Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-09-17 / 38. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 38. Sz* Budapest, 1876. szeptember 17 PROTESTANTS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Teljes számi példányokkal még mindig szolgálhatunk. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési dij: * Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök e hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek A betegek körüli lelkipásztorkodás és annak jó következményei a lelkészre s a gyülekezetre. Ha valamely ifjú a theologiai tudományok áttanulmányozása után magát tökéletes, kész lelkésznek is tartaná, kinek e hivatal áldásos betöltésére — legfölebb a tanulmányok folytatásán kivül — már semmire sincs szüksége , az nagyon csalatkoznék, s arról tenne bizonyságot, hogy feladatát nem fogta fel egész terjedelmében és fontosságában. A lelkésznek — kivált falun — nem az elméleti tudományokra, hanem a gyakorlatra, az életre kell a súlyt fektetni, magát az életre kiható működések tapintatos elvégezésére kiképezni, amennyire valakit képezni lehet arra, amire születni kell. Az ő híveinek nem a finom hittani megkülönböztetéseket s azok történetét, hanem a „nagy parancsolatok ” alkalmazását kell megtanulni; ebben várnak tőle útmutatást és példaadást. Neki tehát az élet különféle viszonyaiban tapasztaltnak, tapintatosnak kell lennie, mert sokak szeme függ rajta, sokan várnak tőle segítséget — és pedig mindenek előtt tőle, — s az ő botlása sokakat botránkoztatna meg. Épen ez a nagy terjedelem és a nagy felelősség teszi a lelkészi hivatalt oly nehézzé és oly fontossá, s oka annak is, hogy sokan arra való képtelenségüket vagy legalább gyöngeségüket érezve, határait a lehető legszűkebbre vonják össze maguk körül, és sok olyan kötelesség teljesítését mulasztják el, melyek igen fontosak és áldásos következésüek mind magára a lelkészre, mind gyülekezetére nézve. Ilyen például a hívek meglátogatása, mely alkalommal tapasztalhatja a lelkész, hogy szószéki, átalában templomi működésének mekkora és milyen hatása van; ilyen különösebben a betegek körül való lelkipásztorkodás is, mely igaz, hogy nagyon kényes és olykor-olykor veszéllyel is jár, de mindenkor igen fontos, áldásos következményei vannak, azért azt elhanyagolni egy lelkésznek sem tanácsos, sőt nem is szabad. A gyakorlati lelkészetnek épen erről a kis részéről feladatom elmélkedni, s még pedig — ha jól fogtam föl-főkép annak jó következményeiről. Miben áll a betegek körül való lelkipásztorkodás s egyáltalában szükséges-e az? Ez röviden abban áll, hogy a lelkész beteg hivét meglátogatja, jóakaró tanácsaival, a hit vigasztalásával a betegség türelmes elviselésére megerősíti, a világgal és istennel kibékülésre inti, a halálra az úrvacsora élvezése által kellően előkészíti. Ez mutatja már a lelkipásztorkodás elemének szükséges voltát is. Hiszen épen a betegnek olyan nagy szüksége és a legtöbb esetben fogékonysága is van a hit vigaszára és erősítésére, mint kevésnek másnak, s mégis épen ő talán éveken át nem járhat a templomba, hogy ott az ige hirdetéséből s a közös isteni tisztelet fölemelő hatásából épüljön; nem méltányos-e, hogy a lelkész meglátogassa s kipótolja nála azt, a mitől a betegség elvonja, s az urvacsorával való éléskor bűnei megbocsátásának édes reményét hirdesse neki, s nyugodt lélekkel bocsássa az isten szine elébe. Jézus példája kijelölte ebből a követendő irányt; ő nemcsak elfogadta és fáradatlanul gyógyította. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorsa. — Bélyegdij külön 30 kr. 76