Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-10-22 / 43. szám
PROTESTÁNS SZERKESZTŐ-és KIADÓHIVATAL: IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre i frt 50 kr., egész évre 9 frt Előfizethetni minden kir. postahivatalnál , helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos pettt sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegeiij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég szolgálhatunk. g. Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. A magyar lutheránusok. Mutassuk fel az érem másik oldalát is. világ megszokta, sőt néha a világtörténelem ítélő A széke előtt úgy történik, hogy a jutalomosztásnál nem az érdemet, de a sikert tekintik, egyeseknél is, pártoknál vagy felekezeteknél is a szerencsétlenséget kész a világ bűnül róni fel. Biz az elég nagy szerencsétlensége a magyar ajkú lutheránusoknak, hogy kevesen vannak , de nem bűn. És a hazai közvélemény mégis nagy bűnösök gyanánt sújtja őket, megtagadván tőlük azt, ami nekik legszentebb, s egyik legdrágább kincsüket képezi; hazájuk s magyar nemzetük és nemzetiségük iránti lángoló szeretetüket. ezelőtt mintegy negyedfél évtizeddel, midőn Már először egy nagy alföldi városba kerültem, az ottani kis evang. gyülekezet híveit soha nem tévesztő következetességgel tót-lutheránusoknak nevezték, pedig — mint később nyomára jöttem, — az egész gyülekezet 7 — 800 tagja között nem is volt egy-két bevándorlott favágón kívül senki, aki a tót nyelvet értette volna. Később még bővebben volt alkalmam tapasztalni, hogy hazánkban szerte a lutheránusokat egynek vették szlávokkal és nemcsak nemzetiségi tekintetben, de a jellem dolgában is, a százados szolgaságban növekedett hazai szláv népnek bátortalan, a határozott véleménynyilvánítástól avagy nyilt pártállástól idegenkedő jellemét szoros összefüggésben levőnek gondolták a lutheránussággal, az annyira bátor, nagyon is őszinte s nyilt lelkű Luther nevéről nevezett vallásfelekezettel Most a közelebbi pár év alatt pedig, amidőn a pánszláv mozgalmak nagyobb kiterjedést öltöttek s a hazai közvéleményt jobban felébresztették, s midőn a magyar irodalom mezején is tekintélyes foghatólag reámutattak a tenyésző férfiak kézzelkóranyagra: az ár úgyszólván elcsapott a hazai összes lutheránusok feje fölött s a felületes közvélemény vagy a közvélemény felületes árja egészen besodorta őket a pánszlávizmus fekete tengerébe; és a nagyközönség véleménye már majdnem oda tereltetett, hogy minden lutheránus pánszláv s viszont, hogy a pánszlávizmus csak a lutheránusok között tenyészik. Ez, uraim, nagy méltatlanság, s az illetőkre nézve nagy boszúság, méltó párja azon boszúságnak, mely ezen felekezet nagy vezérének Luthernek a lelkében támadt akkor, a midőn reá, a minden földi érdekektől menten, egyedül az ő Krisztusáért s annak evangeliomáért harcolóra, a pápai bulla kimondja, hogy nem jó keresztyén, s kirekeszti a Krisztus híveinek közösségéből, őt, kinek szive — kivált épen abban az időben — kizárólag az ő édes Idvezitőjéért vert. Fordítsuk meg a dolgot, s tekintsük az érem másik oldalát. Van-e — kérdem — Magyarországon vallásfelekezet vagy párt, mely a magyar nemzetiség érdekében negyedfélszáz éven keresztül oly eréllyel, oly kitartó szívóssággal küzdött volna, mint a magyar ajkú lutheránusság ? A kathol. egyházat és annak papságát elárasztotta az állam ezer éves kegyeivel, és ennek dacára, bármennyire előtérbe szeretjük is mai 87