Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1883 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1883-04-22 / 16. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Pélyegdi killöu 30 kr. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL, IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. 1. em. Jl ®^Teljes szám/u.példá/nyol^Eil jocl1jelöl ±^ Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Az új középiskolai törvény. A képviselőház asztalán rég idő óta nem volt oly törvényjavaslat, mely ily hosszan oly érdekeltség mellett, oly erős és sokoldalú érvek által védelmezetten és ostromoltan tárgyaltatott volna, mint a fenni címzett törvényjavaslat. De protest. egyházunkra nézve is 1868 óta ennél érdekesebb törvény aligha hozatott. Négy héten keresztül feszült kíváncsisággal figyelt, azt hiszem, az egyháznak minden őrállója az ezen javaslat felett folyt tanácskozás minden egyes mozzanatára. Évek óta tartó vajúdás után valahára megvan az újszülött, mert hiszen, ha a főrendiház nem adta is még reá a chrismát, s ha nincs is megkeresztelve, hiányozván a fejedelmi szentesítés; de azért úgy hiszem, élő gyermekként tekinthető már ezen középiskolai törvény. Nézzünk a szeme közé az újszülöttnek! Áldást hozand-e reánk avagy átkot? Fülembe csengenek még a jajveszékelések és baljóslatok, melyeket ezen törvény megszületési processusa alatt egyházunk vezéreinek, lelkes s hű fiainak egy része hallatott. Ismerem az érvek hosszú sorozatával támogatott azon nézetet, hogy ezen törvénynek ily alakban történt születésével egyházunknak egyik fő életere, iskolai önkormányzati joga szakadt meg. Meglehet. Nem tudom, vagy legalább nem akarom boncolgatni, hogy ezen új törvény csak az 179% XXVI-ik törvénycikkben kimondott elvnek a kifejtése-e, vagy azon elvnek a megsemmisítése, egyházunk eddigelé élvezett önkormányzati jogának elrablása-e? De azt tudom s hiszem, hogy nagyobb mértékben ezen törvény sem csorbítja autonómiánkat, mint az 1868-iki népiskolai törvény, és hogy ha az nem ölte meg egyházunkat, sőt ebben is, de még inkább a más vallásfelekezetnek körében a népoktatás ügyének hatalmas lendületet s magyar nemzeties irányt adott, úgy azzal a veszedelemmel is még megbirkózhatik egyházunk, mely az új törvény által állítólag fenyegeti. De tudom még azt is, hogy mennyivel más fajták azon veszélyek, melyeket az ország törvényhozó testületében , illetve kormányában többségben levő párt által hozott törvénycikkben rejlenek, mint voltak azok, melyek hajdan a hatalom birtokában levő párt által egyházunk és iskoláinkra zúdittattak. Nem új dolog hazánkban az iskolák miatti jajveszékelése a protestánsoknak; nem most csapdossák először az ellenséges vagy legalább ilyeneknek gondolt hullámok egyházunk váracsait, az iskolákat. Sok vihart átélt már egyházunk. De mennyire mások voltak a régi idők, mint a maiak! Akik oly sötétnek látják a jelent, s annyira veszedelmesnek ezen új törvényt, gondoljanak egy kissé régebbi időkre, és talán derültebb színben látandják a világot. Hajdan iskoláinkat, melyeket országos nagy nyomorúságok közepette megtakarított fillérekből állítottak az apák, újból és újból elszedek egyházunktól és beléjük ültetének oly egyéneket, kiknek egyedüli céljuk volt nem a tudományok művelése, hanem a protestáns egyház megsemmisítése, a józan felvilágosultság elhomályosítása. Az iskolákkal együtt elrabolták az iskolai alapítványokat, és ha ezek helyébe idővel újabb alapítványokat akartak az apák gyűjteni, ezer akadály gördíttetett eléjük. Azt a szegény protestáns népet szabadon lehetett zsarolni, de ha protestáns iskolák és tanulók segélyezésére akartak nála alamizsnát gyűjteni, akkor a kormány atyai kötelességének ismerte, hogy annak anyagi érdekeit védelmezze. Most az új törvény megszorítja, az igaz, némileg a protestánsok által a közelebbi év-