Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1888-01-01 / 1. szám
alá venni az eddigi eljárást, s ha az állandóan fentarthatónak s érdemileg célszerűnek nem látszik, új eljárási módot hozni be, vagy ha egyszerre az eddigi mód meg nem változtatható, fokozatosan átmenni a jobbra, azt fejleszteni s végre állandósítani. Az eddigi eljárás — melyet a közalap-segélyek elaprózásának neveztünk, e nevében hordja bírálatát. Sok levén a pillanatnyi szükség, ezeknek orvoslására gondoltunk kivált a két első évben csaknem kizárólag. De hogy erről az útról már a harmadik évben kezdettünk megtérni s a pillanatnyi szükségek enyhítésén kívül valami állandót s maradandót is törekedtünk létrehozni, annak legvilágosabb bizonysága, amit az Egyetemes Konvent a missziói ügyben tett. Hiába kicsinyli Mocsáry Lajost, barátom a missziók megalapítására és fentartására irányuló törekvést, az egyik legfontosabb érdeke egyetemes magyar reformált egyházunknak. Mocsáry azt mondja: a missziónak még értelme, jelentése sincs meghatározva, körülírva; azt sem tudjuk mi az? Engedje meg, hogy azt meghatározni megkísértsem A kredo ama kifejezését: hiszek egy, közönséges, keresztyén anyaszentegyházat, mi így fordíthatjuk: hiszek egy egyetemes magyar, református egyházat. S ennek követelménye, hogy az egyetemes magyar református egyházhoz tartozó egyetlen lélek se maradjon lelki gondozás nélkül s ne veszszen el a miatt. A szervezett egyházközségekben, habár leány-és fiókegyházakban, kodás ; a szervezett élő lelkekről van gondosegyházközségeken kívül állókról nincs. A diasporákban levő lelkek a névtárakban meg vannak ugyan számlálva úgy ahogy, de róluk való gondoskodásunk csak e kezdetleges statisztikai számbavételig terjed. A misszió tehát nem egyéb, mint a szervezetlen diasporákban élő s így az elzüllésnek és elveszésnek kitett lelkekhez való elvitele az Isten igéjének, a ref. egyház tanainak s mindenek fölött a közönséges keresztyén — s abban a magyar református — egyházhoz való tartozandóságuk érzetének. A misszió ez egyszerű meghatározását a való élet reális viszonyaira alkalmazva, kitűnik , hogy a magyar ref. egyház missziói területei s azokhoz képest feladatai háromfélék. Magában az anyaországban, szervezett öt egyházkerületünk szorosan vett területén, temérdek a szórvány, más ajkú és hitű népségek rengetegében elszórva egyes kis szigetek; egyes vagy kis csoportokban élő lelkek, melyek még leány-egyházakká sem képesek tömörülni s annál könyebben elsodorhatók és beolvaszhatók az ellenséges áramlatok által; ezekről utazó körlelkészek által kell gondoskodni s ilyeneket első sorban a nemzetiségek által sűrűn lakott vidékeken kell szervezni. Egyszerű affiliatió által ezeken segítve nincs, hisz névleg eddig is valamely anyaegyházhoz tartozott, vagy legalább ott vétetett számba minden egyes lélek, hogy az ige tényleg eljuthatott volna anélkül hozzá. A misszió másik tere Magyarország társországaiban, Horvát-Slavon országokban van, melyekbe húsz év óta erős a kivándorlás s nagy a veszedelem, hogy százanként, már-már ezerenként kivándorló — többnyire természetesen szegény, mert hisz azért vándorolnak ki, mivel jobblétet keresnek — híveinket nemzetileg és felekezetileg egészen elveszítjük, ha utánok nem megyünk Isten igéjével s gondjukat nem viseljük. Mit gondolsz, embernek száz juha — monda Jézus — ha egy van s azok közül egy eltűnik és elvész a pusztában, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet s nem megy-e annak az egynek felkeresésére ? (Máj. XVIII. 12.) Vagy az embernek fia is nem jött-e, hogy felkeresse és megtartsa, a mi elveszett. (u. o. IIV.) — A harmadik misszió terület mindenben e másodikhoz, csak abban különbözik, hasonló hogy kívül esik a szent István koronáján s a monarkhia területén, tehát a veszély még nagyobb, pedig a kivándorlás még régibb és még sokkal nagyobb mérvű is: ez Románia. A Romániába kivándorlók, magyarok és reformátusok és sok ezeren vannak. A kivándorlást meggátolni nincs módunkban, de volna-e lelkünk elveszni hagyni annyi ezer lelket, csak azért mert — bármi okból kivándoroltak? Vajjon lehet-e ezek megtartására irányuló igyekezetünket s hozandó áldozatainkat azzal ütni el, nem mondom, kigúnyolni, hogy »nekünk nincs arra pénzünk, hogy térítőket küldjünk az emberevők közé ?« (Mocsáry Lajos a Sárospataki Lapoka í. e. 52-ik számában.) Mit tett az Egyetemes Konvent a missziók érdekében? Elhatározta a Közalapból kiosztható 75 °/o egyharmad részének, 25%-nak évenként missziói célokra fordítását. Ezt az arányt lehet sokallani, mert itthoni szükségeink összessége kétségkívül több mint kétszeresen felülmúlja missziói szükségletünket, csakhogy ez utóbbiak sürgősebbek, nagyobb veszélyt rejtenek magukban, s e téren nem pillanatnyi szükséget kellett csak orvosolni, hanem alapot vetni s állandó alkotásokat létesíteni. Ha ezekkel egyszer készen leszünk — s hiszem, hogy 8—10 év alatt készen leszünk s azon túl csak az alkotott szervezetek állandó fentartására lesz szükség —