Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-16 / 24. szám

évfolyamát hallgatják, vagy tanulmányaikat a polgári iskolai tanítók­épezdében folytatják, tanulmányaik befe­jezhetése céljából, de mozgósítás alkalmával lehető behi­vatásuk fentartása mellett, szabadságra bocsátandók. 2. A folyamodvány az iskolai igazgatónak az inté­zet látogatását igazoló bizonyítványával felszerelve, az illetékes járás­tisztviselőnél nyújtandó be, ki azt saját véleményes nyilatkozatával ellátva, azonnali eldöntés végett, az illetékes hadkiegészítési kerületi, illetőleg hon­véd ezred-parancsnoksághoz teszi át. Oly kérvények tárgyában, melyek már a fősorozás, vagy az illetékes sorozó­járásban történt utóállítás alkal­mával nyújtatnak be, a hadsereg képviselője, a honvéd­séghez közvetlenül besorozottaknál pedig a honvédség képviselője határoz. Ily állításkötelesekre nézve még a besorozás előtt hozandó meg a határozat, ha azok a) a fősorozás alkalmával kórházba k­üldettek vagy felülvizsgálatra rendeltettek; b) ha megkeresés útján valamely idegen sorozó bi­zottság előtt állíttatnak. A védköteleseknek saját érdekében áll, hogy ezen folyamodványukat legkésőbb a felavatási év július hava 31-ig nyújtsák be. A határozatról, mely az állítási lajstromba bejegy­zendő, az illető a közigazgatási hatóság részéről írásbeli végzés útján értesítendő. 3. Ha a védköteles kérelmével elutasíttatik, az írásbeli határozat kézbesítésétől számított 14 nap alatt, a kézbesítés napját ide nem számítva, szabadságában áll felebbezését az illetékes járási tisztviselőnél benyújtani. A felebbezés a járási tisztviselő által, a vonatkozó összes ügyiratok csatolása mellett, az illetékes hadkiegé­szítési kerületi, illetőleg honvéd ezredparancsnoksághoz küldendő, ezek által pedig a hadtestparancsnoksághoz, i­letőleg a honvédelmi miniszterhez terjesztendő fel­­ménye A hadtestparancsnokság az ügyiratokat saját véle­kíséretében a honvédelmi miniszterhez teszi át. Ha ez utóbbi a hadtestparancsnokság javaslatát nem fogadja el, az ü­gy a közös hadügyminiszter által, a hon­védelmi miniszterrel egyetértőleg, döntetik el. 4 Az elemi tanítóképezdének az i-ső pont értel­mében szabadságolt növendékei, a sorozási év december hava végéig — azok pedig, kik tanulmányaikat valamely polgári iskolai tanítóképezdében folytatják, ezen tanul­mányok szabályszerű bevégzése után —— a tanítójelöltekre és tanítókra nézve az 50 § ban elősorolt bizonyítványo­kat tartoznak bemutatni, melyek alapján aztán ugyan­csak az 50. § rendelkezései értelmében a kedvezmény­ben részesítendők. 5. Azok, a­kik tanítóképezdei tanulmányaikat abban hagyják, vagy a 4-ik pont szerinti igazolványokat nem mutatják be a kellő időben, a törvényszabta tényleges szolgálat teljesítésére behívandók. Netalán a fellebbezésnek elhalasztó hatálya nincsen. * * Ezekben teljesítem mindazt, amit fentebb a Beve­zetésben ígértem. Ha e kis munka csak részben is meg­könnyíti a gyakorló lelkészeknek rendkívül terhes teen­dőit ; ha kellő útmutatásokat ad a katonaköteles papje­löltek, tanító­növendékek, lelkészek és tanítók eljárására nézve , akkor fáradtságom nem volt hiába való s jutalma önmagában van. Révész Kálmán: BELFÖLD. Rés a coelibatuson. Mióta