Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-01-02 / 1. szám
tatlan általános haladás elhízottá, sem az egyesek szenvedése csüggedtté nem teszi. A társadalom általános mozgalma az egyházakra is elhatott és helyzetüket megváltoztatta. Közeledni látjuk a napot, ha ugyan már el nem érkezett, midőn a vallásfelekezetek minden politikai érdektől megválva, önnön belső szellemi értékükre lesznek utalva, és a szerint fognak prosperálni, vagy enyészetük felé hanyatlani, a mint szent feladatukat, a lelkek megváltását a tudatlanság s a világi nyomor bilincseiből munkálni inkább vagy kevésbbé képesek. A kor e jelenségében is a munkaosztás, mint a haladás szükséges feltétele nyer kifejezést. A lelkész felismerte nagy hivatását és beéri saját hivatalából folyó teendőivel, melyek nem kevesebbek, mint, hogy legyen híveinek lelki atyja, az iskolának felügyelője, az ügyirajosoknak özvegyek tanácsadója, a megszorultak segítője, az ős árvák gyámola, a betegek vigasztalója, a viszálkodók békítője, az elhízottaknak mérséklője és a kishitüeknek lelkesítője, mely Mily végtelen mező az üdvös tevékenységre, kihíva a férfierőt, a legjobbak törekvésére érdemes! Hát ha még azt a sok teendőt is hozzávesszük, melyet mai időben az állam rak a lelkész vállaira , bizony a rosszakarat sem fogja a társadalom haszontalan tagjának mondhatni a papot és meg fog hajolni úgy az házi intézmény, mint annak képviselője előtt, egy örömmel constatálhatjuk, hogy az egyház fungáló tagjai hivatásuk ama sokoldalú jelentőségét mindinkább belátva életüket ahhoz képest intézik. Ha valaki lapunk múlt évi folyamát az előbbiekkel összehasonlítja, meglepetéssel fogja tapasztalni, mennyire változtak a tárgyak, melyek felé az egyházi férfiak érdeklődése fordul. Míg ezelőtt csaknem kizárólag az egyház külső viszonyai, közigazgatási és interconfessionalis kérdések foglalkoztatták az elméket, ma inkább oly kérdésekre fordul a közfigyelem, melyek vagy a hívek lelki szükségeit, az egyháztagok egyesítő kapcsát, a hitéletet illetik, vagy a lelkészet szellemi s anyagi föltételeit, szóval az egyház positív belső érdekeit tárgyalják. Az a sok »Hol a baj/ ^Hol a nagyobb baj/ sHol a legnagyobb baj/ mire a cím és panasz egyhangúsága miatt némely olvasó tán rá is ont, utoljára is csak kényesebb azt tette nyilvánvalóvá, hogy eszmélünk, hogy komoly akarat és szándék létezik a baj okait fölkeresni és azok megszüntetésén dolgozni. Csakugyan a panaszokkal egyidejűleg a bajok orvoslására is megtörténtek az intézkedések. Ilyen elsősorban az, hogy nagyobb gondot kezdünk forditani az ifjúságnak nyújtandó vallástanitásra. A dunamelléki ref. egyházkerület úgy a népiskolák, mint a gymnasium részére uj tankönyveket megállapított készíttetett és adott ki a tantervben beosztás szerint, mely tankönyvek a vallásnak ugy történelmi fejlődését, mint elméleti örök igazságait tanmódszerileg tárgyalják. Hasonló intézkedéseket tettek e tekintetben a többi superintendentiák is, úgy hogy maholnap lesz miben válogatni s akkor győzzön, ami a legjobb. Az ág. hitv. iskolák eddig sem voltak jó vallási tankönyvek hijjával; legközelebb meg a dunántúli evang. egyházkerület Luther kis kátéja methodicus átdolgozásával gazdagította a tankönyvirodalom e fontos ágát. A jobbra fordulást siettető második nagy jelentőségű ténynek tekinthető a vasárnap megünneplése tárgyában megindult és mind szélesebb körökre kiterjedő mozgalom. Különösen fontosnak látjuk ezt, az emberek azon osztályára való tekintetből, mely testi munkával, arca verejtékében keresve kenyerét, végre arról is megfeledkeznék, hogy halhatatlan lelke és emberi méltósága van. Legyen azért minden héten legalább egy nap, mikor visszavonulva a mindennapi élet terheitől, emberi nemesk hivatására is gondolhasson és megismerkedjék azon nemzeti és emberiségi célokkal, melyeknek a legszegényebb ember is szologálhat, és azoknak szolgálva részese lesz a mívelt lelkek boldogságának E szent ügy előmozdítására indított meg Czelder Márton atyánkfia ugyancsak a lefolyt évben a Vasárnapi cím alatt egy néplapot, melynek mentül szélesebb elterjedését nemcsak azok érdekében óhajtjuk, kik abból értelmi sodást, erkölcsi erősödést és lelki épülést felvilágomeríthetnek, hanem közvetve az egyház érdekében is, melynek jövője a népnek valláserkölcsi irányban történendő felvilágosításától függ.