Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-02 / 1. szám

Budapest, Január 2. 1876. Tizenkilencedik évfolyam. P­ROTESTANTS EGYHAZI ÉS ISKOLAI LAP. KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utcz 10. sz. I. em. Szerkesztő- és Előfizetési d­ij . Hirdetések dija: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden 1­5 lap, egyszeriért 7 kr sorra. — Bélyegdij kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban,­­ külön 30 kr. » Előfizetési felhívás PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 1876-ik évi tizenkilencedik évfolyamára­ Tizen­nyolc évi pályafutása után lapunknak azt hisszük céltalan dolog­ volna­­, olvasóink jóaka­ratának s tanúsítandó pártfogásának ajtaján hangzatos szavakkal, s nagy ígéretekkel kopogtatnunk. Lapunk 18 évi folyamának mindegyik számát bátran fel merjük mutatni bebizonyítására annak, hogy azon hiva­tást, mely lapunkra mint a magyar protest. egyháznak több éven át egyetlen, s később is egyik legfőbb s legelterjedtebb közlönyére várakozott, nem tévesztek egy percre sem szemeink elől, s egyházunk és isko­láink igaz érdekeit igyekeztünk mindenkoron legjobb tehetségünk szerint szolgálni, és a­mit azokra nézve helyesnek, előnyösnek láttunk, annak hű tolmácsolói voltunk lapunkban minden körülmények között, talál­koztunk légyen bár e miatt akár a hatalom komor arcával, akár önnön testvéreinek egy részének ellenkező nézeteivel. Bátran merünk hivatkozni, hogy a józan szabadelvű­ségnek ezelőtt majd két évtizeddel lapunk elé kitűzött lobogójától nem pártoltunk el egy percre sem, s épen ezen lobogóhoz való hűségünk érzete sugallta, hogy folyvást gyengítsük, romboljuk a felekezeti szűkkeblűség, s a korábbi századok szeretetlen­sége által a testvérek között felállított válaszfalakat; hogy ha ezúttal még nem reményelhetünk is a test­vérhajtásoknak egy erős fává való összeforrását, de legalább hozzuk lehetőleg közel egymáshoz azon in­tézményeket, melyek valamint egyek voltak születésükben, ugy egyek törekvéseikben s végcéljukban. Hoz­zuk közelebb egymáshoz a rokon elemeket, s az ellentétes irányban ható erőket. Ugyancsak az e lobogóhoz való hűségünk buzdított arra is, hogy ha a valódi kegyesség az őszinte vallásosság érdekében szükségesnek láttuk, ne rettenjünk vissza a darázsfészekbe való nyúlástól, az élettelen, a korhadt intézmények, a korszerűtlen eszmék, tanok megtámadásától sem; hogy a korábbi idők súlyának hordozása miatt felettébb elmaradt hazai prot. egyházunkat serkentsük és segítsük a boldogabb körülmények között élt külföldi testvéreknek ha elérésére nem is, de legalább megközelítésére. Hogy a valódi vallásosság, az áldozatkész egyháziasság felébresztésére , fokozására, tanügyünk felvirágoztatására irányuló ezen őszinte törekvéseinknek volt-e valami hatása? hogy lapunk 18 évi fennállása után hagyott­ é­s hagyand-ó maga után vallási és egyházi életünk fejlődésének történelmében némi nyomokat? nem tud­juk, nem kérdezzük. De mégis­ már az maga, hogy a mienkkel ellentétes nézetek is maguknak a nyilvánosság elé utat törtek, s külön közlönyökben határozottan nyilatkoznak: ez talán egy részben a mi küzdelmeinknek is köszönhető. És ez valóban köszönetet érdemel, mert a vallásosság körében is, mint egyebütt, legártalma­sabb a közöny, a se hideg, se meleg lelkület, ugy hogy a legtiílzóbb orthodoxiát is áldásosabbnak tart­juk lelkesült harcosokkal, mint a legnemesebb liberalismust lágy meleg támogatókkal.

Next