Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-11-22 / 47. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és Előfizetési dij. KIADÓHIVATAL: IX. ker. Kinizsy utca 29. sz. 1. em. Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál , helyben a kiadóhivatalban. WT Teljes számcru. péld.átr3rols:ls:a,l mi-TCiá-i. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Erkölcsi nevelés és iskolai istentisztelet. A gyermekek számára rendezett istentiszteletekről mult évben e lapokban is volt szó. Hogy épen egyházi ember szájából hangzott rájuk a kárhoztató ítélet, nekem legalábbis különösnek tűnt fel. Az illető bizonyosan nem gondolta meg, hogy a fölvetett kérdésnek sok oldala van, s köztük az erkölcsi oldal, világosabban szólva, az erkölcsi érzet nevelése szempontja a fő. Hiszen alig van társadalmunk sokféle nyavalyái között égetőbb bajunk, mint az uj nemzedék erkölcsi érzetének hiányossága, mondjuk neveletlensége, melynek szükséges következménye községi és felekezeti életünk szakadozottsága, gunk érzetének nagy hiányossága, összetartozása Régen a vallás, s közelebbről szólva a protest. vallás hatalmas nevelője volt a felekezeti és társadalmi szolidaritás érzetének. A prot. egyház nagy szerzője volt annak az etnikai légkörnek, melyben a valláserkölcsi érzet mellett a nemzeti öntudat is folyton-folyvást megújhodott. Ma fájdalom sok tekintetben más időket élünk. A társadalmi solidaritás érzetének más nevelői s más vezetői támadtak ; a vallás sok tekintetben megszűnt vagy megszűnőben van a régi értelemben vett közügy lenni, és amily mértékben azt az iskola és a társadalom subjectiv magán üggyé degradálja, szintoly mértékben alakul át erkölcsi életünk egész légköre, s a régi rokonszenv előnyes részei benne megfogyatkozván mind jobban megtelik az önző individualismus szenenyével. Régen az egyház és iskolái voltak az ifjú és a felnőtt nemzedék erkölcsi és vallásos érzetének igaz meleg ágyai: ma a felnőttek szellemi életének nyugtalansága és szórakozott volta behatott az iskolákba is, és szerzője lett az akaratbeli gyöngeségnek és erkölcsi csontlágyulásnak, melyhez ha hozzájárul a modern iskolázás izoláló határa, előttünk áll csirájában az az erkölcsi elhagyottság és szellemi hontalanság, melyben ifjuságunk jelentékeny része mondhatni öntelten kéjeleg. Ily megdöbbentő jelenségek láttára az egyháznak és iskolának nevezetes kötelessége a nevelői szerepet újból kezébe venni, és a legkipróbáltabb eszközökkel a leghathatósabban látni a munkához, melynek végeredménye a társadalom erkölcsi életének és világnézetének megújhodása. Alig van ma ország, ahol a most említett feladat megoldására csak megközelítőleg is annyi erőt és időt szentelnének, mint Angolországban az egyházak. Nincs is sehol oly ifjúság, mely oly nagy mértékben lenne a nemzet erkölcsi értékének és nagysága folytatásának képviselője, mint Angliában. Ez az utilitáriusnak kikiáltott nemzet soha el nem fárad a bibliának a gyermekekkel való olvastatásában, s középiskolai tanárai teljességgel nem röstellik növendékeik ezreit mindennap kora reggel az iskola vagy collegium templomába vinni, velük egy húsz-huszonöt percig tartó rövid isteni tiszteletben részt venni, vasárnaponként az igazgatóknak a tanulókhoz intézett prédikációit végighallgatni. Ezek az iskolai istentiszteletek az angolok közelismerése szerint a legnagyobb mértékben befolynak annak a vallás-erkölcsi komolyságnak és erős kötelesség-érzetnek a megteremtésére, melyek az angol társadalom tagjainak többségét oly kiválóan jellemzik. Sőt még a kisebb tanulók számára is rendeznek speciális istentiszteleteket, melyeken a beszédek tartását a legkiválóbb egyházi szónokokra bízzák. Egy ily beszély gyűjtemény van kezemnél, amelyet a kitűnő lelkipásztor Vaughan Jakab tartott gyermekeknek (1878 tól 81-ig) Brighton egyik templomában. A nagynevű veterán szónok ilynemű beszédeiből ez már az ötödik gyűjtemény. *) Sermon- To Children Cy The Rev. James Vaughan. London, i SS I. 93