Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-01-02 / 1. szám
És ha csak ugyan ezen mi hitünk, hogy a különböző theologiai irányok kifejlődését hazánkban elősegíttettük, és a theologiai pártok harcosainak tüzét, lelkesültségét már akár buzdító szavaink, akár az ellentét által ébresztettük , akkor e hitből újabb buzdítást nyerünk arra, hogy munkásságunkat folytassuk, hogy nem csüggedő kitartással menjünk az új évfolyam elé, serkentetvén még annak tudata által is, hogy a vallási és egyházi kérdések hazánkban is, de még inkább külföldön, különösen Német- és Franciaországokban mind inkább előtérbe tolatnak, és azon országok politikai fejlődésének is egyik fő tényezőjeivé tétetnek, s így lapunkkal nemcsak hazánk lelkészeinek s tanférfiainak, de általában mindazon mívelt honfitársainknak, kik korunk eseményeit szeretik a maguk teljes összefüggésükben megismerni, kik a jelen kor történelmét készítő főfaktorok iránt közelebbi érdeklődéssel viseltetnek, s jó szolgálatot teszünk. Épen ezért a külföldi vallási s egyházi mozgalmakról lapunk jövő évi folyamában lehető részletes tudósításokat hozandunk , így közelebb kiváló figyelemmel kisérendjük a most összeült berlini zsinat tanácskozásait s határozatait, másfelől ugyancsak az első számait lapunk jövő évi folyamának — főként hikás olvasóinknak a theologiai pártállások körüli tájékoztatása érdekéből, egy oly cikksorozattal fogjuk megnyitni, mely az ellentétes theologiai pártokat lehetőleg tárgyilagosan s annyiban uj szempontból fogja ismertetni a mennyiben az ellennézetüeknek nem annyira tévedéseit, mint inkább a századokon át milliókat kegyes érzületükre buzditó hitcikkeknek örök igazsága alapjait fogja feltüntetni. Előfizetési dij: Egész évre 9 forint, félévre forint 50 kr, negyedévre 2 forint SS kr. gKT" Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (Mária-utca 10-ik szám alatt) kérik küldeni. "Igar B u d a p esten, december hóban 187 5. Főmunkatárs: Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Farkas József. Dr. Ballagi Mór. 1875. Nehéz időket értünk. A boldogulhatás könnyű sorát, mely a nagy vállalkozások idején az embereket elkapatta , és munka nélküli élvezéshez szoktatta , felváltotta a dolgok olyatén folyamata, melyben már az is szerencsés embernek mondható, ki feszült munka és szorgalom útján szerzett becsületes keresményét megtarthatja, és nem lesz valamely egyes vagy társulati oly bukásnak áldozatává, mely akár bűnös számítás, akár könnyelműség eredménye, egyiránt pusztít és megrontja a becsületes iparkodót csak ugy, mint a hitvány szédelgőt. — Ha aztán szemünket az egyesek szerencsétlenségéről a nagy egészre, a hazára fordítjuk, itt az államháztartás bomlott állapotában mind ama calamitások fokozott nagyságú és sötétségű oly képe tárul fel előttünk, melynek láttára magán bajainkat elfelejtjük, hogy szivünket határtalan hazafi keservnek nyissuk meg. Nekünk azonban ugy látszik, hogy a gondviselés, mely az embert nem henyélő tespedésre, a természet kész áldásinak összedugott kézzel való éldelésére, hanem erejének folytonos munka által mind fokozódó kifejtésére rendelte — a társadalmat időközönként kemény megpróbáltatásoknak teszi ki oly célból, hogy a jólét ölében emberi magasb hivatásukról megfeledkezetteket atait erővel való munkálkodásra költse, és oly viszonyokat támaszt, melyek között az elpuhult hitvány csüggedve elpusztul, ás veszte által helyet ad a munkaedzett jóravalóságnak, hogy ez bátran küzdve, s a küzdelem által nemesbülve, szebb, tartósabb alapokon nyugvó társas életet alkosson. Fejedelmek, államférfiak, közigazgatási tisztviselők, birák, papok, tanítók, irók, szóval mind azok, kiknek hivatása, hogy mint vezérszereplők a társadalom közügyeit intézzék, mindmegannyian az isteni gondviselésnek világkormányzó müvében végrehajtó közegei — ha magasztos missiójuk tiszta tudatával birnak, a társadalom olyatén nehéz körülményei között el nem mulasztható kötelességüknek ismerendők oda hatni, hogy a közvalamitás alatt nyögő egyesek hite nemcsak, hogy még ne ingattas-