Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-08-28 / 35. szám

mondanak a régibb gyűjtemények; én legalább még más nyomára nem akadtam. A 33. lap után a 34. helyett 24. van nyomva, azután 35 — 54-ig hiányzik. A zárda könyvtári száma 531. a hátára van ra­gasztva. Van még mellette 14 lap kézirat. Három karácsoni ének 4 lapon, az 5. üres. 6. 1. „Hallót enek. Berekinus plorat: Bűnnek a (olvashatlan szó) az halál jól tugyunk Ez világ mel csalárd azt is nyilván látjuk Világ végén vagyunk gyakorta számláljuk, De mi életünket csak ritkán jobbítjuk/ 9. „De adventu Christi. A. 1655. 12. Novemb. Vígan énekeljünk Atya istent dicsérjük Ki sz. fiát világra A testben elbocsátá Hogy az ő érdemével Mi bűnünket tenné el* (ismeretlen). II —12. üres. 13. „Nagy-Pénteken az Is. hét szavairól ex Germ. Da Jesus an den Kreutze stand, ad end. melódia : Jézus az keresztfán fügvén, Teste sebesétett lévén, Oly nagy keserűségben, Ez hét mondást melyet szóllott, Elmédben jól meggondold.* Egy levél mellette valamely ujabb nyomású éne­kes könyvből (353—354. 1.): „Húsvétra való énekek* cím, az elsőből egy sor van csak, ez : „Christus Virágunk, Szép termő águnk, Alleluját* (a többi nincs). Ehez van öt vonalon, sopran kulc­csal, egy b jelzéssel a dallam nyomatva, gömbölyű és négyszögletű kutakkal. Ismeretlen és értéktelen. Szóljunk már most a dallamokról, mert egyik fő­fontossága e könyvnek épen abban áll, hogy sok, eddig ismeretlen dallam jön elő benne. Először: latin dallamok: Jam lucis orto sidere (fordítás). Veni redemtor gentium (fordítás). Solis ortus cardine (ford ). Modulisemus (Gönciben 81. lev.) Hostis Heródes (fordítás). Patris sapientia. Jam tibi Christe, qui patris. Surrexit. Festum celebre. Spiritus S. gratia. O lux beata Trinitas. Salve mater. Juste Judex. E dallamok között nincs új vagy ismeretlen, mind ismerősök ezek a Gregorianumból, a nagydobszai-, kál­máncsai- és csurgói graduálékból. Másodszor : magyar dallamok: Hallgass meg mos­tan felséges isten. Ó kegyes szűz Mária. Simeon vala egy (ez Gönciben ad notam : „Keserves szívvel"). Meg­szabadulván (Szánja az úr isten, Tatár dúláskor). Irgal­mazz úr isten immáron én nékem. Nagy bánatban Dávid. Az Iázon éneke nótájára. Szükség megtudnunk idves­ségnek dolgát. Felséges isten. Jól emlékezzünk. Nagy hálaadással. Hallgass meg mostan felséges. Magasztallak én istenem. Semmit ne bánkódjál. Kegyelmezz meg. A Cyrus éneke nótája. Szántad úr isten. Abigael asszony his­tóriája. Fényességes tengernek csillaga. Mindenkoron áldom az én uramat. Jóllehet nagy sokat szóltunk Sán­dorról. Árpád vala fő az kapitánságban. Csak te ben­ned uram isten. Aeneás király nótája: Oly búval bánat­tal az Aeneás király. Nektek emlékezem ha meghallgat­nátok jó Hunyadi Jánosról. Az Hunyadi János nótájára (bizonyosan az elébbi). Jóllehet nagy sokat szóltunk. Halotti dallamok: Conditor almae syderum. () mint keseregnek. Mindennek teremtője (latin fordítás). Emlékezzünk mi keresztyén népek. lenek. A dallamok között az aláhúzottak eddig ismeret-és leginkább világiak. Ezek meglátása által győződtem meg azon hitemben, a mire legelőször bol­dogult Révész Imre figyelmeztetett, jeleztem is, hogy t. i. igen sok régi s a mit már itt-ott énekünk dallama kezdetben valóságos komoly magyar nóta azaz világi dal volt. Az énekszerzőkre nézve is igen érdekes e gyűj­temény, a mennyiben igen sok, eddig az egyh. iroda­lomban, sőt általánosságban is ismeretlen név jön elő benne, kikről eddig semmit se tudtunk. A szerzők ezek: a versfőkből: Skhárosi, Szegedi­nos, Michael Tuba, Batizi András, Johannes Paniti, Si­raki Balázs, Massai Ágnes (Mágocsi Gáspár nejének M. Euláliának testvére), Benedictus Thaarare, Szeremi Illyés (1564. 1580.), Németi Ferenc, Benedictus Papi, Deskae es­enek (ezt nem tudtuk megfejteni, fölibe G. Z. van irva, ezt tudjuk, hogy Szegedi Gergely), Dobokai Mi­hály 1565, István deák (igaz nevén Temesvári István, ki telegdi iskolamester volt 1569-ben), Batt­yáni Orbán 1547, Mágocsi Gáspár 1564, Ludovicus, Uramnak Né­metinek éneke G. Z., Miklós Chasse (Kassai Miklós), Szárai Mihály, Dévai Mátyás, Ardai Farkas 1559, Nagy Bancai Mátyás 1575, Tessiinis (Tessényi vagy Técsi), Wislaki (Újlaki) Péter, Anna Katage, Barát István, Lő­rintói Móric 1583, Munkács várában, Dóci Ilona, Ladoni Sára, Michael de Keresztúr, Petrus Békési, Tolnai, Silvai Péter deák és hegedűs 1591, Berekinus, Cseh, Andreas Dési, Ilardman. Az énekek fölé nyomatva a szerzők nevei: Tas­nádi Péter Szikszón, G. (Z.­Gregorius Szegedi), Palatic György 1570, Bornemisza Péter Huszt várában. Az aláhúzott nevek eddig mind ismeretlenek vol­tak, s ím e gyűjtemény ezeket is napfényre hozta. Vajha megtörténnék az, a­mit egy valaki kegyes volt szóba hozni, hogy t. i. e ritka becsű könyvet meg­szerzi az akadémia könyvtárának, hogy közjóra világol­jon ott. Nagyon hiszem, hogy a tisztelt szerzet kész­séggel engedendi át nemzeti közkincsül azt a könyvet, mely ily sok érdekességet tartalmaz. Kálmán Farkas.

Next