozásra hivta fel a tanári kart a körültekintő s magát tájékozni igyekezett főiskolai gondnok ur. A tanácskozmány megnyíltával, midőn a tanári kar közreműködését szives szeretettel kérte ki, fölemlíté főiskolai gondnok ur, hogy gondnoktársa, Pázmándy Lajos ur elháríthatlan akadályok miatt nem jelenhetett ugyan meg, de vele előlegesen értekezett s nézeteik, elveik a főiskola szellemi életére vonatkozólag annyira egyezők, hogy távolléte a beható tanácskozmánynak nem fog akadályul szolgálni. Több óráig tartó higgadt tanácskozás után, melyben a főiskola iránti buzgó szeretete, a tanügy mély érdekeltsége, a tanügy körüli nagy jártassága, iránti éleslátása, szilárd határozottsága világosan kitűnt, kimondotta a lelkes főiskolai gondnok úr, miszerint a kornak megelőzhetlen kívánalma, hogy a gymnasium nyolc osztályú 93*