Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-01-26 / 4. szám
Huszonkettedik évfolyam. i. sas. Budapest, 1879. január 26. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. PROTESTAUS KOLAI LAP. Előfizetési díj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. Egy számára 20 kr. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor tübbszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorra. — Bélyegdij külön 30 kr. Előfizetési felhivás „PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 1879-dik évi, huszonkettedik folyamára-alMess^Előfizetési dij: Egész évre & forint, félévre 4 forint 50 kr, negyedévre Q forint 23 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (Mária utca 10-ik szám alatt) kérjük küldeni. Laptulajdonos és felelős szerkesztő Dr. Ballagi Mór. Prédikáció-e vagy mise? Az imént elmúlt karácsonyi és évfordulati időben a protestáns lelkészség nagyon túl volt halmozva a prédikálással. Tartatott ugyanis prédikáció; karácsony előtti vasárnapon délelőtt, karácsony első napján délelőtt és délután, második napján délelőtt, karácsony utáni vasárnapon délelőtt, Sylvester estén és újév napján reggel. — íme hét prédikáció tizenegy nap alatt. Nálam még hozzá jött három gyászbeszéd, mely egyházam szokása szerint a templomban tartatik. Nem lehet tagadni, hogy ez különösen akkor igen sok, ha annyi szent beszédet ily rövid idő alatt egy személy kénytelen tartani, mint ez faluhelyen, hol csak egy lelkész van, másképen nem is lehet, mert nálunk ág. hitvallásunknál még azon előnyben sem részesülünk, hogy a pap, ha csak nem beteg, egészségének kímélése okából, időről időre tanítóját megbízhatná a prédikációs istentisztelet végzésével. Azért nem is lehet csodálni, hogy azok, kik istentiszteletünk fárasztó szerkezete felett gondolkodnak s teendőiket minden e tekintetben fenforgó nehézségek mellett mégis híven teljesíteni akarják, a sok prédikálás ellen fel-felszólalnak, mint ez például e lapok múlt évi folyamában is gyakran történt. Legújabb időben e felszólalások, ha jól fogtam fel a dolgot — különösen azon célból történtek, hogy a tartandó zsinat komoly, orvosló figyelmét egyházi életünk eme cultusi főágára fordítani, kiváló feladatának tekintené. Indokoltatik eme felszólalás nem csak avval, hogy e sok prédikálás az egyén erejét okvetlenül idő előtt megtöri, hanem főképen azzal, hogy ezen úgyszólván monoton istentiszteleti szerkezetünknek köszönhető templomaink mindinkább növekedő üressége. Hangoztatták e mellett még azt is, hogy nagyon idején volna, a sok prédikálás megszüntetését a gyászbeszédek felhagyásával kezdeményezni, miután itt egy buzgó, a speciális viszonyoknak megfelelő ima sokkal nagyobb mértékben képes a gyászkönyvket letörölni és a kesergő szivet Istenben vetett ki- 7