Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-10-27 / 43. szám
szükségességet, de legalább a célszerűséget megüsse, mely tehát az emberi igy vagy amúgy akarástól, vagy nem akarástól függővé nem tehető. Ezen előzmények után közeledem magához a felvett tárgyhoz. A konventi albizottság nagyon lekötelezte volna egyházunk közönségét, ha csak egy szóval is indokolta volna a püspöki vizitáció szükségességét. A XCII. kánon sem mond erről többet, mint: „secundum consvetudinem jam receptam". Pedig egy ilyen nagy kérdéshez sok szó fér. Midőn tiszta lapra írunk egyházalkotmányt, a „recepta consvetudo" is kérdés alá esik: helyes volt-e régen és helyes-e ma ?... Azért több okra van szükség a recepta consvetudónál. Mit?! fogják mondani némelyek, — hát nem Krisztus követése tűnik fel püspökeink e diadalmenetében? Hát ez nem elég ok, hogy ők járjanak a mester diadalutain ? Ilyenformát beszél a többek közt Vladár Miksa a „Prot. Egyházi Isk. Lap" 40-ik számában, az 1278-ik lapon, hasonlítván dr. Szeberényi Gusztáv evang. superintendens nógrádi utait Jézus diadalmenetéhez Jeruzsálembe. Megvallom, e tárgynál sokkal rohamosabban jönnek gondolataim, hogysem azokat helyes rendbe szedni időm volna. Nem megyek én azon térre, hogy azon jeruzsálemi út nagyon elüt Jézusnak egyéb cselekedetétől. Maradok csak a tények mellett, kérdvén, hogy a szolgát mikép illeti meg az ő urának dicsősége? hogy a szolga, ki az ő urának örökségét elfoglalta, mikép érdemli meg urának további bizalmát? Ha az ur meggyőzte a sötétséget és a bünt s halált, és azért megtiszteltetett, hát a szolga mit győzött meg, miért lesz utja diadalúttá? A római imperátor triumphussal ment be a városba, mert triumphált. Mi módon mehet pedig triumphusba, a ki nemhogy triumphált volna, de sőt a ki rabul adta magát a hiú dicsvágynak ? Az imperatornak fülébe súgták: „hominem te esse mementó!" A szolgának ég és föld egyaránt kiáltja: servum te esse mementó! .. . urad dicsőségét occupáltad ! Aztán meg Jézus diadalútja nem végződött a templomnál, folytattatott a Golgotáig. Az ut ezen második részére aligha vállalkoznék püspök! Jézus útjából foly egy nagy tanúság, hogy a „hozsánnát" nyomban követi a ,,feszitsd meg", de mai szolgái diadalutjából nagyon szomorú tanúság foly, t. i. hogy még a választottak is elesnek a hiúság sík jegén. A konventi albizottság felemelt fővel fogja mondani ellenembe, hogy az ő munkálatában semmi nyoma az általam emlegetett hiú pompának, az lehet visszaélés, eltiltathatik, de maga a püspöki vizitáció megállhat. Nem szándékom itt az „exempla trahunt"-ra hivatkozni. Nincs említés a pompáról a XCII. kánonban sem, mégis mindig meg volt a zajos út. De tegyük fel, hogy az teljesen eltöröltetnék, betiltatnék, a püspöki vizitációnak mégsem lehet helye egyházalkotmányunkban. Nem lehet pedig helye először, mert szükségtelen, másodszor mert az tilalmas, meg nem engedhető dolog és harmadszor, mert az, mint rendszeres eljárás, lehetetlen. Először tehát nincs helye a püspöki vizitációnak egyházalkotmányunkban, mert az szükségtelen, felesleges. Micsoda ugyanis a püspök a mi egyházi elveink szerint? Erre helyesen felelt meg a konventi albizottság, midőn őt az egyházkerület egyik legfőbb tisztviselőjének nevezte. Egyik főfelvigyázó ő tehát az egyházkerületben. Felvigyáz minden alattas hivatalokra, egyházmegyékre, kiktől annyiszor, amennyiszer szükséges, jelentést kérhet be. Hivatalára a keresztyén nép általános többsége által választatik. Birja tehát azt népjogon, Igy nem apostoli utód. Választatik a rendes papok közöl, nem hatalomra és rangra, hanem a többinél nagyobb felelősségre és munkára, mint primus inter pares. Hát az a vizitáció micsoda? A helyszínen bizonyos időközönként megnézése annak, hogy a kegyelem eszközei, az ige, a sakramentomok, a jó példák, minő foganattal munkálkodtak a hivek életében. A vizitáció feladata felismerni az egyes egyházakban minden jót és roszat, a jót, hogy fokoztassák, — a roszat, hogy kiirtassák. Azért a vizitáció az egyházakban elkerülhetetlenül szükséges. A konventi albizottság megkísérlette leírni a vizitáció feladatát, de azt teljesen kimeríteni nem lehet, noha már eddig is a gyakorlat megközelítette az egyházak bel- és küléletére vonatkozó adatoknak felismerését. A vizitáció rendszeres teljesítése az esperesi és segédgondnok közös tiszte, kik akadályoztatásuk esetében maguk helyett másokat is bízhatnak meg. Amit ezek feljegyeztetnek, jegyzőkönyvbe, táblázatokba behoznak, egy példányban az egyházmegyére, másban a püspöki hivatal útján, az egyházkerületre terjesztik fel, megjegyezvén, hogy mivel ők nem képeznek ambuláns bíróságot, legfelebb is csak megbízásból intézhetnek el némi apró ügyeket. Az egyházmegyére