Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-14 / 2. szám

Huszadik évfolyam. 2. mwi Budapest, 1877. január 14. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál , helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorra. — Bélyegdij külön 30 kr. Előfizetési felhívás a „PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 1877-dik évi, huszadik évfolyamára. E­lőfizetési d­­i­j: Egész évre 0 forint, félévre­­ át forint 50 kr, negyedévre Q forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (Mária-utca 10-ik szám alatt) kérjük küldeni. Budapesten, 1876. december hóban. Főmunkatárs: Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Farkas József. Dr. Ballagi Mór. A lelkész-választásról. Egyházi életünk körében alig van oly kérdés, mely a vallás és egyház iránt érdekkel viseltető egy­házi és világi férfiaknak figyelmét annyira magára vonná, mint a lelkészi hivatalok miként való betöl­tésének kérdése. Az ellentétes elvek között való inga­dozás és hányattatás alig szembeötlőbb valahol, mint ezen kérdés körül. A most élők közül sokan emléke­zünk még azon korra, melyben a lelkészi hivatalok betöltésének jogát nagyon sok helyütt egy egy­erélyes esperes vagy püspök, segéd- vagy főgondnok gyako­rolta; s emlékezünk igen jól azon sok visszásságra, méltatlan igazságtalan eljárásra és intézkedésre, mely azon jognak ilyetén képen való gyakorlásából szár­mazott; s emlékszünk igen jól azon lelkes s erélyes harcra, mely az egyházi téren kifejlődött ezen abso­lutistikus eljárás ellen, másrészt a presbyteriális elvek a népszabadság valósítása érdekében vívatott. A harcot siker koronázta, és némileg előbb is, de különösen 1860-ban általános diadalt aratott a presbyteriális, az alkotmányos elv, és azon idő óta egyes gyülekezeteinket lelkészválasztási joguk gyakor­latában nem akadályozza senki, úszunk a szabadságban nyakig. A­helyett azonban, hogy örvendenénk a kiví­vott szabadságnak, telve a szánk panas­szal, és az ezen tárgyról iró tollak keserűséggel. Alig hogy ki­jutottunk a szabadság pusztájára, azonnal elkezdénk fejünket törni, hogy miként juthatnánk vissza . . . nem a húsos fazekak mellé, mert azok mellett koráb­ban sem igen jutott alkalom dőzsölhetnünk, hanem legalább a Farahók kormányzó vesszeje alá. És a­mint e lapok t. olvasói tudják, mikorra másfél évtized elfolyt az új aerából, akkorra majd mindegyik ref. egyházkerület tett intézkedéseket vagy legalább elő­készületeket,s nevezett ki bizottságokat a lelkészvá­asztási szabályok­­ revideálására, más szóval módosí­tására, vagy talán gyökeres, elvi átalakítására.

Next