Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-22 / 47. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és Előfizetési dij. KIADÓ­HIVATA­L: IX. ker. Kinizsy utca 29. sz. 1. em. Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál , helyben a kiadóhivatalban. WT Teljes számcru. péld.átr­3rols:ls:a,l mi-TCiá-i. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Erkölcsi nevelés és iskolai istentisztelet. A gyermekek számára rendezett istentiszte­letekről mult évben e lapokban is volt szó. Hogy épen egyházi ember szájából hangzott rájuk a kárhoztató ítélet, nekem legalább­is különösnek tűnt fel. Az illető bizonyosan nem gondolta meg, hogy a fölvetett kérdésnek sok oldala van, s köztük az erkölcsi oldal, világosabban szólva, az erkölcsi érzet nevelése szempontja a fő. Hiszen alig van társadalmunk sokféle nyavalyái között égetőbb bajunk, mint az uj nemzedék erkölcsi érzetének hiányossága, mondjuk neveletlensége, melynek szükséges következménye községi és fe­lekezeti életünk szakadozottsága, gunk érzetének nagy hiányossága, összetartozása­ Régen a vallás, s közelebbről szólva a pro­test. vallás hatalmas nevelője volt a felekezeti és társadalmi szolidaritás érzetének. A prot. egyház nagy szerzője volt annak az etnikai légkörnek, melyben a valláserkölcsi érzet mellett a nemzeti öntudat is folyton-folyvást megújhodott. Ma fáj­dalom sok tekintetben más időket élünk. A tár­sadalmi solidaritás érzetének más nevelői s más vezetői támadtak ; a vallás sok tekintetben meg­szűnt vagy megszűnőben van a régi értelemben vett közügy lenni, és a­mily mértékben azt az iskola és a társadalom subjectiv magán üg­gyé degradálja, szintoly mértékben alakul át erkölcsi életünk egész légköre, s a régi rokonszenv elő­nyes részei benne megfogyatkozván mind jobban megtelik az önző individualismus szenenyével. Régen az egyház és iskolái voltak az ifjú és a felnőtt nemzedék erkölcsi és vallásos érze­tének igaz meleg ágyai: ma a felnőttek szellemi életének nyugtalansága és szórakozott volta be­hatott az iskolákba is, és szerzője lett az aka­ratbeli gyöngeségnek és erkölcsi csontlágyulás­nak, melyhez ha hozzá­járul a modern iskolázás izoláló határa, előttünk áll csirájában az az er­kölcsi elhagyottság és szellemi hontalanság, mely­ben ifjuságunk jelentékeny része mondhatni ön­telten kéjeleg. Ily megdöbbentő jelenségek láttára az egy­háznak és iskolának nevezetes kötelessége a ne­velői szerepet újból kezébe venni, és a legkipró­báltabb eszközökkel a leghathatósabban látni a munkához, melynek végeredménye a társadalom erkölcsi életének és világnézetének megújhodása. Alig van ma ország, a­hol a most említett feladat megoldására csak megközelítőleg is annyi erőt és időt szentelnének, mint Angolországban az egyházak. Nincs is sehol oly ifjúság, mely oly nagy mértékben lenne a nemzet erkölcsi értéké­nek és nagysága folytatásának képviselője, mint Angliában. Ez az utilitáriusnak kikiáltott nemzet soha el nem fárad a bibliának a gyermekekkel való olvastatásában, s középiskolai tanárai teljes­séggel nem röstellik növendékeik ezreit minden­nap kora reggel az iskola vagy collegium tem­plomába vinni, velük egy húsz-huszonöt percig tartó rövid isteni tiszteletben részt venni, vasárna­ponként az igazgatóknak a tanulókhoz intézett prédikációit végig­hallgatni. Ezek az iskolai istentiszteletek az angolok közelismerése szerint a legnagyobb mértékben befolynak annak a vallás-erkölcsi komolyságnak és erős kötelesség-érzetnek a megteremtésére, me­lyek az angol társadalom tagjainak többségét oly kiválóan jellemzik. Sőt még a kisebb tanulók számára is ren­deznek speciális istentiszteleteket, melyeken a be­szédek tartását a legkiválóbb egyházi szónokokra bízzák. Egy ily beszély gyűjtemény van kezem­nél, a­­melyet a kitűnő lelkipásztor Vaughan Jakab tartott gyermekeknek (1878 tól 81-ig) Brighton egyik templomában. A nagynevű veterán szónok ilynemű beszédeiből ez már az ötödik gyűjtemény. *) Sermon- To Children Cy The Rev. James Vaughan. London, i SS I. 93

Next