VII. Gergely, a hatalmas pápa, az emberi legszentebb jogok egyikének sírját, a coelibatusi törvény bemódosult nehéz kövével lezárta ; mióta a kárpótlásul nyújtott szózat «pro una sexcentas... .» elhangzott; mióta a tisztességes családi életért legelőször áldozatra kész legutolsó róm­. kath. lelkész is az minden oltár lépcsőjén kiszenvedett; azóta aligha volt szerencséje bár­kinek oly szokatlan, hogy ne mondjam példátlan anya­könyvi cikkhez, mint a mely a Baranyamegyébe kebe­lezett viszlói ev. reform. egyház születési anyakönyvébe 1889. március 27-ik napján, a 61 és 62. lapon, 5. sor­szám alatt e sorok irója által bejegyeztetett.*) Íme tisztelt olvasó egy kath. pap, ki törvényes házassági kötelékben, még pedig a mi legderekabb, vegyes házassági kötelékben van. Vajjon hitte volna-e VII. Gergely pápa, hogy az ő nagy alkotása után, még ily képtelenség is megtörténik valaha a világon ? Ugyan ez a kath. pap tovább ment, mert nem csak azt mutatta meg, miként lehet a coelibatus ellenére törvényes feleségre szert tenni, hanem azután megmu­tatta azt is, miként lehet vallást és feleséget, mint az adomabeli király az üngot (felveszi leteszi, leteszi felveszi)) , cserélni berélni. Átjött a szomszéd területre, itt adva a bárány szelídséget, ételben és italban való mértékletességet, művelt papot, s ekként behízelegte magát egy köztisz­­­teletben álló jómódú családba s annak egyetlen egy sarja és szemefénye áldozatul esett an­nyiban, hogy Horváth Gyuláné lett. Csak miután az esküvő megtör­tént, nyomban a mézes hetek első napjaiban, hüledezve vették észre a megcsalatottak, hogy ő nekik voltaképen kivel van dolguk. Bekövetkeztek azután a kellemetlenségek, a panasz jelentések, melyeknek vége hossza nem volt mind addig, míg csak H. Gy. 1888. augusztus havában vissza nem ment oda honnan jött, hol mint eltévedt, de meg­került juh, tárt karokkal fogadtatott s a «character indelibilis» elvénél fogva, előbbeni állapotába vis­sza­­­helyeztetett. Elment! Itt hagyta nejét boldog állapotban, vagy jobban lenne tán mondva boldogtalan állapotban, a meg­csalattatás üröm poharát adva­ kezébe. Elment azzal a *­ !Hadd álljon itt — pro memória — szóról­ szóra az anya­könyvi cikk : Sorszám Született: : 5. Kereszteltetett: 1889 március 27. március 28. Gyermek neve: Ilona. Neme: Törvényes leány, vagy törvénytelen ? Törvényes. Szülök neve, vallása polgári állása . Horváth Gyula, róm. kath. áldozár és neje Paksi Ilona reformata. Lakhely a ház számával: az apa lakhelye Szerednye, Ungmegyé­ben ; az anyáé Viszló. 82. házszám. A keresztatyák s anyák neve, polg. állása, lakhelye : Kakas Gábor reform. néptanító és neje Békási Jusztina páprádi lakosok. Szatyor József földmives és neje Kovács Sára, szintén páprádi lakosok. Keresztelő pap: Ambrus József helybeli rendes pap. Jegyzés: Horváth Gyula róm. kath. áldozár volt a veszprémi egyházmegyében. Áttért hozzánk s a rádi egyházba káplánnak kikül­detett. Mint ilyen vette nőül Paksi Ilonát, lásd házasultak anyakönyve III. kötet. 19 — 20. lap. 5. sorszám, 1886. nov. 22. — Majd visszament a hitehagyott ember ismét a régi akolba, boldog állapotban s egyszer­smind cserben hagyva szegény nejét, ki bizonyára sokkal jobb sorsra lett volna érdemes.

Next