Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-09-24 / 39. szám
a szavazatok erre a jövő tavaszi gyűlés alkalmával lesznek beadandók. Az első aljegyzői hivatal betöltésére bejött 47 szavazat, egy egyház nem szavazott. Vattai István zsolcai lelkész 11, Komjáti Ferenc tiszanánai 8, Szalóci Bertalan geszti 6 szavazatot kapott. Többen szavazatot kaptak. — Új szavazás rendeltetett a három elsőre. Esperes úr felemlítette, hogy legközeleb az e-kerületi gyűlésen az e -megye részéről egyedül jelent meg ; kéri azért, hogy a kiküldöttek vagy menjenek el, vagy előre jelentsék ki, hogy nem mehetnek, hogy az e-megye kellően legyen képviselve. Vattai Istvánt felkérték, hogy a főjegyzőnek segítségére legyen ezen ülésen. — Helyét elfoglalta. Az esperes úr előadta, hogy ő a lelkészi értekezlet alapszabályait valahára életbe léptetni óhajtaná. Okait nem látja szükségesnek előadni, elég az is, hogy az már majd minden egyházi megyében életbe lépett. Az alapszabályok már 3 év óta készen vannak, szükséges volna tehát az alakuló gyűlést megtartani. Az esperes megbízatott, hogy mikor jónak látja, hívja össze a lelkészeket az értekezlet megtartására. A tanítók vizsgáját illetőleg jelentette az esperes, hogy erre ketten jelentkeztek, s kívánja, hogy az kellő szigorral hajtassék végre. Szűcs Sándor, mint a vizsgáló küldöttség tagja, kijelentette, hogy már ő gondolkozott arról, hogy ezen vizsga rendeztessék; ennek szükségéről győzte meg a nemesbikki vizsga is. Indítványa az, hogy most ne legyen vizsga, hanem a jövő tavasszal; most jelöltessenek ki a tantárgyak, azok osztassanak fel a vizsgálók közt és a vizsgálandókkal közöltessenek. Indítványa elfogadtatott. Kun B. felemlítette, hogy midőn ő a minisztérium rendeletét az esperesekkel közölte, egyszersmind intézkedett arról is, hogy a tantárgyak megállapíttassanak, most tehát csak az szükséges, hogy azokat a vizsgálók maguk közt felosszák. Vattai Sándor alkalmat vesz magának kijelenteni, hogy nem csak Sajó-Keresztúr, hanem más egyház is járt már úgy, hogy díjlevele Patakon a főiskolánál ott hevert, s tanítót utoljára is az állami képezdéből kaptak. Mentessenek fel, hogy dijleveleket oda küldjék s ha alkalmas tanitót találnak, a három éves tanitó tartásától is mentessenek fel, s állandóvá tehessék a tanító hivatalát, mert a jelen körülmények közt már volt rá eset, hogy fél évig sem volt tanítójuk. Nézete helyeseltetett. Az esperes előterjesztette, hogy a népiskolai tankönyvek célszerűbb elárusítása tekintetéből az e.-kerület elhatározta, hogy az e.-megyék egyes központokon bízzanak meg valakit ezen könyvek eladásával; megbízattak tehát Csáton Pósa, Keresztesen Paksi Dániel, Miskolcon Vas Endre, Pap Mihály a hevesi egyház lelkészévé választatván, megerősíttetett. — Madarasi Károly, poroszlói segéd tanító, bizonyítványait beadván, bekebeleztetett; egyúttal aranyosi tanítóvá választatván, megerősíttetett. — Sztankovits Lajos folyamodott, hogy a g.lelkészek közé kebeleztessék be. Kérése nem teljesíttetett. Bornemisza József jelentette, hogy a vattai egyházban, mint kiküldött, megjelent. Ott az iskolát bővíteni akarják negyedfélszáz forintjuk van e célra s az elég is lesz. Az ügy rendben van, vezetését Hosszúfalusi Dezső főgondnok vállalta magára. A régebben bekebelezett tanítók és s.lelkészek közül némelyek a bekebelezési díjt még nem fizették be, ezek már figyelmeztetve is vannak. Határoztatott, hogy ha nem fizetnek, kikebeleztetnek. A pesti biztosító intézet azon kérése, hogy a lelkészek magánvagyonukat is nála biztosítsák, tudomásul vétetett. A hevesi egyház részére a Zsoldos-féle hagyomány (azon esetre, ha örököse magtalanul halna el) biztosíttatni fog. A tisza oszlári és Berényi poroszlói tanitó ellen beadott panasz ügyében vizsgáló bizottság küldetett ki. A zsérciek, míg helyettes tanítójukat ki nem fizetik s alkalmas lakot nem építenek, rendes tanitót nem kapnak. Az egyházak látogatásával megbízatnak Prágai Lajos, Csengeri Józseffel az igricii, Fekete Károly Vattai Istvánnal a miskolci, Végh György Maklári Károllyal a csáti, Futó Sámuel a keresztesi járásban. Az esperes úr felhívta az e.-megyét, hogy a sárospataki tápintézetet, melynek célja oly nemes, tehetségük szerint segélyezzék ; különösen azon egyházak, melyekben magtár van, a kamatból évenként legalább egy véka életet szánjanak ezen szent célra. Aggodalmát fejezte ki az esperes úr a fölött, hogy a tavaszi gyűlésen a főtisztelendő úr jelentéséből annak jutott tudomására, hogy Patakon a tanárok nyugdíjazására alap nincs. Szükségesnek látja tehát, hogy az egyházmegye indítványozza, hogy az V.-kerület jövőre a nyugdíjazást vagy szüntesse meg, vagy kellő alapról gondoskodjék. Az öreg tanár mellé állítsanak egy fiatal végzett egyént, osszák meg a terhet s húzza egyik is a fél fizetést a másik is. Indítványa elfogadtatott. Végül a jövő tavaszi gyűlés helyéül Átány tűzetett ki. A tanácskozás bevégzése után mulatság és ebéd következett, melyre hagyó arányos szokás szerint az első poharat Tóth Dániel e.m. főjegyző emelte fel. Most, midőn a mohamedán török és keresztyén szerb elkeseredett harcot vívnak egymás ellen, kihez emelte volna máshoz poharát, mint a szabadságharcban annyi diadalt nyert honvédhez, Futó Sámuelhez. Felemlítette, hogy a harc napjainkban nem csak az archimandriták és dervisek közt foly, hanem a prot. egyház kebelében is erősen küzdenek egymás ellen az orthodoxok és modernek. Ezen küzdelmek között a mi főpásztorunk, ki jelenlétével e. 78*