Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-10-27 / 43. szám
Huszonegyedik évfolyam: 43. mm Budapest, 1878. október 27. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Teljes számú példányokkal mindég szolgálhatunk. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési dij : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. Egy számára 20 kr. A püspöki vizitációkról.*) A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" ez év folyamán több ízben hozott tudósítást az evangélikus superintendens arab egyházlátogatásáról. Az utat, melyen jártak, keltek, ugy írta le, mint diadal utat. Lovas bandériumok élén tisztelgő küldöttségek mentek ki a főpásztor ebbe a község határáig s ott üdvözlő szónoklatokkal fogadván őt, harangok zúgása, mozsarak durrogása, ünnepélyesen öltözött nép éljenkiáltása között kisérték a községig, hol diadalívek alatt fehér ruhában öltözött leánykák nyújtottak át virágkoszorúkat az érkezőnek, és szórtak virágokat útjára. Bent a községben a lelkész, vagy filiákban az előkönyörgő fogadta diszszónoklattal, hol valamely tekintélyes hitrokonnal beszállásolva, szívesen látott vendég jön. Volt nagy lakoma, csattanós pohárköszöntés. Az egész község úszott az örömárban, melyre a mostan élők holtukig meg fognak emlékezni. Végre megtörtént a vizitáció is, kezdődvén az isteni tisztelettel, melyen a főpásztor szivreható imát mondott, vagy a lelkész kikeresett egyházi beszédet. Isteni tisztelet után az egyház kül- és belügyeiről vétetett fel jegyzőkönyv, megemlittetvén az egyház régi történetei, felismertetvén jelen helyzete, megnézetett az iskola is, és többnyire minden rendben találtatván, a főpásztor áldáskivánások között eltávozott. Nem szándékom véleményt mondani e lármás, protestáns egyházi funkció felett. Ha ez e képen van megírva evangélikus testvéreink egyházalkotmányában, ám legyen néktek a, ő hitök szerint. Azt azonban minden sértés nélkül kimondhatom, — ki harang és ágyuszó mellőzésével különben tisztelői közé tartozom a főtiszteletü uraknak, — hogy e nagyszerű egyházi funkciónak sokkal nagyobb volt a füstje, mint a pecsenyéje. Szándékom az, hogy saját házunk előtt seperjek, hogy magyar ref. egyházunk püspökeinek vizitációjáról szóljak. És erre nekem okot szolgáltat azon körülmény, hogy hasonló bandériumos és diadalittas püspöki vizitációnak nálunk is maradt fel emléke a múltból, hogy G. Katona István a XCII. kánonban szélesen és körülményesen szól „de visitacione episcopi”. Sőt mi több, azon igen tisztelt konventi albizottság, mányunk készítésével mely legközelebb egyházalkotfoglalkozott, tervjavaslatának 111. fejezetében a 176-ik §-ban a) azt mondja: „a püspök különös kötelessége minden évben, ha a körülmények és viszonyok engedik, legalább egy egyházmegyében létező gyülekezeteket s azoknak iskoláit meglátogatni, az illető esperest és segédgondnok kiséretében." — Így tehát a püspök vizitációja fel van véve az uj egyházalkotmány tervjavaslatába is. Midőn én ez egyházalkotmányi pont felett gondolkodom és gondolatimat közzé teszem, figyelembe kivánom vétetni, kal határozottabb hogy mi magyar reformáltak sokálláspontot foglalunk el a római hierarchiával szemben. Egyházunkban tisztábban mint evangélikus testvéreink, kifejlett a népkormányzat, mint náluk. Azért amiket mondandó vagyok, a püspöki vizitáció tárgyában, teljességgel nem szándékozom evangélikus testvéreink püspökeire alkalmazni, hanem szorosan újonnan alkotandó egyházalkotmányunk tárgyában szólok. Továbbá meg kívánom jegyeztetni , hogy egyházalkotmányunkat ugy fogom fel, mint vallásos elvből folyó rendszeres egészet, melynek minden pontja, ha nem a Hirdetések dija: 4 hasábos pettt sor többszöri beiktatásná 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja, — Bélyegdij külön 30 kr. *) Ezen cikkre jövő számunkban visszatérünk. Szerk. 85